Hogyan legyek én a főnök a patikában? - Öngyógyítás a test-lélek-szellem tükrében

A harmónia az ember alaptermészete. Ha felborul a természetes egyensúly, fokozatosan megmutatkozik a hatás fizikai változás formájában. A mérleg kibillen a túl sok vagy a túl kevés oldalára. A természet tomboló viharokat, áradásokat zúdít ránk, források apadnak el, fajok halnak ki a megváltozott életkörnyezet hatására. Ugyanígy az emberi szervezetben betegség üti fel a fejét vagy valamilyen hiányállapot jön létre, mely romló egészségi állapothoz és gyengébb teljesítőképességhez vezet. Ennek hatására elburjánzik gondolatainkban a kétségbeesés, mely tovább csökkenti erőnket és megoldást követelve menekülünk az orvoshoz. Mert nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Beteg? Forduljon orvoshoz! – De ki a legjobb orvos?
A mai század emberében az rögzült, ha beteg, forduljon orvoshoz. Az orvos megvizsgálja a testet és az ismert tudással, logikával megfejti a szervi okokat. Ha a szimptóma beleillik a korábban már kirakott képletbe, orvosságot ír fel, mely optimális esetben idővel megszünteti a fizikai betegséget magát. És általában előidéz egy másik szervi gyengülést, mert a kemikáliák törvényszerűen így működnek. Mesterséges úton állítják elő őket és csak egy síkon hatnak eredményesen, az egyéb hatásra már kevés a befolyásunk. A gyógyszer iparágnak ez a rendeltetése, végtelen lehetőséget előidézni, ezzel fenntartva a gyógyszer-cserekereskedelmet. Aki ezt felismeri és nem akar részt venni benne, átpártol a természetes gyógymódok irányába. Melynek tárháza határtalan, mellékhatások ritkán lépnek fel és az ember hisz benne, még ha megmagyarázhatatlan, természetfeletti hatalmat tulajdonít is neki. A betegség valószínűleg itt is megszűnik idővel és elégedetten dőlünk hátra, csoda történt, elmúlt, vége. Soha többet ne jöjjön elő, eleget szenvedtünk és fizettünk érte.

HarmoNet tipp: Az öngyógyítás első lépései >>

Beteg? - De mi is történt valójában?
Jött a betegség, mi segítséget kértünk. Az orvos vagy természetgyógyász foglalkozott velünk, megoldást hozott nekünk és az ajánlott segédeszköz meggyógyított minket. Jelen voltunk életünk könyvének egyik fejezetében, de mint kívülálló, egy bábu. Mert ezt tanultuk, a betegség rajtunk kívülálló dolog és nem értünk hozzá, bízzuk szakemberre. Csakhogy a betegség bennünk van, nem önmagunkon kívül és ezért odabent kell megkeresni. Mi idéztük elő, mi vagyunk a gazdái és a felelősséget is nekünk kell érte vállalni. A betegségnek üzenete van, belsőnk ezen az úton üzen nekünk, valami nincs rendben, figyelj rám, vedd észre a problémámat és tegyél értem. Ha átadjuk a felelősséget és a megoldást mások kezébe, nem érthetjük meg a jelzést, ami belülről jön a maga természetes útján, a lehető legjobb szándékkal.

A betegség a belső diszharmónia külső, fizikai megnyilvánulása
Sajátos kifejezésmódon keresztül jut felszínre, mely nem egy tudatosult önkifejezés. Csak egy eszköz, hogy magunkba nézzünk. Elkezdjünk foglalkozni magunkkal, mi saját magunk. Mindannyian a boldogságot keressük itt a Földön, és ha már végképp nem találjuk vagy nagyon eltávolodtunk tőle, felbukkan a segítség egy betegség álarcban. Lehetőséget adva arra, hogy boldogságunk igazi forrását, saját belső énünket kezdjük el keresni odabent, ne pedig kizárólag odakint.

Nézzünk egy egyszerű hasonlatot: A világ másik végén óriási vihar tombol, otthonokat tüntet el a föld színéről és emberek ezrei halnak meg. Meghallgatjuk a híreket, sajnáljuk őket, beszélünk is róla, de egyben megkönnyebbülünk, hogy mindez olyan messze történt és nem velünk. Majd mennek a segítők, az orvosok és idővel újra felépül minden odaát. Esetleg küldünk egy SMS-t vagy egy kis pénzt. Ha úgy adódik. Másnap ugyanúgy beszállunk az autónkba, mint eddig, lökjük a kipufogógázt a levegőbe, és nem mi tehetünk róla, hogy már megint dugó van. Eszünkbe se jut, hogy esetleg a mi kipufogógázunknak köze lehet mások szenvedéséhez, vagy ha igen, elhessegetjük a gondolatot. Közben a gázok tömege egyre csak nő, az üvegházhatást göngyölíti és a Földre érkezett napsugarak nem tudnak visszaszállni a magasba a gázpalánk miatt, a légkör fokozatosan felmelegszik. Még jobban felborul a természet rendje, a harmónia mérlege egyre erősebben billen ki és legközelebb már lehet, közelebb hoz felénk egy pusztító vihart. Nem akarjuk észrevenni, mi okozza a kárt olyan kézelfoghatatlanul messze és hogy mi is lehetünk felelősek. Megmártózunk a napfényben és cserébe az egészet károsító gázokat bocsátunk ki. Csak elveszünk, kapni akarunk és adni már alig tudunk. Magunkat adni.

Úgy működik az emberi test is, akárcsak a Föld
Dúl egy testi vihar, megoldatjuk, de közben ott marad a hiány, a szomorúság lelkünk legmélyén. Elnyomjuk gyorsan, majd minden megy tovább, ahogy eddig és ez egy nagyobb katasztrófát szül, mondjuk testi lavinát, de ezt is megoldatjuk. Az okokat még mindig kívül keressük, ha keressük egyáltalán és hibáztatunk. Ez így megy tovább, a belső hiány és ennek elnyomása egyre erősebb, ami még nagyobb katasztrófákat idéz elő. Majd egyszer csak elfogy az energiánk, a kitartásunk vagy a pénzünk a megoldásokra, és feladjuk. Pedig csak az autó káros hatását kellett volna észrevenni, megérteni és alternatív megoldást keresni helyette. Sajnos ezt mi nem tudtuk. Kívül, a fizikai testben keressük az okokat és a megoldást is kívülről szerezzük meg, figyelmet alig fordítva belső énünkre.

De hát ezt mindig is így csináltuk! Mert ezt táplálták belénk
A játékszabályokat nem mi alakítottuk, csak részt veszünk benne. Hiszen ez egy játék, néha kegyetlen, néha hálás, néha vicces, akárcsak az élet. Ezért nem szabad olyan komolyan venni, hogy maga alá gyűrhessen bennünket. Ha elhisszük, hogy a „Vedd kezedbe életed irányítását” működik, akkor próbáljuk ki a „Vedd kezedbe betegséged irányítását” is! Ahol mi vagyunk a főnökök, mi vagyunk a beosztottak, mi határozzuk meg a tempót, mi választjuk ki a nekünk szimpatikus eszközöket. Mert mi tudjuk igazán, mire van szükségünk és mi hat nálunk a legjobban. Hiszen mi ismerjük magunkat a legjobban, még ha ez nem is mindig tudatosul bennünk. Az irányítás felelősségteljes munka, a feladatot fel kell ismerni, meg kell érteni, dolgozni kell rajta, meg kell oldani és állandóan oda kell figyelni. Folyamatos törődést és cselekvést igényel. Akárcsak mi magunk.

Hogyan legyek én a főnök a patikában?
Ha már patikában járunk, biztosak lehetünk benne, felborult a harmóniánk. Valami ott legbelül megingott, valószínűleg nem ebben a pillanatban, már egy hosszú kilengéssorozaton lehetünk túl vagy egy érzelmi sokkhatáson, csak nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Gond van odabent, lelkünk üzen a testünknek és jön a betegség. A fizikai test szoros összhangban áll lelkünkkel és szellemünkkel, együtt alkotnak egy egészet. Harmóniát a test-lélek-szellem csapatmunkájában érhetünk el, amikor egyenlő figyelmet kap a fizikai testünk, az érzelmeink és a gondolataink. Ha elmegyünk valamilyen kezelésre, testünk kap gyógyírt; ha pszichológust kérdezünk, érzelmi életünk és önismeretünk lesz kiegyensúlyozottabb; ha agykontrollozunk, gondolataink indulnak el jó irányba. Ha mindezt egyszerre, párhuzamosan tesszük, megadhatjuk a megfelelő intenzitást a gyógyuláshoz. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a test-lélek-szellem hármasában a lélek került középre, a középpontba. A kiindulópont a belső, érzelmi megtapasztaláson van (lélek), melyet megtámogat a külső, jelenkori megtapasztalás (test) és a tanult játszmák, a múltbeli tapasztalatok (szellem).
Mi pedig pont fordítva csináljuk: előbb gondolkodunk, aztán cselekszünk, majd érzünk, ha éppen nem nyomjuk azt el.

Hallgassuk a test üzenetét
Az önmagunk feletti irányítás kézbe vétele azzal kezdődik, hogy figyelmünket betegségünkre fordítjuk és lelkünkön keresztül meghallgatjuk üzenetét. Az üzenettel szembenézünk és megpróbáljuk minél jobban megismerni azt, felismerni összefüggéseit a testre és a szellemre vonatkozóan egyaránt. Mit jelent a betegségem, miért jött elő, mit okoztam én a megjelenéséhez és mit tehetek az érdekében. Szembenézni, megismerni, felismerni, beismerni és a gyakorlatban megtapasztalni. Ez a kulcsfolyamat. Olyan ez, mint amikor a mesék szerint életünk végén lepereg életünk filmje, végignézzük, felismerjük az összefüggéseket és belátjuk cselekedeteink milyenségét. Elméletben tanulunk belőle és a következő alkalommal gyakorlatban is megtapasztalhatjuk, átélhetjük valódi jelentését. Ekkor már másképp reagálunk, mert mi is megváltoztunk. A kör bezárul, a végtelennek tűnő következményháló visszatér önmagába és ezzel feloldódik. A betegség felszívódik, megszűnik, hiszen rendeltetését bevégezte és új emberré váltunk általa. Megtanultuk a leckét és a végén sikeres gyakorlati vizsgát tettünk belőle. Általa gazdagabbak, tapasztaltabbak és teljesebbek lettünk.

Egyszerű a dolgunk, és mégis nehéz
Egyszerű, mert eleve adott képességünket akarjuk hasznosítani, és nehéz, mert az jól el van rejtve. A belsőnket akarjuk megszólítani, azt, aki már mindent tud. Ha felszínre akarjuk őt hozni, dolgozni kell érte és ehhez nem vagyunk hozzászokva. Egy új szemléletet kell megismernünk és felismerni benne a hasznosságot.

HarmoNet tipp: Képzeletmozgósítás agytréninggel! >>

Ma mindent hasznosságon mérünk le
Értékelünk és megnézzük, vajon az érdekeinket szolgálja és megfelel az elképzelésünknek. Gyors eredményt, látványos hasznot akarunk látni, mert nincs türelmünk és időnk ennél többre. Ha átvesszük az irányítást a patikában, bátrak vagyunk és még bátrabbak, ha végigcsináljuk. Előbb érezni fogunk, aztán cselekedni, és gondolkodni már nem lesz kedvünk. Épp fordítva, ahogy most tesszük. Ez időbe, energiába telik. Akár hónapokba is. Mint bármi, ami új, ami előrevisz. Ami változás.