Az élet egyensúlya

Elhanyagolt, vagy mozgásterükben korlátozott énjeik megtalálják a módját, hogy a túlélésükhöz szükséges időre és térre szert tegyenek. Ennek egyik módja az, hogy elvonják figyelmünket a többi énünktől...

Sok része van életünknek, és mindegyikben másképp cselekszünk.

Mindig azt az énünket engedjük működésbe lépni, amelyik legjobban illik az adott helyzethez.

Olyan ez, mintha az
Jobban hasonlítunk egy szólistákból álló zenekarra, mint egyetlen identitásra.

Ezek a szólisták időt és teret követelnek maguknak. Elhanyagolt, vagy mozgásterükben korlátozott énjeik megtalálják a módját, hogy a túlélésükhöz szükséges időre és térre szert tegyenek. Ennek egyik módja az, hogy elvonják figyelmünket a többi énünktől. Például az az énünk, amelyik a társaságot kedveli, rögtön elrabolja figyelmünket, ha minden időnkkel és energiánkkal a munkahelyi kötelezettségeink felé fordulunk. Kisajátítja belső hangunkat, és azt sugallja: "Többet nem fognak elhívni a barátok, mert úgysem érsz rá soha", meg azt, hogy: "Már nem is emlékeznek rád".

Amikor ez a belső hang dolgozni kezd, belső egyensúlyunk felborul, állandó kételyek kezdenek gyötörni bennünket. Ez kihat a magatartásunkra, kedélyállapotunkra, érzelmeinkre és akaratlanul is tükrözni fogjuk negatív nonverbális (beszéden kívüli) jelzéseinkkel. Így nemcsak mi érezzük majd magunkat kellemetlenül, hanem a minket körülvevő emberek, barátok, munkatársak is.

Az egyensúly nem statikus és nem merev valami. Amikor egy fal tetején egyensúlyozunk, testsúlyunkat számtalanszor áthelyezzük egyik lábunkról a másikra. Egyensúlyunk elvesztésének legbiztosabb módja, ha megállunk egyenesen, és semmit sem helyezünk sehová.

Próbáljuk meg kielégíteni minden énünket, igényünket. Nem a kemény munkában fáradunk el, hanem az érzelmi zűrzavarban.

Tudnunk kell mit akarunk, miért akarjuk és hogyan kívánjuk elérni. Fontossági sorrendet kell felállítanunk, hogy ne lényegtelen dolgokra pazaroljuk időnket, hanem arra, ami számunkra igazán fontos!

Hajnal Csilla