elszefjordan: Mecsek őszi mosolya

Akkor a nagy csöndben meghallottam
azt is, amit mondani akartál,
és szedtük a somszemeket szótlan.

Ott voltam, ahol a som megterem.
Mint az élet fanyarkás mosolya,
úgy szorította számat a csókra
a sok, bohó, bordószem, s kerestem

újra. Érezni akartam, s kezem
kutatta a fák ágait. Lopva
eszembe jutott, azaz egy óra
a szép őszi avarban szertelen.

Akkor a nagy csöndben meghallottam
azt is, amit mondani akartál,
és szedtük a somszemeket szótlan.

Az avarban futkosott a szerelem,
csókokban oldódott minden zár,
csak a szemed volt csukva, s a szemem.