Minél kövérebb, annál jobb! Te küzdenél érte?

Megszokott séma, hogy a férfi küzd a nő kegyeiért. De mi van, ha ez fordítva igaz? Mi van, ha a nemi szerepek a fejük tetejére álltak. Persze remélhetőleg nem nálunk, embereknél, hanem egy különleges állatfajnál!

Az állatvilágban megszoktuk, hogy párzási időszakban a bikák, kanok, kakasok, csődörök és kosok egymásnak esnek, hogy eldöntsék, melyikük a legszebb, legjobb, legerősebb, vagyis, hogy ki párosodhat a nőstényekkel.

És a kivétel...
Ez alól természetesen vannak kivételek, és egyik legkirívóbb példa erre a császárpingvin. Náluk ugyan is pont fordítva működik a dolog: itt a lányok küzdenek meg a fiukért. Persze nem arról van szó, hogy utána a győztes nőstény minden hímmel, hanem arról, hogy a nőstények a kialakult rangsor szerint választhatnak.

Az ok igen egyszerű.
A szélsőséges éghajlati viszonyok miatt – Antarktisz, ugye tudjuk? – a hatalmas zsírpárna a túlélés biztosítéka, így a legkövérebb hímekért folynak a legádázabb csatározások. De miért a hímekért? A válasz meglepő, de logikus: a császárpingvineknél a hímek költenek. Ők kibírják a 4 hónapig tartó költési időszakot táplálék nélkül, teljes sötétben, hóviharok közt, -50 fokban. Párzáskor a nőstények egyetlen tojást raknak, amit utána a hímek költenek ki a hasredőjük alatt, a lábaikon tartva. Emiatt csak lassan, tipegve tudnak járni. A tojásrakás után a nőstények a tengerre mennek táplálkozni, a hímek pedig maradnak a jeges szárazföldön, ahol hatalmas csoportba tömörülnek, hogy melegítsék egymást.

A csoport egy bonyolult rendszer szerint állandóan forgásban van, hogy mindenki legyen belül is, kívül is. A kikelt fiókák 1 hónaposak, mire a nőstények visszajönnek a tengerről, hogy teli pocakjukból visszaöklendezett hallal etessék meg a fiókát és a teljesen kimerült hímet. Az a nőstény, aki a rangsor végén állt párválasztáskor, sokszor hiába ér vissza a táplálékkal. Ha a hím nem elég erős, ő is, a fióka is elpusztul.