Darquen Arthur: Elítélt láng

a tűz hajnalabban piroslott kivetett partjainál
végtelent tapintott le az égről a víz
maszkja sírt önmagát jelezte elítélt lángjaihoz

az idő tűzben dübörögte rácsait
láncait hullámokban üvöltötte fel
kiáltotta konokul szét szerte szét elítélt lángjaihoz

megrongált pillanatok megtestesítői
elcsorbult percek égésének semmizői
lobogó fényjelenség elkerülhetetlen megfigyelője
lehetetlen arcának megismerhetetlen vonásai
árnyék szülte fény csillagjai
fekete tűz elgörbített útjai
spiráljait képtelenül ásítozták fel még fel elítélt lángjaihoz

a tűz hajnalabban piroslott kivetett partjainál
végtelent tapintott le az égről a víz
maszkja sírt önmagát jelezte elítélt lángjaihoz

a tér vízben robajlotta gátjait
vihart könnyezett az ég
messze tűnt cseppjeiben tengere tükröződött kivetett parjainál

elítélt láng tétova árnyékait
menekülő sebesség hajszoló gátjait
meggörbült méterek rövidüléseit
eltöretlen határait
a víz felmérhetetlen gomolyogásait át a mozdulhatatlanságon
a messzeség közelire vetített lebegéseinek pontjait
megbűvölően süvítette fel még fel kivetett partjainál

a tűz hajnalabban piroslott kisírt álcájánál
könnyező lángjai idegennek nevelték hullámaik cseppjeit
a láng kiáltotta megnyilvánult partjait szét szerte szét