Minek kínlódsz vele? Bízd az arzénra!

A tömeges mérgezés példa nélkül álló Európában, csak Magyarországon fordult elő ilyesmi. 1929-ben a Szolnoki Ügyészségre több száz feljelentés érkezett, mely szerint nagyrévi asszonyok arzénnal gyilkoltak.

A hatóság nem vette komolyan a feljelentéseket, de az egyik feljelentő levél megjelent az egyik újságban. A csendőrség elkezdte a nyomozást, pár napon belül sokakat letartóztattak, majd perek és ítéletek következtek.

Nézzünk a méreg aljára!

Mivel magyarázhatóak az 1911-1929-ig tartó szisztematikus emberölések a Tiszazugban? Az áldozatok száma meghaladta a százat. Hogyan lehetett büntetlenül gyilkolni? Mi történt az általános értékrendszerrel?

Gazdag forrásanyag áll rendelkezésre, a bírósági peranyagok, kihallgatási jegyzőkönyvek, ítéletek, melyek nagyon részletesek. Mivel tömeges cselekedetekről volt szó, az egész falut kihallhatták.

Minden kriminológus előtt ismert, hogy méreggel a nők ölnek – történeti tény. (Pl. a francia udvari nemesi kultúrában gyakran megesett.) A paraszti kultúráról érdemes tudni, hogy a huszadik század elejéig az ottani emberek nem jutottak mérgekhez. Akkor jelent meg a légypapír, melyből könnyűszerrel ki lehetett áztatni a mérget.

Mérgező történetek

Még két helyen történtek ilyen jellegű gyilkosságok, de ezek jellege különbözött a tiszazugi esetektől.

Hódmezővásárhelyen a 19. század végén a falusi emberek temetkezési egyleteket hoztak létre, mely korabeli megfelelője volt a mai életbiztosításnak. Akit el akartak tüntetni az élők sorából, mindegyik egyletbe beíratták.

Komádiban pedig 1903-ban volt az első gyilkosság. S bár annak ellenére, hogy 1929-ben nagy port kavar a tiszazugi esetek felszínre kerülte, itt még 1934-ben is követtek el gyilkosságot.

A Dél-Alföldön a török hódoltság miatt a faluhálózat megritkult, kialakult a tanya, mint településforma, elszigetelten éltek egymástól. A deviancia más formákban is megjelent ezen a vidéken: válás, öngyilkosság, alkoholizmus, tehát a térség kultúrájában fellelhető a deviancia, de nem hozható összefüggésbe az arzénes gyilkosságokkal.

A bába volt a fő intrikus
Érdekes tehát, hogy csak az Alföldön történtek ilyen esetek. A források főleg Tiszazugról szólnak (Nagyrév, Tiszakürt, Inoka, Sas). Nagyrév volt a mérgezési esetek centruma, az egész falu részt vett a mérgezésekben. Az esetek kulcsfigurája a bába volt. (A nagyrévi bába testvére volt a tiszakürti bábának.) Ő ismerte ugyanis a család belügyeit, konfliktusait, ő adott tanácsot a legintimebb dolgokban: a szexuális problémáktól a férj megöléséig.

 

Mérges sztori

A bába 1911-ben fedezte fel a módszert, 1914-ig csak egy gyilkosság történt, majd az első világháború idején megszaporodnak az esetek, 1918. után pedig drasztikusan növekszik az áldozatok száma.

A módszer a következő volt: 3-4 adagra osztották a mérget, majd az utolsó alkalommal kihívták az orvost, aki nem a faluban élt, és aki feljegyezte a szörnyű tüneteket. Az ügy pikantériája, hogy a halottkém a bába veje volt. A tanúk szerint az áldozatok elviselhetetlen emberek voltak, ittak, nőztek, brutálisak voltak – a falusiak egyértelműen az elkövető asszonyok mellett álltak.

1924-ben azonban óriási baklövést követtek el: túl nagy adagot kapott az egyik áldozat, az orvosnak pedig feltűnt, hogy az illetőnek nem volt korábban semmi betegségtünete. Az is gyanús lett továbbá, hogy hallottak a 40 év körüli férfiak, így feljelentést tett. A hatóságok nyomozást folytattak, de nem exhumálták a holttesteket; s mivel a falu egységes volt abban, hogy semmit nem tudott, így a nyomozás megszűnt. Nem voltak tisztában a ténnyel, hogy az arzén 50 év múlva is kimutatható. Azt hitték, nem lehet lebukni.

Elmérgesedett ügy

Így 1924 után újra megugrott a gyilkosságok száma. Korábban egy viszonylag körülhatárolható kör volt az áldozat: a beteg, megunt vagy brutális férj (volt olyan eset, hogy egy asszony három férfit is megölt). Majd egyre gyakrabban fordult elő az idős, beteg szülők eltávolítása az élők sorából, de a háborús rokkantakat és a sérült gyermekeket sem kímélték. Igaz, hogy el lehetett válni, de drága volt, így inkább az olcsóbb megoldást választották, ha nem akartak tovább együtt élni valamiért nem kívánatos társukkal.

A bába öngyilkos lett az első kihallgatás után, ami azért teszi különössé a történetet, mert ha életben marad, bizonyosan más tanúvallomások születtek volna. Így szinte mindent rá lehetett kenni.

Mi lehetett a valódi ok?

A 19. század végétől fellazult az erkölcsi rendszer, általános volt a vadházasság a református falvakban, az egyház pedig elvesztette hatalmát. Egy 1915-ös peranyagból tudjuk, hogy egy 50 éves házas asszony a kocsmában nyilvánosan csókolózott 30 éves szeretőjével.

A helyi társadalomban a kontrol intézmények megszűntek. A helyi lelkész elvesztette befolyását, de ez nem vezethetett szükségszerűen gyilkosságokhoz.  Az állam képviselője a jegyző volt, de nem látott bele a világukba. A normákat pedig a közösség határozta meg.

A bába így erős pozíciót alakíthatott ki, mely kitöltötte a kialakult vákuumot. Ő sokkal többet tudott, mint az egyház vagy az állam képviselője.

Kedvenc mondása volt: „Minek kínlódsz vele?”A helyi társadalom erkölcsi illetve értékrendszere megkopott, de tovább dolgoztak. A bába csak azért tudott hatni, mert a nők szerepe megváltozott. Akik nem akarták alávetett helyzetüket folytatni, az általuk legegyszerűbbnek tűnő módszerhez folyamodtak. Miért tette meg tíz emberből tíz? Mert nem volt kontroll, és azt hitték tetteik soha nem derülnek ki.

Révész Márta