Varjak védelmében

Megérkeztek a fővárosba a varjak. Ezek a gyönyörű madarak igen fontos szerepet töltenek be környezetünkben. Hagyományos telelőhelyük az Újköztemető, Rákospalotán. A madár igen magas intelligenciájú, és impozáns méretű, közismertnek ható, mégis ismeretlen ismerős. Néha teleki varjú, pápista varjú néven is emlegetik őket

Dolmányos varjú
A dolmányos varjú háta és testalja hamvasszürke. Feje, szárnya és farka fekete. Erõs, vaskos csõre és lába fekete. Röpte egyenes vonalú; szárnycsapása kimért. A kormos varjú alakja, hangja stb. olyan, mint a dolmányos varjúé, de tollazata egyszínû fekete. A két madár ugyanazon faj két alfaja; Magyarországon a kormos varjú csak ritka fészkelõként és kóborlóként fordul elõ, fõleg az ország nyugati szélén. A dolmányos varjú szétszórt, laza csapatokban jár; gyakran a vetési varjú csapatai közé vegyül. Rendkívül éber, vigyázó madár. Gyakorlatilag mindenevõ; tavasszal a friss szántásokon pajorokat, rovarokat szedeget. A madárfészekbõl elrabolja a tojásokat, fiókákat; elfogja a fiatal nyulat; a vízparton békát s a sekély vízben kisebb halat fog. Felnyitogatja a partra került kagylókat. Õsszel egerészik, de rájár a gyümölcsre, érõ kukoricára is.
Hangja: Rekedt károgás; érdesebb és szárazabb, mint a vetési varjú hangja.
Élõhelye: Elszórt fákkal tarkított mezõgazdasági területek, vízpartok, mocsarak stb. Páronként vagy laza csoportokban költ. Magányos fákon, erdõszéleken, fasorokban stb. fészkel. Magyarországon nagyon gyakori költőfaj.

A vetési varjú
A dolmányos varjúnál valamivel kisebb; csőre karcsúbb, inkább egyenes; töve - az öregeknél kopasz, mintha fehéres var borítaná, az egész madár színe szerint fekete-acélkék - bíboros zománcfénnyel; lába fekete, vaskos, karmai erősek; talpa érdes; jobb járó, mint a dolmányos varjú. Az ifjú vetési varjúnak csőre töve még nem kopasz, az orrlyukakat serteszerű szőr borítja; a kopaszság csak későbben támad, mikor a madár a földből kezdi szedegetni eledelét, tehát csőrét a földbe mélyeszti. A vetési varjú seregben járó és nagy varjúfalvakban fészkelő madár; fészke kisebb és lazább a dolmányos varjúénál, egy-egy fán öt-hat is egymás fölött áll; akadt egy fán 18-ig való, sőt több is. Valamivel későbben párosodik; de április hónapban megvan az öt-hat tojásnyi fészekalja; a tojás színe halaványzöld, szürke és barna foltozattal; a dolmányos varjúénál kisebb.

A madarak nappal szétszélednek a városban, és parkokban, nagyobb zöld területeken keresnek maguknak élelmet. A madarak intelligenciájáról áruljodik, hogy a csonthéjas termést - például diót - magasról leejtve tudják megrepeszteni, és a megtört csonthéjast elfogyasztani.

Miért kell védeni a varjakat?
Érdekesség, hogy a varjak fészkét előszeretettel foglalja el a szigorúan védett kék vércse. Ha a varjak telepeit esetleg kiirtanák - amint arra korábban több példa volt - akkor a kék vércsék nem tudnak hol költeni, így ahol a varjútelepet kiirtják, oda a kék vércse sem tér vissza. A varjakat korábban sokkal károsabbnak vélték, mint valós károkozásuk, és kilövéssel, a fészektelepek szétzúzásával védekeztek szaporodásuk ellen. A több száz varjúfészek zajos lakóival biztonságot jelent a köztük megbúvó kékvércséknek, csókáknak, baglyoknak. A varjak védelmével tehát több madárfaj védelmét is elősegítjük.

Tipp a téli madáretetéshez: Száraz kenyeret dörzsöljünk be zsírral, vagy faggyúval és tördeljük nagyobb darabokra, majd helyezzük ki a parkos területen egy fára. Így a madarak számára kihelyezett táplálékot sem a galambok, sem a földön járkáló kisállatok (kutyák) nem veszik fel. Ha nagy darabokat vágunk, a galambok sem kezdik ki.