A szülő vagy az iskola nevel? - Felelősségvállalás a gyermek körül

A gyermek először talán elszenvedi az iskolát, később maga készül rá, mi több ki óhajtja ott fejezni egyéniségét. A szülő nagy hatással lehet rá ekkor, és be kell vezetnie egy másik autoritás elé, a pedagógushoz. Az óvoda még finoman alakít, az iskola viszont, ha kell vasszigort alkalmaz. Hol és hogyan indul az iskola, hol válik szét az út, a gyermek kísérése, meddig tart a szülő nevelése, és hol kezdődik az oktatás szerepe?

Készülődés az iskolába
Nagyobb gyermekek már készítik az iskolatáskát, csomagolják a megvásárolt füzeteket, könyveket. Édesanyjukkal együtt nézegetik ruháikat, mi az, ami még "elmegy" a következő tanévben is, melyek azok melyeket kinőttek, vagy már igen kopottak, s nem szeretnék tovább hordani.

Az a szülő, aki a táborozás, kirándulás után valamilyen munkát is tudott szerezni gyermekének, most örömmel vásárol, hiszen a gyerek "már saját keresetéből veszi meg a szükséges ruhákat." Öröm ez a fiatalnak is, és megismeri a pénz értékét. Hiszen már elég nagy ahhoz, hogy belássa mennyire drága minden, s örül, hogy ebben is tudott segíteni szüleinek. Ilyenkor nagyon is meglátszik, melyik családnál gondolt előre a családfő, az Apa, s az Édesanya is. Hiszen beosztva havi keresetüket, igyekeztek félretenni az őszi beiskolázásra is, előre nem látható kiadásokra. Nemcsak a ruhákat, cipőket, stb. kell kiegészíteni. Ha kollégiumba megy gyermekük, a fehérneműk felújítása, s még sok apró dolog amit vásárolni kell szeretteiknek.


Ezért ott, ahol már megszokott, hogy előre tervezve éljék napjaikat, nincsenek nagy gondok. Csak időpontot kell egyeztetni, talán újból szabadságot kivenni, hogy a bevásárlás megtörténhessen. Nem mindent kapnak meg egy helyen, ezért nem kevés időt kell eltölteni, mire -kimondhatják, hogy mindent meg tudtak venni gyermekeiknek. Elnézést kérek kedves Asszonytársaimtól, de már nem egy férjtől hallottam: Feleségem szinte mániásan vásárló, ezért nem merek mindent pénzt a kezébe adni, mert akkor semmi sem maradna a fontos bevásárlásokra. Sokszor nem tud ellent állni annak, amit lát, megveszi, ha kell, ha nem. Ez nem jó dolog.

A szülők és tanárok összmunkája

A gyerekek gondja főleg az édesanyáké. Nagyon jól teszi, ha őket is bevonja,  az iskolára való felkészülésbe. Mivel hamarosan kezdődik az iskola, ruha- cipő próbák, táska vizit napirenden vannak. Többszöri külföldi utamon azt tapasztaltam, hogy az iskolásokat meg lehetett különböztetni egyenruhájukról. Minden iskolának, más-más színű ruhája volt, természetesen színben, agyagban egyforma a fiúknak-lányoknak. Lányokat csak szoknyában láttam. Nagyon jónak tartom. Nincs semmiféle öltözködési versengés, nem tudni senkiről, hogy milyen anyagiakkal rendelkeznek szülei. Hajviseletükben sem lehettek feltűnők. Nyugodtan leírom, hogy öltözködésükkel összefügg az összetartozás érzés is.

HarmoNet tipp: Mit ad ma az iskola? - A pedagógusokért és a diákokért >>

Bár nem jártam bent az iskolákban, de lemerem írni, hogy tanárnőik is sokkal szolidabban öltözködtek, mint nálunk, vagy máshol. Ez így a helyes. A felnőtt, a tanár viselkedése, ruházata, legyen példaszerű tanítványai előtt. Így várható el a tanítvány elfogadható viselkedése.
Szemlélet által változunk át. Ahogyan kicsi korunkban tekintünk szüleinkre, s tanítóinkra, mi is olyanok szeretnénk lenni.  Ezért mennyire fontos, hogy kellően megfontolja minden szülő, tanár, vagy nevelő öltözködési módját, beszédmodorát, munkájához való hozzáállását, mert a gyermekek mind-mind azt akarják utánozni.


Az is lényeges, hogy a szülők és tanítók, tanárok, nevelők között jó kapcsolat alakuljon ki. Ha azt tapasztalja a gyermek, hogy szülei tiszteletben tartják tanáraikat, s őszintén bíznak egymásban, ő is ilyen viszonyt igyekszik kialakítani velük. Mindenkinek könnyebb lesz az együttműködés a tanév alatt.
Bene doct, qui bene distinguit = Jól tanít, aki jól tud megkülönböztetni.
Nagyon tetszik nekem ez a meghatározás. Egy nevelőnek mindig képeznie kell önmagát, hogy másokat tanítani tudjon. Módszerei nagyon jók lehetnek, ha látja melyik diákjához milyen kulcs való, melyiknek milyen képessége, vagy hiánya van. Melyiket mire kell serkenteni, vagy éppenséggel inteni.

A tanítók kiképzésének szükségességét azonban sokan nem ismerik fel, így azt sem, hogy a hangsúly a felkészültségen, a minőségen van. Aki méltányolja az ifjúság nevelésével járó felelősséget, az megérti, hogy a tudományos és irodalmi jellegű felkészültség egyedül nem elég a tanítónak. Mélyebb, alaposabb képesítésre van szüksége, mint a szaktárgyak ismerete nyújthat. Nemcsak értelmi képességekkel, hanem széles látókörrel is kell bírnia; nemcsak nagylelkűnek, hanem nemes szívűnek is kell lennie! De legfontosabb, hogy szeresse a gyerekeket.

HarmoNet tipp: Kirúgták a középkorú tanárt – sztriptízt lejtett az osztály előtt >>

Minden tanító számára nélkülözhetetlen a jó Isten által adott alapelvek ismerete és elfogadása, mert uralkodó hatalommá kell lenniük saját életükben is. Gyakorlati életükben nélkülözhetetlen a tapasztalat. Rend, alaposság, pontosság, önuralom, derűs hangulat, kiegyensúlyozott vérmérséklet, önfeláldozás, feddhetetlenség, udvariasság lényeges tulajdonságok mindnyájunk számára.

Mivel nagyon sok silány jellemű, és erkölcsileg alapozatlan ember veszi körül az ifjúságot, egyre szükségesebb, hogy a tanító szavai, eljárásai és magatartása azt szemléltessék, ami nemes és igaz. A gyermekek gyorsan felfedezik a színlelést vagy egyéb gyengeségeket és hibákat. Csak akkor gyakorolhat maradandó befolyást a jóra, ha ő is cselekszi azokat a tanítványaival való mindennapi kapcsolatában.


A tanító, mint példakép
A tanító munkájának eredményessége nem annyira teljesítményének mennyiségétől függ, hanem a kitűzött cél színvonalától, amit el akar érni. Az igazi tanító nem elégszik meg átlagos gondolatokkal, rest értelemmel, laza emlékezőtehetséggel. Állandóan magasabb teljesítményekre és jobb módszerekre törekszik. Élete folyamatos növekedés. Az ilyen tanító munkájában elevenség, felüdítő erő van, amely lelkesíti tanítványait is.

Ha igazán szereti munkáját, ha értékeli annak nagyszerűségét és elhatározza, hogy fejlődni fog, és ezért kész komolyan és kitartóan munkálkodni, akkor felismeri tanítványai szükségleteit. Így rokonszenves, fokozatosan fejlődő lelkülete által arra ihleti tanulóit, hogy kövessék őt azon az úton, amelyen igyekszik őket előre és felfelé vezetni.

A tanító gondjaira bízott gyermekek nagyon különböznek egymástól természetükben, szokásaikban és nevelésükben. A tanító ébressze őket felelősségük tudatára. A tanító a hibák sikeres kiküszöbölése érdekében rokonszenvvel, szeretettel és belátással kezdjen a tanítványaiban megnyilvánuló hibák és tévedések okainak feltárásához tapintat, ügyesség, türelem és szilárdság szükséges ahhoz, hogy mindegyik tanítványának segítséget tudjon nyújtani. Az ingadozót és a kényelemszeretőt az ilyen segítség és bátorítás nagyobb igyekezetre serkenti; a csüggedtek számára rokonszenvet és megbecsülést jelent, amely felkelti bizalmát és erőfeszítését.

Az ifjúság megérzi, hogy a tanító bízik benne, és csak kevesen lesznek, akik nem akarnak majd méltónak bizonyulni a bizalomra. A gyermekek, és ifjak javára szolgál a bizalom és az eredmény elismerése.

Bokor Katalin