Orkánszél és jégverés - Benedek nem hoz meleget?

Talán kilukadt a zsákja mondják sokan, hiszen a január vége és február magához képest forró volt és nyárias, mert olykor még a tavaszt is megcsúfolta. Talán kifolyt a meleg és mind elfogyott.

Rügy feslik az ágon, s ezek a kis életkezdemények most mind megfagynak, csak reménykedhetünk benne, hogy megmaradnak, de nem bizonyos.

Jupiteri évet várunk, de a globális felmelegedésen ez a sok öröm és siker, ami most következik, aligha segít. Belekerültünk egy spirálba, a környezet fokozatosan romlik. A jégtáblák kilométerszámra tűnnek el a sarkköröknél, a vízszint pedig, évről évre drasztikusan emelkedik a tengerekben, amit csak az apró szigeteken élő népek vesznek észre, ott is a tengerparti vityillók lakói, hiszen egykori otthonuk lehet holnap már nem lesz lakható.

Vajon hová tűntek népdalaink bölcsességei? 
A bölcsességek, melyek évszázadokon, sőt évezredeken át megjövendölték, s tökéletesen leírták az évszakok forgását? Vajon hova tűntek azok a tanítások a gyermekversekből, a melyek az életet magyarázzák? Értelmük elveszett, mert mi nem őriztük tovább az utókornak a Földet.

Így szól a dal ezekről a napokról, most éppen a Húsvét előttről, s így a nagyböjti hét időszakáról:

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél.
Zsákban Benedek
Hozz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik.
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Hagyományaink, népmeséink és népdalaink nem egyszerű szórakozást szolgáló rigmusok, és nem is feltétlenül világmegváltó varázsmondókák, valahol mindkét tulajdonságot egyesítik ezek a kis remekek. Zelk Zoltán fenti verse, melyet szinte mindenki ismer, csöppség és koros, ifjú és öreg, is ezekből a népi hiedelmekből merít.

Népi megfigyelésnek ad hangot versében. Tavasz ekkor kezdődik igazán Sándor napján, s mire ideér Benedek, ragyogó az idő. Egyúttal következik a tavaszi napéjegyenlőség is, amikortól a nappalok éppen egy rövidke pillanattal, majd egészen nagy intervallumokkal hosszabbak már éjszakai párjuknál, s növekednek egyre- és egyre egészen a júniusi csúcspontig.

Sándor azonban nem fújta el a hideget.
A tél visszatért, s érezzük valami nincs rendben. Talán megszakadt az évszakok folyása, s talán eltűnt az az égi rendszer, amelyhez testünk és lelkünk egyaránt alkalmazkodik. Apró tettekkel óvhatod meg környezeted. Nem kell nagy tett, apróság, a szemét a szemétbe, a virág a földbe való. Ezek az apró szabályok teszik lehetővé, hogy a megszokott mederben a Földnek és az embernek is tetsző, élőlényekhez méltó módon haladjon az év folyása, s hogy békésen, az élőlényeket nem pusztítva, hanem táplálva táncoljon az év köre.

Kívánok sok meleg, ragyogó nappalt, kerülve a szikkadt forróságot, csodás Húsvétot, transzformáló tavaszt!

Fodor Kata

Képek: piqs.de, Sassa, Rainer. Pollux