Kálvária és Öröm: Az utolsó vacsora

Alázat és árulás. Talán e két szó jellemzi legjobban azt a közös vacsorát, amelyet Jézus tanítványai körében fogyasztott el csütörtök este.

Március 20. Az utolsó vacsora

Az Istenség csodálatos szeretetét írja le Pál apostol a Filippibeliekhez írt levelében.

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén”
(4, 5-7).

Milyen csodálatos, páratlan szeretet bemutatásának jött most el az ideje! Jézus otthagyta a dicső mennyországot, az Atya Isten közelségét, az angyalok hódolatát, az arany Jeruzsálemet. „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett.”- tehát lejött a földre, s a kiválasztott tiszta nő által „emberekhez hasonlóvá lévén” megszületett, hogy lefizesse minden emberért a váltságdíjat. – a megváltás tervében lefektetett pontos időben.

Mint engedelmes gyermek és fiatal, -földi nevelő Apja mellett él és dolgozik 30 éven át, majd Keresztelő János által megkeresztelve végzi el missziómunkáját, kérve és hívva az embereket a megtérésre, hogy a váltságdíj ne legyen hiábavaló. Csütörtök este elfogyasztja tanítványai körében a húsvéti vacsorát. Ez a húsvét a Pászka, a „kovásztalan kenyér ünnepe” az ótestamentumi hagyomány szerint, amikor a zsidók az egyiptomi rabságból való szabadulásukra emlékeznek.
 


Itt mondja: „Egy közületek elárul engem”. Nem értik. Bemutatja a másokért való életének legalapvetőbb elemeit is. Ő veszi a kendőt, megmossa tanítványainak lábát. Önként megalázva magát. ”Példát hagytam néktek", mondja. "Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.” Majd folytatja.

"Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.”
(Ján.ev.13,18-19.)

Láthatjuk, hogy Jézus tudta, hogy Júdás el fogja árulni, „nem volt kiegyezés közöttük”, hanem azért mondta, hogy a tanítványai később emlékezzenek rá, „a váltságdíjat” tudatosan, önként fizette meg a bűnös emberért.

Húsvéti kalendáriumunk ízelítő Feketéné Bokor Katalin nyáron megjelenő könyvéből, melynek címe: Naponkénti tanácsok a Biblia évében, a Biblia fényében.

Tanácsok a Bibliából március 21-re: Kálvária és Öröm: Az ítélet - halál>>>

Tanácsok a Bibliából tegnapra és tegnap előttre: Kálvária és Öröm: Húsvét felé közelegve>>>