Miért furcsák a furcsa párok?

Látszólag össze nem illő emberek - életre szóló kapcsolatok. Dagadt asszony, cingár ember, magas csajszi, kertitörpe férfi, fotomodell baba, és ronda kis bibircsókos pasi, fekete fiú, fehér lány, öreg nő, fiatal fickó, és még sorolhatnánk. Miféle vonzalom tartja össze ezeket a konvenciókon kívüli kapcsolatokat?

Megbámult párok
Hasonló a hasonlónak örül - tartja a bölcs latin mondás, és mindjárt rá is cáfol a másik, állítván, az ellentétek vonzzák egymást. És mindjárt példák százait idézhetnénk mindkét kijelentésre, ám főképp az utóbbira, különösen, ha emberi kapcsolatokról van szó.
Hajlamosak vagyunk megbámulni a jól megtermett nőt, cingár párjával. A magas fiút, ha mellkasáig érő lánnyal andalog, de még inkább a fordítottját, amikor a lány magassága "férfias". A fiatal nőt idős férfival ugyanúgy össze nem illőnek találjuk, mint az idősebb hölgyet az érte lángoló ifjúval. Ilyen jóképű férfinek hogy lehet ennyire csúf párja, mondjuk gyakorta, ugyanúgy, ahogy elálmélkodunk, mit keres egy világszépe asszony az elvarázsolt béka oldalán? Egészséges emberről hajlamosak vagyunk azt hinni, szenvedő mártír beteg, vagy mozgássérült élettársa oldalán.

Ferdék-e a furcsa vágyak?
Össze nem illést sejtető ellentéteket vélünk látni, csupán a külső alapján. Valamiféle csalhatatlannak vélt ízlés, szokásrendszer nyomán ítélkezünk. Furcsa vonzalmakat sejdítünk, ferde vágyakat, szokatlan méreteket.

Mi tartja össze a furcsa párokat, és egyáltalán, furcsák-e ezek a párok?
Ami a szexuális méretekre való következtetést, mint a vonzalom alapját illeti, ebben vezetnek a keleti népek. Érdekes módon azokban a kultúrákban, ahol a nőt például csador rejti a férfi elől, elég pontosan lehet következtetni a menyasszony milyenségére. A szem nagysága, formája, vagy maga a kéz választ ad fel nem tett kérdésekre.Talán ezért van a kézmozdulatoknak is olyan fontos jelentése a keleti táncokban...

Beszél a kéz
A kéz feltérképezése elmondja, milyen jellegzetességekkel bír az illető ember teste más zónáiban. Ez igen pontosan leolvasható a hozzáértőnek, a jó megfigyelőnek. Következtetni lehet külső jegyekből a vérmérsékletre: gyakran mondjuk valakire, hogy halvérű, forróvérű, ezt a tekintetéből, viselkedéséből állapítva meg. Az ilyen kifejezések, mint az, hogy a "szeme sem áll jól", "tutajos szemű", (Azok kedvéért akik nem ismernék a kifejezést, a tutaj faszállító jármű!) megint ezt jelzik.

A népi tapasztalat sok-sok megfigyelést sűrít össze, a kis emberek nagy bottal járnak, például, egyszerre két dolgot is jelent, alacsony férfiak férfiasságáról sejtet hízelgő dolgot, adatot, és arra is figyelmeztet, hogy derék, jól megtermett emberek nem biztos, hogy testmagasságukhoz arányosan "felszerszámozottak". Ám ennek ellentétpárja is ismert, miszerint "Jóból Isten keveset ád".

A népdalok fordulatai, az olyan például, hogy édes a babám csókja, megint valóságos megfigyelést tesznek költőivé. A szerelmi lobogás állapotában megemelkedik a vércukorszint, és valóban édes a szeretett lény csókja. A külsőből sok minden kiolvasható, a vonásokból, arányokból, méretekből: de az, hogy két ember hogyan talál egymásra, az nagyon nehezen megmagyarázható, ugyanakkor az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.

Ki  szép nő, és ki a jó anya?
A kívülálló számára nem mindig az. A nagy darab nő, sovány férfi párosítást szinte senki nem találja összeillőnek. Számos karikatúrában éppen ezt figurázzák ki.
A jelenség alapja, hogy a nők másképp látják önmagukat, egymást, mint a férfiak. Milyen bájos, szép nő, mondják valakire, hogyhogy nem talál magának párt, ugyanakkor a nők szerint a "ronda" nő hódít. Kétfajta nőideál létezik. Minden kornak megvan a maga ideálja. Ki a szép nő? A válasz hol az volt, hogy Greta Garbo, hol Brigitte Bardot, Jane Fonda. De, ha azt kérdezik egy férfitól, hogy milyen az anya, akkor egy hatalmas, boldogítóan meleg, kenyérillatú, kemencealkatú asszonyra gondol.

Házasodj a jó anyáddal!
A férfiak egy részénél a női szépség és az erotikus vonzerő a szülő-gyermek kapcsolatból származik. Van férfi, aki érzelmileg adoptálja a kedvesét, nevemre veszlek, ezzel a formával fogadja asszonyává, kéri meg a kezét. Ez a kapcsolat ugyanakkor kölcsönös, egymást is örökbe fogadja a pár. A kemence-anyácska külsővel taszítónak érzik magukat a nők, nincsenek jóban önmagukkal, fogyni szeretnének, darázsderekú, csábító démonná válni. Úgy hiszik, akinek túlsúlyosan is tetszenek, az nem őszinte, vagy valami ferde vonzalma van. Ha egy anyatípusú, anyakülsejű nő elfogadja önmagát, nőként, a párja szerelmeként, szeretőjeként, "anyjaként", ez egy meleg, gondoskodó anyai magatartást hív elő belőle, a vékonyka, simogatásra, gondoskodásra szoruló férfi iránt. Semmi patalogikus nincs ebben a vonzalomban, az ősasszony, az ősanya, a willendorfi Vénusz is ilyen volt. Társadalmilag az a helyesnek tartott, ha a férfi néhány évek idősebb a nőnél, de boldogan élhetnek fordított helyzetben is, ha szülő-gyermeki kötődés a domináns.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Testünk, mint útitárs

A gondoskodó, a párját gyermekként is óvó férfi sem ritkaság. A férfiasság és a szülőség nem egymásnak ellentmondó jelenségek. A saját apai érzelmeit is sok férfi szereti kiélni. Vonzzák őket a rövidlátók, testi fogyatékosok, csípőficamosok, cukorbetegek, akik állandó kezelést, gyámolítást igényelnek. Itt szó sincs semmiféle perverzióról. Sok minden múlik azon, hogyan fogadja el a gondoskodásra szoruló önmagát, a neki szóló figyelmességet, és hogyan fogadják ezt a családtagok, a környezet. A környezet leginkább tapintatlanul csodálkozik, értetlenkedik, sajnálkozik, akár hangos, sértő megjegyzéseket is tesz. Nincs igazuk. Akik azon gondolkodnak, hogyan kerülhetett egymáshoz ez a pár, nem tudják, hogy az ilyen kapcsolatok jóval tartósabbak, mint az úgynevezett összeillő, szép párokéi. Gyakorta egy életre szólnak. Ehhez az is fontos, hogy az illető el tudja fogadni önmagát, el tudja képzelni az, hogy szeretni lehet őt. A testünk olyan útitárs, amelyben benne élünk, lakunk, a férfi így szeret minket. Egy kicsit a szülőnk, egy kicsit a gyerekünk szeretne lenni. A védelemre szoruló társ esetében még bensőségesebb viszony.

Erkölcs és öntudat, a kapcsolat vállalása
Egymás elfogadása egy plusz erkölcsi vállalás is. Nem bántom, nem bánthatom a rám szoruló társamat, és a világ bántásaitól is megvédem. Szövetséget kötünk egymással, és a világ ellen is. Az, hogy kit választok, ki választ engem, benne vagyok én is. Azt mondják, hogy a férfiak nem szeretik az okos nőket, inkább a csodálkozó szemű, áhítatosan hallgató butuskákkal élnek szívesen.Az a nő, aki igazán okos, hagyja, hogy a férfi is az legyen. A férfi otthont vár az asszonyától, nem irodalmi szalont, szellemi sziporkákat. Nem igazán érdekli, hogy hogyan tud írni, csevegni a párja. A foglalkozásának élő nőt sosem úgy ítéli meg a férje, hogy azt értékelné benne, mekkora, milyen mértékű a társadalmi szempontból mérhető kreativitása. A buta nő jobban ráér, mert biztos, hogy nem akar doktorálni.

Beszélhetünk-e ezek után egyáltalán összeillő, össze nem illő, furcsa, szokatlan párokról, kapcsolatokról a hagyományos értelemben?
Összeillésről, össze nem illésről csak akkor érdemes beszélni, akkor tragikus a helyzet, ha a probléma genetikai, ha a kapcsolatból nem születhet gyerek. Az előítéletekből származó megítéléseket újragondolva, az emberi, harmonikus párkapcsolatokban is érezzük ennek hatását.

Tóth Ildikó cikke nyomán