Ami nem a tiéd, azt nem birtokolhatod

Előfordul, hogy szerelmi vakvágányra tévedünk, s ilyenkor nehezen értjük, mit is keresünk ezen az új pályán. Szerelmi és kapcsolati döntéseinkben először meg kell értenünk lelkünk motivációit.

Lelki hiányok- tömd be!
Születésünk a legnagyobb megpróbáltatás, amelyet még testünk képes elviselni. A legnagyobb katarzis, és az egyik legösszetettebb pillanat. A gyermek a szerelem mézes gyümölcse, s így fogantatása pillanatától él benne az ösztönös vágy: visszatérni ebbe csodás érzésbe. Sokszor meg sem kérdezzük magunktól, miért van erre szükségünk: az anyagi élet nehézségein és támaszadáson túl, miért van szükségünk az ölelés utáni fájdalmas elválásra, vagy a féltékeny perlekedésekre. Lelkünkben a hiány akkora és féktelenül mindent felzabáló fekete folt, hogy készséggel betömjük mindennel, ami belefér. E fekete folt azonban könyörtelenül amorf és a hiány, néhány szerencsés csillagzat alatt születettet leszámítva folyton változó, és vég nélküli. Néha úgy érezzük csak valami természetfeletti képes elvarázsolni, ekkor a misztikushoz, vagy a hithez nyúlunk, amely azonban szintén kérdéseket és parányi üreges pöttyöket hagy szívünkben.

Visszatérve Istenhez
A szerelemhez és kapcsolatainkban minden döntésünkhöz először meg kell érteni lelkünk saját motivációját. Az első és legfontosabb megismerni ezt az űrt, hogy mi az, ami kiszakadt belőle és mi az, amire vágyunk. Leggyakrabban ez maga az Isten, a végtelen teljessége, s az ő hiányát szeretnénk betölteni egy parányi morzsájával. Ezért is van, hogy a visszavonult lelki személyek nagyobb örömöt élnek át visszatérve a Legfelsőbbe, mint bárki más a földön.

Lélekpár - akinek a legjobb kell

Ami nem a tiéd, azt nem birtokolhatod
Másodszor fontos tudni, hogy a hiányzó részünk nem a miénk, ahogy még mi magunk sem vagyunk, hiszen lelkünket az égtől, testünket szüleinktől kaptuk. S így, ami nem a miénk, azt kár birtokolni; sőt nem is lehet, hiszen az Isten mindenkié, mindenki szívében él. Az Ég kegye azonban végtelen, mert megadja vágyaink szerint azt a színházat, amelyben egy művészi szépségű darabot élhetünk.

Indiában Krsna követői például tudják, Krsna a Legfelsőbb Abszolút Úr. Ez a lelkes pásztorfiú képében megjelenő Tökéletesség örök társai kedvéért olyan huncut és csalafinta. Mindig a gopík szívében rejtező vágy szerint cselekszik. A rossz nyelvek persze pajzán pásztorkölteményeket látnak e mögött, azonban a szerelem kérdésköre így sem változik. Jól láthatjuk, hogyha van is hierarchia és sorrend, a természetnek az isteni rendnek nem eleme a kisajátítás. Krsna mindenki kedvében jár, a tehenek, a gopík, gopák kedvébe, egyéni áhítatuk szerint.

Lovagkori eszmény
A lovagkor még jobban példázta, hogy legyen szó asszonyról vagy férfiről, főként, ha különleges tulajdonságokkal rendelkezett, nem egy hódolója volt. Noha a hűséget e korokban mindennél jobban megkövetelték, az erkölcs és az illem pedig kőkemény korlátokat szabott; mégis éppen ez adott lehetőséget, azzal, hogy kihívást állított a szerelmesek elé, s így mindkét nem több bókot és figyelmességet kapott.

Az állandó társ csaknem kötelező érvényű volt, azonban ez nem jelentette azt, hogy egymás önértékelését nem erősíthették bókokkal, nemes tettekkel. Itt is fellelhetünk buja elképzeléseket, csalfa uralkodókról és skarlát menyasszonyokról, valójában a személyes határ meghúzásának kérdése mindez. A szerelem nem a mit kapok meg a másikból állapotból indul, hanem hogy mit érzek, mit adok. Ez bennünk kezdődik, s így kiapadhatatlan. Több szekér van, többet csodálunk, több szekéren utazunk, de csak egy fér be az udvarba!

Kerüld a birtokviszonyokat, örülj hagy Ő van!

A jelen: szabályok felrúgása
A jelen korban gyakran félreértelmezünk közeledéseket és helyzeteket. A barátság gyakran olyan minőségekbe csap át, hogy bonyolult lenne meghatározni a végkifejletet, és társasági, szabad szókimondó és önbeteljesítő érintkezéseinkben elveszítjük a szerepköröket, amelyeket árnyékénünk mélybugyrából, elménk tükre mögül, az archetípusok zsákjából válogatunk elő. Nyílt kártyákkal játszunk, az asztrológiai évezredünknek megfelelően felrúgva szabályokat, majd észbekapva hirtelen férj, feleség, barát, barátnő, gyermek, ismerős, rokon, barát-barátja fakkokba helyezzük emberi kapcsolatainkat. Ebben a zavarban nem megy, elfáradunk és kétségbeesünk.

Élet a beteljesedésen túl
Fontos tudni, hogy a természet rendje, az udvarlás, a szerelem és a keresés, éppen annyira jelentős, mint a beteljesedés. Azt sem árt észbevésni, hogyha már megállapodtunk is, tovább fog keresni társunk, ahogy mi magunk is, hiszen az eredeti hiányt csak az anyagi életen túl számolhatjuk fel, ha ugyan méltók leszünk rá. Érdemes megjegyezni, hogyha több vasat tartunk a tűzbe, könnyebben megégethetjük magunkat; ugyanakkor, esetleg meghatározhatjuk, hogy meddig melegítjük azt a bizonyosat.

A bókok és az ismeretségek ápolása, gyűjtögetése a legtermészetesebb dolog a Földön. Az okosok arra tanítanak, hogy örüljünk a személynek, örüljünk az új látásmódnak, és kerüljük a felesleges birtokviszonyokat. Mondd ki magadnak: örülök, hogy vagy, örülök, hogy Ő létezik, öröm számomra - majd tegyél egy pontot a mondat végére! Ne akarj feleslegesen felelősséget vállalni, és kereteket szabni pozícióknak megfelelően. Mindent szerető, élettárs, barát vagy férj, vagy feleség...

Ezeket a minőségeket be fogja tölteni életedben az arra legérdemesebb személy: fontos tudni, hogy ő a királynő vagy a király, és a többi? A lovagok és az udvarhölgyek a királyt és a királynét szolgálják.

Korábban: Szerelmi vakvágány - segít a tarot