Tippek egy csador alól, avagy keleti pasizási kulcsok szingliknek

Az ezeregy éjszaka, a fülledt háremek világa. Azt hiszed, semmi újat nem mondhat neked? Annyi, de annyi előítélet van a fejünkben a moszlim nőkkel szemben, hogy nehezen feltételezzük, hogy az ő pasifogó tanácsaik idehaza is beválhatnak. Pedig ott nincs szinglihullám. Valamit azért mégis csak tudnak ezek az asszonyok ..

Ha megnézzük a szingli moszlim nők arányát a boldog házasságban élőkével szemben, igen jelentős különbséget észlelünk.

Kulcsok a Koránból
Az arab-perzsa nők (de a hazánkban élő, az iszlám vallást felvett, és a vallás szabályai szerint beöltözött nők) szerint a boldog család lehetőégének kulcsait az egyik legősibb körvénykönyv, a szent Korán tartalmazza. Sok nővel beszéltem erről a kérdésről, így nem csupán egyetlen vélemény segített ennek a cikknek megírásában. Szinte a teljes közel kelet, vagyis az arab-török-perzsa és európai moszlim nők véleménye érdekelt. Azok a nők, akikkel beszéltem, kivétel nélkül iskolázottak voltak, ám köztük volt idős-fiatal, hajadon, elvált, szingli karrierista, "pénzen vett import-nej", és még sorolhatnám. Az volt bennük a közös, hogy a "férjhez megyek-e valaha?" című kérdés soha nem is fogalmazódott meg a fejükben, legfeljebb az, hogy ki lesz az a férj, aki elveszi őket.

Arab családmodell - valóban eladnak egy tevéért?
Az araboknál sem adják-veszik már a nőket, ez valamikor a Korán előtti időkben. A nomád rabszolgatartó időkben tényleg így volt ugyan, ám a Korán szigorúan szabályozza a házasságkötést. A házasságkötésnél valóban fontosak az értékek -így a komoly vagyonnak számító teve is lehet érték - de a városi környezetben a lakás, ház, házrész, üzlet, üzletrész éppen annyira a házassági "szerződés" része, mint ahogy értékesebbnek számít a tanult, iskolázott menyasszony. A lánykérés az eljegyzés, és az egész házasságkötési folyamat meglepő hasonlóságot mutat a régi magyar népszokásokkal.

Arab lánykérő - akár a régi magyaroknál
A magyar népszokások szerint szinte ugyanúgy kérték meg a leányt, mint az ma az arab vidékeken szokásos. A lányos házban az anyától, fiú és leánytestvérek útján informálódtak a fiús szülők, hogy milyen a leány, s fordítva. Aztán egy öregasszonyt - a régi magyaroknál ők voltak a kullogók, vagy csoszogók, alföldi részeken a gyalogszarkák, vagy gügyük - küldtek a lányos házhoz, hogykitapasztalják, vajon örömmel fogadnák-e a féiús szülők közeledését. Ha pozitítv volt a válasz, akkor jött a fiú, családostul,  és a korábban még jogi szerepet is betöltő két násznagya lánykérőbe. A családok mindig megállapodtak, hogyan is lesznek a fiatalok az anyagiak terén. A jegyességben ajándékot (a leány hazánkban inget, kendőt, a fiú tökröt, pénzt, vagy ruhát adott a leánynak, mint jegyfoglalót) kellett adni, s azt vissza kellett adni, ha a jegyesség felbomlott. A kézfogó előtt megírták a móringlevelet, melyben megállapodtak arról is, hogyha a fiú előbb hal meg, különféle javakat biztosít a nőnek.

Ez az arab vidékeken is ahsonlóan van, a szülők egyességet kötnek a kádi előtt, és a fiatalok  rengeteg információval rendelkeznek a jövendőbelijükről. A lányok fiú testvéreiket vidáman összekommendálják a barátnőikkel, hiszen ez számukra egy "jó fej sógornőt" hoz a házhoz, és többnyire ismerik a testvéreik ízlését is. A fiúk pedig szeretik húgaik, nagynénjük, sógornőik, vagy egyéb nőrokonaik véleményét kikérni, ha  házasságra kerül a sor. A nők pedig igen kritikusak, és úgy igyekeznek választani, hogy a jövendőbeli ara a család asszonyi ágába jól illeszkedjék, s jól működjön tovább a család.

Megsértődnél, ha a mamád szerezne egy pasit neked?
A mai lányok ezt a fajta társkeresési módot elutasítják, pedig évszázdokon át a legsikeresebb családmodellt eredményezte, ha a családok kommendálták össze a fiatalokat. A mai lányok ettől úgy érzik magukat, mintha a választás nem az övék lenne, ám ez nem igaz. A moszlim lányok a Korán törévnyei szerint éppen úgy mondhatnak nemet a kiszemelt férfi személyére, mint ahogy mi mondhatjuk, hogy nem tetszik nekünk egy fiú. (Természetesen a nagy családokban gyakran "guba a gubával" házasodik - lám, lám, ezt a megoldást is ismeri a magyar - és a lányok apuka üzleti érdekei szerint kell hogy férjhez menjenek, de ez valójában ellenkezik a Korán tanításaival!) De emlékezzünk csak vissza a "szinglik nagymesterére" Bridget Johnes-ra! Ugye, neki is anyuka szerez végül egy megfelelő partyt? Ezen legalább is érdemes elgondolkodni. A családunk informális csatornáit felhasználva lehet, hogy sikeresen találunk egy társadalmilag hozzánk megfelelő partnert? Próbáld csak ki!

A pasizás nem az utcán történik
A keleti nők tehát kizárólag a kapcsolati tőkére alapozzák a párkapcsolatukat és nem a nagy számok törvénye alapján akarják kifogni a nekik valót, hanem egyszer döntenek, és akkor igyekeznek a legjobbat választani. Igen okosak, ugyanis olyan családot - igen, jól olvasol! családot! - keresnek, ahol az értékek, szokások, a családtagok megfelelnek annak a modellnek, amilyen a saját családja. Ezen belül próbálják megismerni azt a fiút, akit neki javasolnak azok, akik őt szeretik, és a javát akarják. A keleti lányok általában nem lázadnak a nyugaton szokásos mértékben a család ellen. Egyszerűen ott nem divat az ilyesmi. Természetes, hogy a kamaszok mindenhol lázadnak, de ez ott más formákat ölt. Az Internet és a mobiltelefonok felbukkanásával az ismerkedési szokások is sokat lazultak. Még mindig a családdal közösen dönt a nő a vőlegény személyéről, és többnyire még mindig szűzen mennek férjhez a lányok, ám a neten és a mobilon már olyan szinten megismerhetik a fiút, hogy időben el tudják dönteni, vajon totális csőd, vagy kölcsönös szerelem lesz-e a dologból.

Shirin például közel másfél évig járt jegyben Khaldunnal, ezidő alatt sokszor találkoztak (Shirin mondta, hogy egyszer csókolóztak is!) minden nap sokszor beszéltek mobilon, Interneten is tartották a kapcsolatot, míg Khaldun más városban dolgozott. Shirin minden nap odafigyelésével és női erényeivel tette széppé kedvese napjait, míg a fiú ajándékokat hozott neki, és udvarolt. Shirin minden reggel ébresztette jövendőbelijét, hogy az ő hangjával induljon a nap, ne egy ébresztő órával keljen a fiú. Khaldun pedig minden este szép álmokat kívánt a lánynak. Úgy kötöttek házasságot, hogy fülig bele voltak zúgva egymásba. Vajon hol van a nyugati ember kapcsolatában ennyi romantika?

A fiúk tisztelik a nőket
Az arab-török-perzsa fiúk -a nyugati közhiedelemmel ellentétben, tisztelik a nőket. Erre neveli őket édesanyjuk és az egész család. Az egész társadalmi struktúra más, mint a nálunk megszokott, így a tisztelet alatt ők sokszor mást értenek, mint mi. A tiszteletet el is várják - ezt a nyugati, önbizalomvesztett nők és férfiak nehezen tudják megtenni! - a másik fél részéről is. Ennek a tiszteletnek része a nők védelme is. Sokhelyütt a férfiak arra törekednek, hogy -bár tanult nőt akarnak feleségül venni - a nő ne dolgozzon, inkább a családdal foglalkozzon. Érték számukra a művelt asszony, aki méltó társa a férjének, de nem támogatják a nők karrier törekvéseit. (Ez persze családonként eltérhet, és városban-falun is más-más a helyzet.)

Azokat a nőket nem tisztelik akik saját testüket sem tisztelik, és "fűnek fának odaadják". Mivel az európai erkölcs ebben a témában mást diktál, így az aurópai nők azt élhetik meg, ha arab kapcsolatot létesítenek, hogy a fiú nem tiszteli őket.

A keleti nők sminkelnek!
A keleti nők igyekeznek a szemüket nagyon kiemelni, és szemükkel minden érzelmet kifejzni. Ebben a keleti nők sokkal jobbak nálunk, európaiaknál. A szemezés igazi mesterei ők, és sokkal árnyaltabban kifejezik magukat mozdulatokkal, tekintettel, mint mi. Ha fejlesztni szeretnénk ezt a képességünket, tanuljunk hastáncolni.

A keleti nők tehát egyáltalán nincsenek jobban elnyomva, vagy kitaszítva, mint mi, egyszerűen csak másként berendezkedett környezetben élnek és sokkal több alázattal tudják beilleszteni női mivoltukat a társadalmukba.

G.K.