Én a véremet adnám neked... Kéred?

Adakozzunk abból, amink van. Én a véremet, a tejemet és a mosolyomat adom. Szeretnék minden anyukát buzdítani, aki megteheti, hogy adjon tejet. Az a pár perc előkészület megéri, nemes célért tesszük. Nem mellékesen pedig fizetnek az anyatejért.

Ugye ismerős az érzés, amikor valamilyen hír hallatán, olyan boldogok leszünk, hogy madarat lehet velünk fogatni? Két hete kezdtem el anyatejet adni, és még nem kaptam visszajelzést, hogy negatív vagyis megfelelő, vagy pozitív-e a tejem.
Minden előírást betartok, kézfertőtlenítés egy percig, mell-lemosás, mindig új törülközőbe törölközöm, szájmaszkot veszek fel a fejéshez. Sterilizálom az eszközöket, szellőztetek, mielőtt nekiállnék fejni. Igen macerás, de megéri, mivel kis koraszülötteken, és beteg babákon segíthetek a tejemmel.
Felhívtam az anyatejgyűjtő állomást, hogy megtudjam megfelelő-e a tejem, kiderült, hogy igen, én pedig táncolni tudtam volna örömömben. Leírhatatlanul boldog voltam.

Vér és tej
Szeretek jót tenni, bármivel segítek, amivel tudok.
Ezért is vagyok véradó. Sajnos, az utóbbi néhány évben ritkán tudok vért adni. Legutóbb másfél éve, előtte meg hat éve az voltam, mivel terhesség és szoptatás alatt nem lehet vért adni. Öt éves kisfiamat, pedig két és fél évig szoptattam. Utána adtam vért, de nemsokára megint babát vártam, így a véradásról le kellett mondanom. Ám itt a nagy lehetőség, a tejadás!


Hol vannak a férfiak?
Nem is értem, hogy miért nem ad minden egészséges ember vért. Legutóbb, amikor vért adtam, akkor 90%-ban nőkkel találkoztam, akik vérüket adták. Hol vannak a férfiak?
 


Az első véradás
Szeretek vért adni. Első alkalommal a Diákszigeten „kaptak el” a Vöröskeresztesek, a barátnőmmel együtt, hogy adjunk vért. Én rendkívüli módon idegenkedem a tűtől, 18 éves koromban sírva fakadtam, amikor kiderült, hogy oltást kell kapnom, amire nem is számítottam. Szóval mondtam, hogy kösz nem, nem adunk vért, de a barátnőm azt mondta, hogy oké. Azt feleltem, hogy én semmiképpen sem, ám rábeszéltek, hogy csak menjek oda, és nézzem meg. Odaértünk. De ha már itt vagyok, akkor akár vért is adhatnék…
Ez az első véradásom története. Akkora élmény volt, hogy „véradásfüggő” lettem. Számomra ez olyan tevékenység, mint a meditáció. Tíz percen keresztül fekszem a hátradöntött székben, béke, nyugalom, szeretet vesz körül. Ekkor lelassul minden, az ember egy kicsit elzsibbad. Olyan kellemesen, mintha egy kicsit becsípett volna. Imádom ezt az érzést.

A tejről újra
Most tehát, hogy annyi tejem van, hogy egy családot megmentenék az éhenhalástól, s egy kis pluszmunkával igyekszem másoknak segíteni. Kislányom gyönyörűen fejlődik, fiam se féltékeny, hogy nem őt szopiztatom, sőt, átérzi, milyen fontos a babának az édesanya. Sírva fakadt, amikor egy filmben egy kisbaba anya nélkül maradt. Az anyatej mindenkinek jót tesz, az irodalom is megemlékezik a tejtestvérekről, mert a legnehezebb időkben az anyák szoptatással mentették meg saját és mások gyermekeit. A háború alatt volt olyan anya, aki négy gyereket szoptatott mellről. Előbb a legkisebbet, aztán sorban a többit; a négyéves maga hozta a sámlit anyukájának. Így mind megismerhették még unokáikat is, a mamának pedig a krumplileves is megfelelt. Szépen átalakította anyatejjé.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Rákóczi Erika

Kép: piqs.de, Miatron