Gyerekzsivaj és négy pohár bor: A szabadulás ünnepe

Már egy hónapja elmúlt a piros tojások elrejtése és megtalálása. A gyerekek félretették új játékaikat, a férfiak kijózanodtak, az asszonyok többször voltak fodrásznál, hogy megszabaduljanak az illatfelhőktől. Tudod, most miért gyúlnak a gyertyák?

Április 19-én és 20-án szombaton és vasárnap este húsvéti vacsorára készültek a városban, és ünnepi díszbe öltözött a Grand Hotel Hungária.

A pészah megünneplésének fontos szereplői a gyerekek.
A rabbi asztalánál hat gyermek ül, azaz dehogy ül. Csak hat gyerek fog vacsorázni. A két szőke kisfiú fogócskázik a százhúsz személyre terített díszes asztalok között. A két „nagylány” az apja körül sürgölődik, a két nagyfiú előkészíti a szédertálakat. A vendégek számára már minden az asztalokon van. A vendégek gyermekei is bátorítást nyernek a vendéglátóktól, mindegyik bemutatja a maga kis produkcióját, amit az egyéveseknél a nagypapa is támogat. Népes családok érkeznek együtt, már többnyire ismerik egymást, ha nem, kezet fognak, bemutatkoznak a közös asztalnál ülők.

Pészah, a zsidó húsvét>>>

Gyertyagyújtás
Tíz személy számára tíz mécses volt az asztalon kis tálkákban. A gyertyagyújtás a hölgyek dolga. A rabbi asztalánál a nagylány gyújtotta meg a gyertyákat, a többi asztalnál egy-egy idősebb hölgy kendővel a fején. A gyertyák fényét kezével arca felé irányítja, majd arcát eltakarva mondja el a gyertyagyújtás áldását: „Baruh Ata… Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki megszentelt bennünket parancsolataival, és előírta nekünk hogy az ünnepre gyertyát gyújtsunk.”

Pászka
Három maceszt (pászkát) kap minden vendég: két négyzet alakú között fekszik egy kör-alakú. Ezt a kör-alakút fogják majd megtörni, s a nagyobbik részét elrejtik, hogy a gyerekek megkereshessék, és kérdéseket tegyenek fel a szülőknek az Egyiptomból való szabadulással kapcsolatban. A pészáh a szabadulás ünnepe. Szabadulás a külső elnyomástól, és szabadulás a saját belső bűnöktől, vagyis mindattól, ami a természettel és embertársakkal való tökéletes harmóniát megbontotta Ábrahám, Izsák, Jákob (Izrael) leszármazottjai között. Ábrahámnak, Lóthnak azt mondta az Úr, menjenek ki családjukkal együtt a bűnös városokból, éljenek isteni törvény szerint. Így volt ez egy ideig még Egyiptomban is, de ahogyan szaporodtak, felvették maguk is az egyiptomi nép szokásait. Napról napra egy szinttel lejjebb kerültek, mígnem a negyvenkilencedik szintnél az Úr megparancsolta, hogy igen gyorsan, sietve meneküljenek az idegen földről. Ne várják meg, hogy a kenyerek megkeljenek, hanem keletlen tésztával (macesszel) induljanak útnak.

Kérdések – válaszok
A bibliai történetet az asztalon elhelyezett ételek szimbólumaival mesélik a szülők a gyermekeknek. A gyermek kérdez: miért eszünk kovásztalan kenyeret? Miért mártjuk sós vízbe a zöldséget? Miért teszünk keserű tormát a két macesz közé? S az apa a gyermek minden kérdésére mindig válaszol, s ezekben a válaszokban tárja fel a történelem eseményeit. Zsidó anya nem mondja a gyereknek: ne kérdezd már apádat, hagyd nyugodtan enni. Kérdezzen a gyerek, mindent kérdezzen meg, mert szülő dolga az életre és a hagyományokra megtanítani a gyereket. „Mondd el fiadnak (lányodnak)!” Ez minden zsidó ünnep lényege. Tanuld meg, hogy apád nem vesztette el a hitét annyi kísértés között! Kedves jelenetek fültanúi lehettünk azáltal, hogy a gyermekek a terem különböző részein játszva tették fel a kérdéseket. Bizonyára, tudták, hogy játék közben is figyelni kell a papát, s a rabbi is tudta, hogy a gyerekek mindig magukon érzik figyelő tekintetét.

Bort inni római módra
Jóhoz is rosszhoz is könnyen hozzászokik az ember. Az időszámítás kezdetén a Római Birodalomhoz tartozott Judea. A zsidó urak éppoly gazdagok, erősek, büszkék voltak, mint a római nemesek (emlékezhetünk Ben Húr hercegre). Miként a rómaiak fekve fogyasztották ételüket, italukat, a zsidók is felvették ezt az úri szokást, hogy kényelmesen támaszkodva igyák meg a négy pohár bort. Az asztalokon fehérbor, vörösbor, must és ásványvíz volt. A vendégek annyit ihattak, amennyi jól esett. Az egy decis pohárkát legtöbben mégis csak néhány ujjnyira töltötték meg, s az asztalunknál ülő fiatalok csak a gyümölcslét fogyasztották. Még a szertartás se kényszeríti az antialkoholistákat borivásra, mert gondoskodnak tiszta szőlőléről. A tízszemélyes asztalnál az üvegek feléből se fogyott ki a bor.

Zsoltárok, imák
A rabbi, a nagyfiúk és a vallásos vendégek az est folyamán többször közösen dicsérték a Teremtőt. Ezt bárki megtehette, mert előzőleg már a jelentkezésnél is kapott teljes Hágádát (72 oldalon leírva a szertartás, az imák magyarul, héberül és kiejtés szerint). De hát bármelyik vallás vendégei megtehetnék ezt, ha részt vesznek egy Istentiszteleten vagy vallásos temetésen, mégis úgy szoktak ott állni, ülni, mintha sose tanulta volna olvasni. A zsoltárokat nagy zeneszerzőink is megzenésítették. (Kodály: 114. genfi zsoltár: Hogy Izrael kijött Egyiptomból… Böcész Jiszroel mi Microjim…)

Végül pedig mindenki jóllakott…
Nem csak pászkával, meg sós salátával, hanem igazi sültcsirkékkel, számtalan salátaféleséggel, krumplival. A pusztai vándorlás véget ért, bár még nem vagyunk Kánaán földjén, de a Teremtő segítségével mindnyájan eljuthatunk oda is.

HarmoNet tipp: A júdaizmus jellegzetességei és ünnepei>>>

Dobosy Ildikó