Szexis, természetes, nőies?

A nőktől nemcsak a gyengeség, hanem a ,,természetellenesség' is sokkal elfogadottabb, sőt bizonyos mértékig követelmény. Az ideális nő sminkeli magát, míg egy férfi legföljebb az illatát változtathatja meg mesterségesen anélkül, hogy elitélés vagy nevetség tárgyává válna. A festett hajú férfiaktól a legtöbben viszolyognak, egy nőnél viszont a hajfestés elfogadott, sőt őszülő haj esetén majdnem norma.

A nőktől nemcsak a gyengeség, hanem a ,,természetellenesség' is sokkal elfogadottabb, sőt bizonyos mértékig követelmény. Az ideális nő sminkeli magát, míg egy férfi legföljebb az illatát változtathatja meg mesterségesen anélkül, hogy elitélés vagy nevetség tárgyává válna. A festett hajú férfiaktól a legtöbben viszolyognak, egy nőnél viszont a hajfestés elfogadott, sőt őszülő haj esetén majdnem norma. A testszőrzet a férfi és a női ideál eltérésének legmarkánsabb példája: míg a férfiaknál a szőrösség a természetes, vad férfierő jelképe és a túlzottan ,,csupasz' férfitest egyenesen negatív megítélésű, egy nőtől társadalmunkban egyértelmű követelmény, hogy ruha alól kilátszódó testrészeiről (lábszár, hónalj, bikini vonal) eltávolítsa a szőrzetet. Egy férfi inkább testes lehet, mint sovány (hiszen ez utóbbi a testi erő hiányával áll összefüggésben), a nőtől viszont a karcsúság alapkövetelmény, akár azon az áron is, hogy a másodlagos nemi jellegek kevésbé érvényesülnek. Az ideológia szerint a ,,gyenge, törékeny' nő az ,,erős férfikarok' segítségére szorul. A női öltözék bizonyos elemei tovább erősítik a függés képzetét: egy szűk miniszoknya vagy egy tűsarkú cipő viselője tényleg gyakran segítségre szorul, mert öltözéke hétköznapi mozdulatokban is akadályozza.

Szexualitás a divatban
Az természetellenes tényezők többsége azért vált a nőideál részévé, mert kihangsúlyozza a szexualitást. Az ideális nő karcsúságának pont az a célja, hogy láthatóbbá tegye a másodlagos nemi jellegeket. A hosszú haj sokkal erotikusabb, mint a rövid, és a női kozmetikumok is mind a test valamely erotikus vonzerővel bíró részét (ajak, szem, kéz, illat, bőr tapintása) hangsúlyozzák ki. A társadalmunkban elterjedt ékszerezési szokásokról ugyanez mondható el. Az ideális nő olyan ruhát visel, amely alakját (különös tekintettel másodlagos nemi jellegeire) kellően kiemeli. Mindennek az a fő üzenete, hogy a nő pusztán szexuális tárgy, ugyanakkor kapcsolódik ahhoz az elterjedt nézethez is, hogy egy nőnél a szexuális vonzerő fontosabb, mint egy férfinál. Persze az utóbbi időben a férfiideálok között is megjelentek kifejezetten szexszimbólum jellegűek, felékszerezve, feszes pólóban. Mégis, a ,,komoly' pozíciót betöltő férfiakat inkább a státuszukat jelképező öltönyben-nyakkendőben látjuk, míg egy üzletasszonynak ugyanúgy vigyáznia kell a vonalaira, sminkelnie magát és miniszoknyát hordania, mint egy mulató táncosnőjének.

Férfiszépség
Férfira nemigen használható a ,,szép' jelző, és nem véletlenül nem rendeznek férfi szépségversenyeket -- a férfiak félnek attól, hogy saját magukat szexuális tárgyként láttassák, míg a nőktől ezt határozottan elvárják. Részben szexuális vonzerő szerepe miatt hangsúlyos az ideálok fiatalsága. Társadalmunkban központi érték a rugalmasság, a haladásra való nyitottság, amelyet szimbolikusan a fiatalság képvisel. Az öregeket, akik számos hagyományos társadalomban éppen tapasztalatuk és tradícióőrző szerepük miatt tiszteletnek örvendenek, a gyorsan fejlődő nyugati világ maradinak bélyegzi. Az ideális férfinak vagy nőnek tehát fiatalnak kell lennie. A fent említett vonások is kapcsolódnak ehhez, hiszen az ideálisnak kikiáltott alak egyértelműen fiatalos, a kozmetikai szerek jelentős része pedig éppen az öregedés hatásainak elkendőzését szolgálja. Az ilyesmi nem megvetendő, sőt egyenesen kívánatos: ha már valaki kiöregedett az ,,ideális' életkorból, elvárják tőle, hogy annak legalább a látszatát fenntartsa. Tisztelet övezi azokat a negyvenes vagy még idősebb férfiakat, akik megőrizték sportos alakjukat, és azokat a nőket, akiknek arcán nem látszanak a ráncok. A fiatalság szerepe a nyugati társadalom ideológiájában egyre növekszik: ezt jól illusztrálja például a miniszoknya, amely a hatvanas években még a tizenévesek viselete volt, de mint említettük, ma már a ,,sikeres nő' image-éhez is hozzátartozik. Persze a tinédzserek kulcsszerepe abból is adódik, hogy a nyugati társadalomban ők az ,,ideális fogyasztók': szüleik pénzéből még nem megélhetési kiadásokat kell fedezniük, ráadásul életkoruk folytán könnyebb is őket befolyásolni. A reklámok nagy része tehát őket célozza meg (sokkal több farmermárkát reklámoznak, mint műfogsortisztító tablettát), és az ,,ideális fogyasztó' hamarosan külső tulajdonságait illetően is ideállá válik.

Ideális alak – ideális arc
Ahogy ,,ideális alak', úgy természetesen ,,ideális arc' is létezik. A már említett fiatal(os)ság ennek egyik, de korántsem egyetlen alapkövetelménye. Az ápoltság is alapvető fontosságú, és ezzel elérkeztünk a modern szépségideálok egy ellentmondásos vonásához. Akármennyire is hangsúlyozza az ideológia a fiatalosságot és a természetességet (képzeteinkben a kettő összekapcsolódik), mindig tudatosulnia kell annak, hogy ebbe munkát kell fektetni. Fentebb említettük azt a fonákságot, hogy a ,,természetes' testalkat testépítő gyakorlatok hosszú sorának eredménye -- és ezt mindenki tudja is.

Nem értékeljük a természetes külsőt!
A valóban természetes (vagyis kozmetikai operációk beavatkozása nélküli) külsőt kultúránk nem értékeli -- figyeljük csak meg, vált-e valaha is szex-szimbólummá mondjuk egy kalandfilmben szerepelt busman vagy ausztrál őslakos (attól, hogy minden bizonnyal alárendelt szerepben jelent meg a filmen, még válhatott volna). Szépséggel kapcsolatos ideológiánk az emberi testet úgy kezeli, mint valamiféle műalkotást, amelynek kinézetét tudatosan kell létrehozni. A nőknél a kozmetikai szerek fontosságáról már volt szó.

A férfiaktól ugyan elvárják, hogy ezeknek használata ne látszódjék rajtuk (bár elitélendőnek tartjuk, ha egy férfiból a dezodorok mesterségesen ,,férfiassá' alakított illata helyett a saját testszaga árad), de rajtuk is meg kell jelennie az ápoltság bizonyos fizikai jegyeinek, elsősorban a borotválkozásnak. A szakáll és bajusz ugyan elfogadott viselet, a férfiideálok arca mégis kivétel nélkül szőrtelen. Ez egyúttal fiatalságot is sugall és kihangsúlyozza a férfias arcvonásokat, elsősorban mégis arra figyelmeztet, hogy az illető nem egy civilizálatlan vadember. A borotválkozás, éppúgy, mint a smink, mindennapos foglalkozást jelent arcunk kinézetével, jelzi tehát, hogy gondot fordítunk a külsőnkre. Az ápoltságot persze más is mutathatja, többek között a haj, amely egy ideális férfi vagy nő esetében mindig frissen mosott. Újabban a férfiaknál is megnőtt a haj ápoltságának a fontossága, ami abból is látszik, hogy egyre több ,,ideális férfi' visel hosszú, vagy legalábbis aránylag hosszabb szálakból álló hajat, amelyen az ápoltság foka jól látható.

Béres-Deák Rita