Szökésben - avagy törpehörcsög a pácban

Az úgy kezdődött, hogy egy nagyorrú néni betekintgetett hozzám az állatkereskedés pici akváriumába, ahol két másik társammal gubbasztottunk. Én persze nem gubbasztottam, mert tudtam, hogy egyedüli esélyem a kijutásra, ha látványosan pörgetem a mókuskereket és fitten, élénken sziszmákolok. A csel bejött, három napi nézegetés után, a nagyorrú néni kivetetett a többi törpehörcsög közül, és fél órán belül egy meglepő otthonban találtam magam. Na de aztán...

Kiwi-függő a tulaj
Egészen konkrétan egy íves madárkalitkában, mely kiwi zöld színben pompázott, türkizkék aljjal. Azért ne higgyék, hogy luxuslakosztályról van szó annak ellenére, hogy rácsos emelet és zöld mászó lépcső is van benne. Hallottam a házinénit, ahogy azzal dicsekedett, hogy a kalitkát az ócskásnál vette nyolcszázért és úgy festették le nyáron, amikor a házinéni még nagyon ráért. Kiwi zöld a kedvence, van ilyen színű ruhája, órája, szobája, cipője, és honlapja. Ú, még szerencse, hogy nekünk hörcsögöknek elég rossz a látásunk.

Óriási mák - nem növény
Nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy nem ő, hanem a lánya fogja gondomat viselni. A kilencedik születésnapjára érkeztem - sírjak, vagy örüljek? Nemcsak az ő örömére, az öccse is rögtön barátságot akart velem kötni. A bátyja kevésbé, ő csak valami teknőst emleget, hogy neki meg az kéne. Értesültem róla, hogy kivételes szerencse, hogy itt élhetek, mert míg a házinéninek gyerekkorában sokféle háziállata volt, még kutyája is, addig a háziúr nem őriz különösen szép emlékeket, csak azt, hogy az anyukája rátette a radiátorra a testvére teknőcét és felforrt - jajjj. Horror történetek házinéni vonalán is vannak, de ő optimista. Anno az öccse akváriumában rendszeresen titokzatos járvány pusztított és ezért rendszeresen húzták le a kimúlt halakat a WC-ben, a pintyük meg felakasztotta magát véletlen egy cérnára - micsodaaa? -, amin egy magkoszorú függött. Szép kilátások, mondhatom!

Csúcshörcsög lettem
Azt hiszem, hogy én egy kompromisszum része vagyok, mert kicsi vagyok, ritkán kell cserélni az almomat és alig eszem valamicskét. Ez örömmel tölti el végül is a háziurat is. Félt, hogy majd felborítom az életet, de nem, szinte észre sem vesz, abszolút anyag és energiatakarékos vagyok és egy hét után már majdnem rajong értem. Úgy tűnik mindenki elvárásának megfelelek. Még szagom is alig van, arra pedig a házinéni mindig felhívja a figyelmet, hogy ennyi szag kell legyen, hogy ezzel is közelebb érezzék magukat a természethez.

A Morcogó, azaz Morci nevet adta nekem a kisgazdám. Felháborító, hogy elsőre mindenki Marcinak szólít, még jó, hogy a gazdám helyreigazítja a tudatlanokat.

Meg kell mondjam, az első hónap várakozáson felüli. Hatalmas sikerem van, különböző korosztályú gyermekek állnak körbe. A gazdám gondos, csak kicsit félős - de minek? Ez akkor derült ki, amikor egy héttel érkezésem után titokzatos körülmények közt megszöktem, magam sem tudom hogy. Reggel még a kalitkában láttak, amibe a gazdám mindenféle bebújós játékot készített wcpapír gurigából. Délután üresen volt a házam - hehhe, ezt csináljátok utánam! Hatalmassá kerekedett a pánik. Mindenki megrendülve közlekedett a lakásban. Oknyomozó bizottság alakult, még kétszáz forint fejbírságot is kilátásba helyeztek a megtalálónak, pedig itt a pénzt szűken mérik a gyerekeknek. Sehol sem leltek. A házi néni telefon riadóláncot csapott és hetedíziglen nyomozta ki a hörcsögtulajdonos rokonainkat, hátha tudnak jó tanácsot adni. Buzgón jegyzetelt mit kell a szekrények elé tenni, ahhoz hogy kicsaljanak. Aztán a tettek mezejére léptek - szerencsére. Csoki, alma, dió és pálpusztai sajtdarabok kerültek a lakás különböző pontjaira, amibe aztán megfeledkezve mindig beletrappoltak, meg van itt két fiú gyerek azok meg belefetrengtek birkózás közben.

HarmoNet tipp: Tél: Szőrmestart >>

Nem adtam fel
Nem jöttem elő. Ekkora a házinéni már sok rémtörténetet hallott az ismerősöktől, például, hogy valaki a szennyes tartóban találta meg a hörcsögét a ruhák közt... Az első éjjel remegve feküdtek le, nem tudták mitől féljenek jobban, hogy éjjel az ágyukban megtalálnak, vagy pár nap múlva a tetememet szagolják.

Másnapra virradóra nehéz szívvel ébredtek a ház lakói. Ekkor már a háziúr is megijedt, az nem lehet, hogy a szülinapi hörcsögöt egy hét alatt elveszítse ártatlan tekintetű leánya. Meg is kérte házinénit, hogyha nem kerül elő, akkor menjen má le a boltba és vegyen egy újat (bár azért jó ideig filozofáltak, hogy ez mit közvetít, és milyen nyomot hagy a fiaikban, hogy csak úgy lecseréljük az élőlényeket kétezerért, stb...) Amúgy házinéni is úgy gondolta, hogy pótolni kell, ha olyan szerencsétlen vagyok és életképtelen, hogy nem bírok még a pálpusztai sajtra sem előbújni. Másnap elkezdődött kisgazdám lelki felkészítése a legrosszabbra. A házinéni arra jutott, hogy ha végleg elveszítenek engem, akkor egy újat hoz az állatkereskedésből pár nap múlva. A gazdámban, a rövid egy hetes kötődés ellenére, volt annyi érzés, hogy kibökje. „Jó de az már nem a Morci lesz, Morciból csak egy van! Más nevet kell találnom.” Tette hozzá bágyadtan.

HarmoNet tipp: Cincin! Egér van a kajámban! >>

Megsajnáltam...
Ezen az estén, átfutottam a kisöccs szőnyegén. Meghallotta neszezésem, és riasztotta az otthonlévőket. A háziúr fölszaladt az emeletre, a gazdám sikongatott, hol azt sikította, hogy „Tereld a szobámba!”, amikor meg felé futottam akkor nagyot ugrott és csak sikított ijedtében még nagyobbat, a boldogságtól és az ijedtségtől, hogy felfutok rá. A háziúr a kisöccsel összefogásban megragadott és újra bent találtam magam kiwizöld otthonomban - hát teknős vagyok és, vagy hal, hogy zöld legyen?


Izgalmas volt a kiruccanás, arról nem beszélve, hogy azóta duplán megbecsülnek, tudják, erre mondják az emberek azt, hogy „ami nem öl meg, az megerősít”? Nem ártott, hogy kicsit izgultak értem, képzeljék a háziúr még aznap beolajozta a mókuskerekemet, hogy ne nyikorogjon. Azon a bizonyos talajt vesztett éjszakán a ház lakói mind arra gondoltak, hogy bárcsak zörögne, forogna az a mókuskerék, mint máskor, kitették a szőnyegre, hátha bemászok éjjel.

Azóta is vidáman forgatom a kereket, szépen, szorgosan és csöndben. Minden olajozottan működik. Mibe fogadjunk, hogy az angyalka a szomszéd szobába még egy teknőst is hoz, ha ez így megy tovább! Hja, én is írok az angyalnak, hogy hozzon nekem olyan gömböt, amiben a lakásban ide oda fogok tudni közlekedni. Bizony ma már ilyen is létezik, UW rózsaszín és kiwizöld kiadásban. Nem! Ez nem állatkínzás! Színvak vagyok, mozogni viszont szeretek.
Éljenek a hobbiállatok az összes hóbortjukkal és hobbijukkal együtt!

Üdvözlettel: Morci, a törpehörcsög

(Jakabosné Kovács Judit tollából >>)