Várszegi Zsuzsanna: Mert meg kéne végre nyugodnom...

Kéne egy kis nyugalom,
túlhúztam magam.
Meg kéne menteni magamnak
Magam.


Igen, kéne már egy kis nyugalom
Renyhe testem erre vágyna,
ha balga gazdája nem utasítaná:
NEM!

Igen, kéne egy kis nyugalom, fáradt vagyok,
Egész nap csak hajtok, hajtok
Rohanok, stresszelek,
Várnak az ügyfelek,
EMBEREK!/?/

Kéne egy kis nyugalom,
túlhúztam magam.
Meg kéne menteni magamnak
Magam.

Fenébe dobni a Xanaxot,
Jól sosem altatott,
Csak gyilkolt és újra tönkretett:
Mintha kábítószert szednék,
mint a szerelem,
nem hoz vigasztalást -
viszont rabul ejt.

Meg kéne nyugodnom,
„letenni a lantot”

sokat viaskodtam az élettel:
most ő mutasson
új élményt, pihenést, megnyugvást nekem
úgy érzem van miért élnem kell:
hát hadd tegyem!

Mit is szeretnék?
Mit is akarok?
Miért várok még az élettől egy nagyot?
Mit várok, és miért küzdök?
Anyáért – testvérér – barátért – szerelem-ért?!

Igen
EZEKÉRT !

Félrement kapcsolatokért?

Na nem, már NEM!

Anyámat éltesse sokáig az én istenem,
Testvéremmel értessem meg magam,
Barátom – oly kevés,
Aki számít: ez okfejtés miatt nem ráz le,
Nem bizonytalan,
Elfogad,

Munkám, dolgom?

Igen: van temérnyi,

Sokszor át kéne gondolni:

Megéri?

No persze – ezt vállaltam,
Erre esküdtem
Ezt csinálom, ha fene fenét eszik,
aki már jóllakott
Velem megegyezik.

Család-szerelem elkerül,
S ha itt is vagyok egyedül
Tán még marad pár szép napom,

Szeretném úgy élni – ebből másnak is jusson.

Kinek is?

Anyámnak

Testvéremnek

Barátomnak

Mindenkinek, aki szeret engem.

Fiamnak – ott fent a csillagok felett,
Neki mindenképp meg kell feleljek.

Ő az én kontrollom
A retusálóm
Kijavítja, mit elrontok.

Tudom, vigyáz rám
Tudom, velem van
Sokszor a hátamon reggel érzek egy simogatást:
Ő itt van!

Fáradt vagyok, le kéne nyugodni,
Öntörvényes életemet végre normálisan
Törvények nélkül élni.

Vágyni a jóra,
Vágyni egy szóra
Vágyni egy boldogabb, nyugodtabb világra.

Francba a küszködés
Francba az önkínzás
Francba minden, ami nem egyéb más:
Lázongás!

Lázadás az életért-magammal szemben,
Lázadás a gyermekért-csak magamnak, önzésből-önzetlenül /egyém Ő!/ szerettem,.
Lázadás a soha nem érzett szeretetért,
Lázadás magam ellen s már nem is tudom miért.
Lázadás a szerelem miatt,
Mely ha rám talált – ki is halt.

Lázadás az évekért,
Lázadás a barátokért,
Lázadás-lázadás-lázadás!!!!!!!!!
ELÉG!


Lelkem nyugalomra vágy /ik/
Ha hívna finom puha ágy /itt/
Mely nyugtató – s nem Xanax –
Aludnék benne nagyokat.

Fáradt vagyok,
Renyhe testem nyugalmat kér
Meg kéne adni neki ezt az átvirrasztott éjszakákért, romboló nappalokért.

Meg kéne adni, amit követel tőlem:
Vigyázz, vigyázz, vigyázz,
Foglalkozz velem!

Testem, mely mély barázdákba menekült
Lélegzetre vár,
Meg kéne nyugodni.

Nyugodni kéne már.