Zen meditáció: stresszmentesítő és javítja a koncentrációt

Létezik egy út, amely nem kerül egyetlen fillérbe sem, amelynek kitaposása személyes feladat. Amelyre lépve minden egyes nap gyakorlataival ellazulhatsz és kisimulhatsz, amelytől lecsökken benned a stressz, szervezetedben kis idő múltával a sav szintje, s amelytől az aktív, pörgős időszakokban jobban tudsz koncentrálni. Csak a megismerés kérdése.

Gondolj már arra, hogy nem gondolsz semmire!

A zen meditáció gyakorlata során az alapelv: “gondolj arra, hogy nem gondolsz semmire”. Bármilyen logikátlannak is tűnik első hallásra, mégis az agy számára nyugtató hatású, feszültségoldásra alkalmas a zen, a legújabb agyi vizsgálatok alapján.

Zen út

Természetesen nem könnyű megcsinálni a zen gyakorlatát, mert ha belső, motorikus kiejtéssel ismételgetjük: nem gondolok semmire, akkor ez a belső kijelentés már maga is gondolat, de éppen ez adja a zen csodáját és paradoxonát. A zen megnyugtatja az elmét, mert értelmetlennek tűnő kilazításával kiemel a rendszerből, a megszokottból, matematikai fogalommal úgy mondhatnánk, hogy érintő irányban hagyjuk el általa a kört.   

Mire jó a meditáció zen formája?

Ebből az következik, hogy a zen meditáció alkalmas lehet figyelemzavar és hiperaktív szindrómák kezelésére, valamint idegesség, depresszió és egyéb zavart gondolatokkal járó esetek terápiájában lehet szerepe. Ilyenek a hallucináció, a kimerültségből fakadó érzékcsalódások, stb. 



Számos alkalommal vizsgálták tudományos alapon a meditációt. Megállapították, hogy több hónapon át zajló meditáció javítja a megfigyelőképességet, a meditálók a nem meditálókhoz képest árnyaltabb részleteket is észrevesznek. Giuseppe Pagnoni, az Atlanta Emory Egyetem agykutatója így nyilatkozott: “Sokan szkeptikusak az ilyen jellegű terápiával szemben, ezért fontos, hogy a kutatásunk kifejezetten tudományos alapokra épüljön”. A meditáció mai napig az ezotéria, jobb esetben is a túlreagált életmód kérdéskörébe tartozik, ezért sokan átsiklanak felette, mint lehetőség fölött. Másik kihívás ebben, hogy sokan képtelenek elmélyedni, valóban követni napi rendszerrel a meditációt - ami igazán így használ csak.

Bizonyítékok a hatásról

Pagnoni maga is gyakorló zen meditáló volt, míg az olaszországi orvosképzést folytatta. A vizsgálatba 12 olyan embert vontak be, akik meditáltak, és 12 olyat, aki nem meditált. A feladat az volt, hogy egy képernyőn felvillanó szavak között értelmeseket és értelmetleneket kellett megkülönböztetniük, miközben a légzésükre figyeltek. A zen meditációt folytató vizsgálati alanyok agya gyorsabban tudott visszakapcsolni, a nem meditálókhoz képest, a képernyőn felvillanó szavak után a tudatos légzés figyelésére. Az agyukban az úgynevezett gyrus angularis nevű terület mutatott nagyobb aktivitást, mely az információfeldolgozásért felelős. “A zen meditáció gyakorlata abban segít, hogy a zavaró körülményeket, azaz a feszültségforrásokat könnyebben kikapcsolja az ember” – mondta Pagnoni.

Az oktatás számára is jó példa

Ennek a megnyugtató hatás mellett az oktatásban is nagy szerepe lehet, a gyermekek koncetrációjának és tanulmányi eredményeinek vizsgálatában.
A zen egyébként az egész életet meditációként könyveli el és egy meditáló helyzetként fogja fel, amelyet ha tökéletesen végzünk, akkor aktív meditációnak nevezhetünk, vagyis a mindennapi életünk közben megvalósuló meditatív állapotnak. A dolgok elengedése és az agy kiürítése pihenteti az elmét és kikapcsolja az információáramlást, ezáltal mentesíti az idegrendszert. A tanulásban pedig ennek a kiürülésnek, kilazulásnak vagyis, ahogy Rudolf Steiner mondta: felejtésnek, éppen akkora szerepe van, mint a koncentrált tanulásnak, magolásnak, vagy bármilyen befogadásnak.

A meditációnak egyébként több fajtája létezik, ezek közül a leülős, gyakorlati meditáció csupán egy, ennek speciális alfaja a tudatkiürítéses forma, amely a zen út egyik alappillére.