Sebestyén Mária: Fekete gyémánt

És a remekművet tartó
Márványoszlopok megmozdulván
Indulnak-e felém
Összecsavarodni.

 


Megérinthetem-e a tavaszi fényben
A lágy, szövetlen selymet, és
Nekem ragyognak-e a fekete
Igazgyöngyök?

Megnyílik-e számnak a
Januári rózsa, és
Szól-e hozzám a legszebb
Muzsika?

Örülnek-e csillók a borgőznek
Virágillat helyett és
Borzonganak-e leheletemtől a
Kagylókelyhek?

Simogat-e a puha
Nemes-acél, és törzshöz
Szorítanak-e az erős
Ágak?

Ajkam érintheti-e a
Pázsitot, és
Izzik-e ölemen
Dávid kardja?

És a remekművet tartó
Márványoszlopok megmozdulván
Indulnak-e felém
Összecsavarodni.