A Titok titka: A bölcs számára a megszerzés fogalma értelmét veszti - Interjú Váradi Tiborral

A Határtalan Harmónia show legutóbbi előadása kapcsán, melynek témája Titok volt, a titkok titkáról kérdeztem korunk egyik bölcs emberét, a spirituális tanokban járatos Váradi Tibort! Arról faggattuk, mi tesz ma valaki bölccsé, mennyiben számít ehhez a tárgyi tudás, miről lehet megismerni egy bölcs személyt, s miként tekinthetünk a megvilágosodás fogalmára?

Kit nevezhetünk ma bölcs embernek, hiszen a technológia terjedésével ma nagyon nagy lexikális tudásra tehetünk szert?
Elsősorban azt fontos tisztáznunk, hogy mi a különbség az okos és a bölcs ember között, hiszen manapság ezt a kettőt gyakran összekeverik egymással. Az okos embernél a tárgyi tudás fontos, és minél több információ begyűjtése. Az okosság mennyiségi tudáson alapul, ahol a fejnek és az intellektusnak jelentős szerepe van.

Ezzel szemben a bölcsesség alanyi tudás – valódi ÉN-magamnak a tudása -, amely a szívből fakad, és nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. A minőségi tudás átformál – átalakít, ezért itt nem az információn, hanem a transzformáción alapszik. A mai nyugati kultúra erősen intellektuális beállítottságú. A szív és a fej közötti egyensúly hiányzik, a nyugati ember a „fejében él”. Az oktatás is a fejközpontúságot erősíti, hiszen az információ átadásán és a tárgyi tudáson van a hangsúly. Az okosságot horizontális gondolkodásnak is nevezhetnénk, hiszen elsősorban az érzékelhető, fizikai világ megértését célozza meg, míg a bölcsesség, mint vertikális tudás jelenik meg, amely összeköti az eget a földdel. 

A bölcsesség előfeltétele a megelégedettség érzése?
A megelégedettség a bölcsességnek nem előfeltétele, hanem következménye. A bölcs ember tudja, hogy az élettől (a létezéstől) mindent megkap, amire igazából szüksége van. A bölcs ember megelégedettsége a bőség-tudatából fakad, ezzel szemben az átlagember a bölcsesség hiányában folyton panaszkodik, elégedetlenkedik és kritizál. Nem tud elégedett lenni, mert úgy érzi, hogy a boldogságához szüksége van bizonyos dolgok megszerzésére. A bölcs ember viszont az ok nélküli boldogság állapotában állandó megelégedettség és hála állapotában él. 

Lehet-e bölcs ember ideges, vagy akár fordítva?
A bölcsesség tulajdonképpen egy tudatállapot, amely magában hordozza a belső béke és nyugalom állapotát. Amikor egy átlagember ideges, akkor elveszíti a kapcsolatát a jelennel, és vagy azon idegeskedik, hogy mit kellett volna máshogy csinálnia a múltban, vagy azon aggódik, hogy mi vár rá a jövőben. A bölcs ember a jelenben él, és ezért nincs oka az idegeskedésre. Belső békéje nem zavartalan, de megzavarhatatlan. Mivel teljesen ura belső világának és lelki folyamatainak, ezért a külső események és körülmények nem képesek felidegesíteni őt, és kimozdítani belső egyensúlyából. 


A stressz hogyan hat szellemi fejlődésünkre? Igaz, hogy akár olajozója is lehet?
A stressz adott esetben fokozhatja az ember teljesítményét átmenetileg, de hosszú távon mindenképpen hátráltató hatású. A szakirodalom megkülönbözteti a distresszt („rossz stressz”) és az eustresszt („jó stressz”). Ha valaki nyer a lottón vagy egy versenyen hasonló folyamatok mennek végbe a testben (nő a pulzus, tágul a pupilla, emelkedik a vérnyomás, stb.), mint negatív stressz esetén, de ha tartósan fennáll ez az állapot, az szintén betegségekhez vezethet. A stressz alapvetően akadálya az ember belső összeszedettségének, a stresszes ember tudata szétszórt, és nem képes koncentrálni. A szellemi fejlődés kulcsa viszont a belső összeszedettség, a belső béke és harmónia, amely kizárja a stresszes állapotokat. Nem a stressz, hanem a stressz uralása és meghaladása, ami a szellemi fejlődés igazi előmozdítója. (A stresszes helyzetek is bizonyos tapasztalásokhoz és átélésekhez vezetnek, amelyek helyes feldolgozása közvetett módon szolgálhatják az ember fejlődését.)

Egy bölcs ember hogyan definiálja magát szerinted, hogy ő kicsoda, vagy mit képvisel a társadalom, a világ rendszerében?
A bölcs ember fáklyaként világít a világban, s életével példát mutat a többi ember számára. Bár szavai is fontosak, de elsősorban tetteivel mutatja a helyes utat embertársai számára. 

HarmoNet tipp: Szorongás, pánik, fóbiák, depresszió - Határtalan Harmónia show a gyógyulásért >>

A Titok kifejezésről mi jut eszedbe?
Az ember számára a legfőbb titok, amit meg kellene fejtenie élete folyamán, hogy ki is ő valójában. A legtöbb ember helytelenül olyan folyamatokkal azonosítja magát, amelyekkel valójában ő nem azonos. „Ki vagyok Én?” – ez a legfontosabb kérdés és egyben a legnagyobb titok az ember számára. Sok ember azonosítja magát a fizikai testével, a nevével, a végzettségével, a tudásával, a múltjával, az emlékeivel, az érzelmeivel, a vágyaival vagy akár a birtokában lévő tárgyakkal. Ezek egyike sem képezi valójában az ember eredeti lényegét. Az ember lényege, hogy ő egy isteni eredetű szellemi lény, amely születetlen és halhatatlan, amelyet a különböző tanítások magasabb Énnek, isteni Énnek vagy önvalónak is neveznek. Az ember feladata, hogy a téves önazonosítások leküzdése révén rátaláljon valódi Énmagára. Ennek a valódi Énnek a megtapasztalását hívják a spirituális tanításokban Én-élménynek. Az Én-élmény a valódi válasz az emberi lét legfőbb titkára: Ki vagyok Én?

Elfogadod-e a megvilágosodás kifejezést, és ha igen mire érted?
A megvilágosodott ember leszámol mindenféle illúzióval, széttépi a maya fátylát, és mindent annak lát, ami. Az átlagember az illúziók rabja, és sem önmagát, sem a külvilágot nem képes valóságosan megismerni. A megvilágosodott az igazság tudója, a valódi okok és célok ismerője. A létezést nem kettősségként éli meg, mint az átlagember, hanem egység tudatával meghaladja a fönt és lent, a kint és bent, az anyagi és a szellemi látszólagos kettősségét. A külső világ eseményei nem befolyásolják, mert tökéletesen ura belső világának folyamatai felett. Gondolataival, szavaival és tetteivel nem képez karmát, mert minden megnyilvánulása tökéletes összhangban áll az egész létezéssel. Tudatával állandóan az örök jelenben, az itt és mostban időzik. A megvilágosodott teljesen független mindentől és mindenkitől, a szabadság és önállóság jegyében él. Egy ősi paradoxon szerint megvilágosodást nem lehet erőfeszítéssel elérni, igaz, anélkül sem.

Az ezoterikus kereszténység tanításai szerint - amivel én is egyetértek - a megvilágosodás Krisztus óta nem a legmagasabb tudatállapot, amit az ember elérhet. A Buddha-szinthez Krisztus révén egy még magasabb tudatállapot kapcsolódott, amit a keresztény beavatásban megdicsőülésnek is neveznek. 

Váradi Tiborról és előadásairól itt olvashatsz >>

Szerkesztő: Fodor Kata