A gyermek nevel

Nem feltétlenül változik meg egy nő, amikor gyermeke születik, de legtöbbször a gyermekkel együtt a felelősségérzet is növekszik. Amikor még az asszonyok húsz alatt szülték meg első-második babájukat, a társadalom is elvárta tőlük, hogy egyszeriben táncos lábú leányokból édesanyákká váljanak. És a társadalmi elvárás növelte a felelősségérzetet.

Úgy döntött, hogy megszüli. Előző években is várt gyereket, de nem sikerült kihordania. Most újra megpróbálta. A barátnője is házasságon kívül szülte meg a lányát, csak hát volt köztük egy óriási különbség. A barátnője szorgalmas volt. Erzsi nem volt szorgalmas. Talán az fejezné ki leginkább a helyzetet, hogy szorgalmatlan volt. Egy icipici szorgalom se volt található benne. A barátnője terhesen is dolgozott kettő helyett, szülés után egy hónappal már munkába állt; gyerekkel a hátán vasalt, varrt, összeállított, tárgyalt. Szóval benne volt az üzletben, semmilyen kapcsolatát nem szakította meg közben. Erzsinek nem is voltak kapcsolatai, de még azokat is megszakította rendszerint. Úgy ment szülési szabadságra, hogy előre bejelentette, hogy nem fog visszatérni, keressenek mást helyette. Aztán rendszerint ő nem talált munkát. A pillanatnak élt, csak olvasni szeretett, abból is főleg a kalandregényeket.

A pillanatnak él
Semmiben sem volt szorgalmas. Amikor dolgozott, azért vállalt el minden munkát, mert nem tudta magát időben rászánni, hogy vásároljon, hazamenjen, takarítson, főzzön.
Hét végén kirándulásokat szervezett: harminc-negyven gyereket is magával vitt tizenöt-húsz kilométeres országjáró túrákra, de csak azért, hogy ne kelljen elgondolkodni azon, mit kellene megcsinál(tat)ni ehelyett. Rendszerint turistaházakban aludtak a gyerekekkel, megosztották az ennivalójukat, jól összekovácsolódtak a társaságok, és ettől úgy érezte, mintha az ő érdeme lenne. Holott, ha a gyerekek veszekedtek, ütötték egymást, őt az sem zavarta.

Ki fogja eltartani?
No, most jön a gyerek. Ámde, ki fogja eltartani? Eddig a férje fizetett mindent, azt se tudta, hogy vannak számlái. A gyerek apja azonban nem a férje volt, így lusta természeténél fogva nem akart hazudni, nem keresett kibúvókat: a gyereket Valakinek el kell tartani. A bíróságot, gyermektartási pert azonban úúútálta, látta a barátnőjénél, hogy abból végső szakítás és végtelen perlekedés kezdődik. Nem tetszett neki, hogy így lépjen be a gyerek a világba. A valódi apa nem könyörgött, hogy néhány ezer forinttal támogathassa a leendő újszülöttet, így Erzsi sem könyörgött, hogy az apa tegyen le valamit az asztalra. Megmaradtak jó barátnak, és nem kértek egymástól semmit. Aztán lassan majd megoldódik minden, ahogy eddig is történt egész életében.

Csak négyéves kisfia okozott gondot, mit mondjon neki, ha ezek után elhagyja a férje? A gyermek nem érti a felnőtt érzelmeket. Bármit is mond, az hazugság lesz, mert nem lehet magyarázkodni. A gyerek azt fogja mondani társainak, a tanárainak, hogy a testvére féltestvére. Mért fél? Hát ez a probléma.

Két szék közül a földre
Egyik magántanítványa mesélte, hogy az anyukája barátjánál saját szobája lesz. Ettől kezdve figyelte a gyereket: abbahagyta a zongoraleckéket. Elvesztette a kottáit. Sokat volt otthon egyedül. Minden tanítványánál ez volt a fő probléma, hogy sokat voltak egyedül a gyerekek. Az új kapcsolat időigényes. Az anya barátja nem a gyerekkel akarja tölteni az idejét.

Mindez párhuzamosan futott mellette, benne, az agyában és a körülményeiben. Amikor belekerülünk egy élethelyzetbe, jobban észrevesszük, a hozzánk hasonlóak problémáit. Vagyis, egy válsághelyzetben lehet, hogy csak a szigorú tudatosság segít. Tudta a fogantatás pillanatát, és már akkor számolt vele, hogy egyedül fogja vállalni a két gyereket, bár azt is tudta, hogy minden szívességet mindenkitől elfogad, hiszen attól, hogy gyerekei vannak, nem lesz szorgalmasabb.

A gyereket tehát ajándékba kapta, és nem nézte a fogát, mert még nem volt. De szép volt, egészséges, és azt gondolta, mindenkinek örülnie kell, hogy egy ilyen gyönyörű babával megajándékozta a világot.

A változás
A világ azonban önmagával törődik, örülhetünk, ha életteret kapunk benne. Amit már megszereztél, arra is vigyázni kell, mert másnak is szüksége lehet rá. Így gyermeke születésének percétől mindent gondosan megtervezett, kiszámított. Beosztotta pontosan az idejét, a pénzét, és ettől kezdve híven őrködött, nehogy valahol megrövidítsék kis családját. S kiderült számára, hogy a környezete éppen ezt várta el tőle. A családjáért dolgozó asszonyt elismeréssel fogadták. Érdemes volt akarnia valamit, érdemes volt kidolgozni terveit, mert ettől kezdve még azok a férfiak is tisztelettel vették körül, akik előzőleg a nőkről csak vicceket gyártottak.
Visszatérése a munkahelyére is jobban sikerült, mint félelmeivel elképzelte. Egyedülálló anyaként segítették, munkatársai is örültek a változásnak.

Dobosy Ildikó