Emberek! Engedjük el mindenkinek a tartozását!

Eljött a zsidó újév napja, a vallásos zsidók társaságban csendesen, maguk között vidáman köszöntik egymást. Az Örökkévaló, mint egyetlen bíró, minden embert megítél tettei és gondolatai szerint. Erre a hetedik évre, a smítá évre pedig az a különleges parancsa, hogy engedjük el mindenkinek a tartozását.

Ám az ember itt is megtalálta a kibúvókat. A sábeszgyertyák mellett a törvények is új értelmet nyerhetnek.

Szeptember 12-én este az Új Év előnapja van, 13-án Ros Hásána első napja, 14-én a második napja. A vallásos zsidók, még az iskolás gyermekek is, kimennek a folyóhoz, és a folyóba dobják az előző évek bűneit. Ez az első napja a nagy tíz napos bűnbánatnak, más szóval a visszatérésnek (megtérésnek). Ros Hásána napjához sok zsidó-hasszid legenda fűződik.

Mayerl új útja
Mayerl igencsak jóképű, okos fiú volt még abban az időben, amikor a zsidók is falvakban éltek Magyarországon. Gyalogosan indult Pozsony városába tanulni, mert szekérre, kocsira már nem volt pénze özvegy édesanyjának. Útja közben egy grófi hintó utasainak megtetszett a csinos fiú, felvették, magukkal vitték, megkeresztelték, s lassan ő lett az örököse a nagy fölbirtoknak.

Ekkoriban együtt éltek a falvakban még zsidók és keresztények. Nem is volt gondjuk egymással, szegények voltak mindnyájan, ki-ki a maga vallását gyakorolta. Ám, amikor peres ügyük keletkezett, az uralkodó kisebb-nagyobb hatalmasságok mindig a zsidókat ítélték el. Ez történt az eszlári vérvád idején is, amikor egy lány eltűnésekor a környékbeli zsidókat vádolták gyilkossággal. Összefogdosták a legszegényebbeket, és keresztülhajtották a falvakon, mintha rabló betyárok lennének, hogy mindenkiben félelmet és gyűlöletet keltsenek irántuk.
A csendőr éppen Mayerl birtokára hajtotta be a szegény vándorokat, s a pincében találtak helyet számukra.

Az Örökkévaló könyvéből kiesve
Volt közöttük egy bölcs öregember, aki ismerte Mayerl élettörténetét. Azt is tudta, hogy a földbirtokosnak az egyetlen fia megvakult, s felesége is belebetegedett gyermeke szenvedéseibe. Megkérte a kulcsárt, hívja le az uraságot, mert halála előtt még szeretne elmondani neki egy titkot.

A földesúr szíve nem változott az évek során. Soha senkit meg nem bántott, csak magába mélyedve kereste, mi lehet az oka családja boldogtalanságának. Így hát lement az öreghez, aki felnyitotta belső szemét, ráébresztette lelkiismeretét, hogyan hagyta el szegény édesanyját, faluját, közösségét, céljait, nevét és valódi énjét.
- Keresd meg hittestvéreidet itt a környéken, kérdezd meg őket, mit kell tenned, hogy az Örökkévaló újra beírjon téged az ő könyvébe – ajánlotta az öreg, és lehunyta a szemét örökre. Nehéz út volt kimenni a palotából egy kis táskával gyalogosan. Évtizedek óta nem tett ilyet a gazdag földesúr. Most lopva ment, mint a tolvaj, ne ébressze fel a családját.

Visszatérés
Eljutott a kis imaházig, ahol a környékbeli zsidók éppen Ros Hásánát ünnepelték. Csendesen leült közéjük. Különös módon, mintha megismerték volna testvérüket, nem kérdeztek tőle sokat, ám az ő szíve nyílt meg. Hallgatta az imát:
- Lohém boni… itt állunk előtted, mint a szegény az ajtó előtt. Irgalmazz nekünk a Tóra miatt, letesszük előtted eddigi viselt bűneinket… - és sorban elmondják vétkeiket mellüket verve.
Patakzott a könny a földesúr szeméből, hiszen minden bűn kicsiny volt ahhoz képest, hogy ő megtagadta a hozzá tartozókat, vallását, az Örökkévalót egy szép, gazdag szőke leány kedvéért. S az apa bűnéért a gyermek szeme lett az áldozat.

- Ne legyetek kicsinyhitűek - mondta egy testvér a közösségből.  – Éppen a napokban hallottam, hogy egy asszony felvitte a fiát egy orvoshoz, aki operációval meggyógyította a szemét. Az Úr előtt semmi sem lehetetlen. Az orvos most itt van Debrecenben.
- Mit tegyek hát, hogy az Úr megbocsássa az én bűneimet?
- Légy te a halál szolgája. Menj ki a temetőbe, és segítsd eltemetni a halottainkat békében. Ez nagy micva lenne számodra.

A gyógyulás
A földesúr elfogadta ezt a gyógyszert. Amíg a temető felé mentek, a debreceni Arany Bika szálló egyik kivilágított ablakában egy asszony és egy fiú árnyékát vélte megpillantani. A felesége és a gyermeke árnyékát. Talán sikerül emberi erővel…  talán nem kellene mindenről lemondania, ha most felmenne a családjához. De társai nógatták. Messze van még a temető, sietniük kell.

Az apa és a gyermeke erős zsinórral vannak összekötve. A Mindenható törvényt adott, mely szerint a szülőnek felelősen kell élnie életét, ha egészséges, boldog nemzedéket akar fölnevelni. És tanítsa meg fiát is a törvényre, mert csak a szeretet szava az igazi tanítás a gyermek számára.

Kapcsolat az Örökkévalóval
A zsidó család a megszentelt templom. A gyermeknek látnia kell apját nagy ünnepeken szépen felöltözve az imaházba menni. Tudnia kell a családi házból, hogy az ember és az Örökkévaló között olyan a kapcsolat, mint a gyermek és apja között.

Dobosy Ildikó