Titkok földje: A legősibb fővárosok 1. – Cahokia

Ezennel indítjuk útjára legújabb cikksorozatunkat, amely egy kis várostörténelemmel foglalkozik. Ki ne ismerné korunk népszerű turistacsalogató helyeit, országaik szimbólumát, napjaink fővárosait. Felhőkarcolók vagy középkori épületek, nemzetközi repülőterek, bevásárló utcák, folyó-, tó-, és tengerpartok, múzeumok, színházak, parkok, miegymás. Te ismered?

Persze vannak országok, amik direkt arra játszanak, hogy megtréfálják a külföldieket, és látszólag jelentéktelenebb városkáknak adják a fővárosi rangot, mikor az átlagember talán jobban ismeri a közeli híres nagyvárost, és – a világtérképen kissé tájékozatlanabb utazó – elsőre azt gondolná, hogy az az ország államigazgatási központja. Mint például Ausztrália Canberrával, vagy Kanada Ottawával, de említhetnénk szinte bármelyik USA tagállamot, pl. New York állam fővárosa Albany (de ez legyen egy jövőbeni cikk témája). 

Most vegyük inkább górcső alá azokat az ősi fővárosokat, amikről a mai ember szinte már nem is hallott, vagy ha igen, akkor is főleg azért, mert egy ma is álló város alatt húzódnak romjai, de az akkori életéről, méretéről vajmi keveset tudunk. Elsőként mindjárt egy várost az észak-amerikai kontinensről, Cahokiát.


Cahokia

A Mississippi kultúrának nevezett indián állam egykori fővárosa, Cahokia a Mississippi folyó és az Appalache-hegység között elterülő ország központja volt. Fénykorát i.sz. 1100 körül élte, ekkor lakossága meghaladta a 40.000 főt, ami az akkori viszonyok között igen tekintélyes településsé tette. Sőt, Észak-Amerikában egészen a késő XVIII. századig ez volt az egyetlen igazi és jelentős város, egészen addig egyetlen európai telepesek által épített városka sem tudta túlszárnyalni. I.sz. 800 és 1200 között például nagyobb város volt, mint London kiépített úthálózattal igazi nagyvárosnak számított. 

Az indián kultúra a környéken több tízezer un. mound-ot emelt, amik mesterséges dombok, különféle alakzatokban. Ilyen például a Kígyó, amely egy, az Ohio állambeli Adams megyében folydogáló patak mellett tekereg 405 méter hosszan. Emellett van kiterjesztett szárnyú madarat, bölényt, teknőst, medvét vagy embert ábrázoló domb is Wisconsinban, de a legnagyobbnak az Illinois állambeli Cahokia mesterséges dombját tartják. Ez is bizonyítja, hogy a település székhelyként funkcionált akkoriban. A város minden fontosabb városvezetési épülete egy-egy ilyen dombra épült, a legnagyobbon – a szerzetesek dombján – a település spirituális vezetőjének háza állt. 
Az itteni dombok vélhetően azért nem olyan híresek, mint a maja vagy azték piramisok, mert földből épültek, és az utókor szimpla domboknak nézte őket, a többségüket le is dózerolták.


A jelenkori ásatásokat megnehezíti, hogy amit valamilyen emberi maradvány, csont kerül elő a földből, a környező indiánok azonnal megjelennek a helyszínen, és őseik nyugalmának megzavarásával vádolják a kutatókat, annak ellenére, hogy a most a területen élő indiánoknak semmilyen kapcsolatuk nem volt az ősi Mississippi kultúrával, azok jóval az ő ideérkezésük előtt elhagyták ezt a földet. Látványosabb leleteknek is híján vannak, néhány kerámián, pattintott kő eszközökön kívül csak pár fejedelmi sír maradt ránk. Ezen kívül található még a település közelében egy un. Woodhenge, ami Stonehenge fából épített változatának tekinthető. 

Cahokia ma turisztikai látványosság, noha mifelénk igen kevesen ismerik. Saját múzeuma van, ahol a területen feltárt leletek mellett a város hajdani képéről is kaphatunk némi ízelítőt. Aki Illinois államba vetődik, érdemes meglátogatnia és megtekintenie az ősi indián város romjait, garantáltan felejthetetlen élményben lesz része. Sorozatunk következő részében az ősi keletre látogatunk majd, ne hagyják ki.