Csak a fehér baba a szép baba?

Aki más, az rosszabb, mint mi? Mire jók az előítélet dobozok, és mikor kezdjük beleskatulyázni az embereket? December 10-e, egy ENSZ határozat értelmében, az Emberi Jogok Napja.

Kislányomnak nagy lelkesen rendeltem az Internetről egy sötét bőrű babát. Örömmel újságoltam a szüleimnek, akik elképedve fogadták a hírt. Ez meg minek? – kérdezték. Elgondolkodtam, vajon hány évesen alakul ki a multikulturális gondolkodás és az előítéletek? 
 
Színes emberiség
A gyermekek számára kisgyermekkorban még természetes hogy az emberek sokféle színűek lehetnek. A csecsemő esetleg megijed, ha egy nem megszokott színű arc hajol fölé - például fekete arc fehér helyett, vagy fordítva - de pillanatok alatt megnyugodhat, és csak az arc által közvetített egyetemes gesztusokat figyeli. Azokban az országokban, ahol "színesek" a gyermekek a gyermekintézményekben, a kicsik ezt természetesnek tekintik.

Mások - tehát rosszabbak, mint én!
A "többségi" vélekedés. Egyes szülők óhatatlanul ezt sugalmazzák gyermekeiknek, amikor azzal fenegetik gyermeküket, hogy odaadják a cigányoknak, vagy általánosítás szintjén beszélnek kisebbségekről. (Nyomoréknak nevezik a fogyatékkal élőket, vagy szidják a bevándorlókat, stb..) Magyarországon az ilyen nevelés még általános, szinte minden óvodai-iskolai csoportban találunk gyermekeket, akik cigányoznak, zsidóznak, és lenézik azokat, akik látványra mások, mint ők.

Mások - tehát jobbak, mint én!
A kisebbségi vélekedés. Ha a többség, pusztán azért, mert másként néz ki, azt sugalmazza, hogy a külső, a bőrszín, vagy egy fogyatékosság miatt a másik ember csökkent értékű, a kisebbség tagja könnyen úgy élheti meg, hogy ez igaz, mivel a visszaigazolás mindig ezt sugalmazza. Ezért igen veszélyes, ha a gyermekek a közösség vezetőitől és a szülőktől ilyen nézeteket hoznak. Ha a pedagógus a "minden cigánygyerek tolvaj" mentalitással fogadja minden új elsősét, nagyszerű tolvajokat fog nevelni. A kisgyermek ugyanis meg akar felelni nevelője elvárásainak. A tanár-tanító felelőssége még nagyobb. (A cikk folytatódik. Lapozzon tovább!)

Mikor alakulnak ki az előítéletek?
A multikulturális nevelést és az integrációt nem lehet elég korán kezdeni. A "többségi" gyerekek harmadik életévükben már kialakítják azokat a "pre-előítéleteket", amelyekből később az igazi előítéletek kifejlődnek. Ebben az életkorban már észreveszik az emberek közötti különbségeket (nem, bőrszín, testi fogyatékosságok) és élénken figyelik környezetük reakcióit ezekre a különbözőségekre. Ezek a reakciók gyakran az előítéleteken alapulnak.

Harmadik és ötödik életévük között a fogalmi kategóriák tisztázása történik meg és annak megértése, hogy ezek a kategória tagságok nem változtathatók ("ha fára mászom, akkor is lány maradok"). Iskolás korukra már kialakított kategória rendszerrel rendelkeznek a környezetükben előforduló különböző emberekkel kapcsolatban, és ezek a kategóriák - a társadalmi előítéletek átvétele révén - általában negatív érzelmekkel terhesek. A kevésbé látható különbségekkel kapcsolatos előítéletek (például homoszexuálisokkal kapcsolatos előítéletek) későbbi életkorban alakulnak ki.

Színes párkapcsolatok >>

Hogyan neveljünk multikulturális gyermeket?
A híres baba-kísérletben a fekete iskolás gyerekek mondták: "a fehér baba a szép". Iskolás korukra tehát a kisebbségi vagy fogyatékos gyerekek már megtanulják, hogy ők nem a kiváltságos "szépek" közé tartoznak és így kerülnek a már előítéletes többségi társaik közé. Kialakítják a gyerekekben azt a "rossz szokást" is, hogy pozitív identitás "nyerhető" pusztán mások kirekesztése által. Az integráció és a multikulturális nevelés, különösen kezdetben, nehéz feladat. Saját magunkon kell kezdenünk. Ha bennünk nem működnek az előítéletek, akkor könnyen adjuk át gyermekünknek is, hogy tetteik alapján, önmaguk és ne kinézetük miatt fogadják, vagy ne fogadják el társaikat.

Jó, ha a gyermek babái között van szemüveges mackó, fekete bőrű baba - akit még véletlen se hívjunk négernek, hiszen a gyermek ezt tanulja meg. Ez egy sértő kifejezés. Inkább adjunk a babának jellegzetes, afrikaias hangzású nevet. Ha a gyermeknek módja van fogyatékkal élő másikkal játszani, tanítsuk meg a segítés mikéntjeire, anélkül, hogy ettől a gyermek jobbnak érezné magát. Kezeljük úgy, hogy ez a természetes!
G.K.