Ártatlan vadon - Kihalás szélén

A Huanglong-völgy ezernyi aprócska tava villant Szonja szemébe, amikor a kis repülővel megközelítette a Min hegység lábát. Itt kellett találkoznia Ike Taigával, akivel Budapesten ismerkedett meg a Távol-keleti Múzeumban egy estélyen ahol a pandák túlélési esélyeiről beszéltek. Szonja a pekingi Egyetemre készült, a japán fiú pedig Kínában dolgozott Szecsuán tartományban.

A találkozó óta csak e-mailen keresztül érintkeztek, de gyönyörű emlék maradt a Budapesten töltött néhány nap. Olyan férfit ismerhetett meg Szonja, aki egész életét a munkájának szenteli – mégpedig éppen a pandákkal foglalkozott –, akinek éppoly fontos az élővilág bármelyik legkisebb lényének fennmaradása, mint a saját élete. Bármi került szóba, igazi önzetlenséggel szemlélte Ike a társadalmat, a saját családját, népét, és benne saját magát. Ezért beszélték meg tízezer kilométer távolságból, hogy délután, kínai idő szerint 2 órakor találkoznak a Sárga Sárkány Földjén, a Csiunglan-san aljában. Ike fogja a továbbiakban Szonját vezetni az itteni élővilág megismerésében.

A Sárga Sárkány Földje
Ez a völgy valóban egy színpompás sárkány képzetét kelti. Gyönyörű erdőn át vezet az ösvény, majd feltűnt előttük a Yingbin Kaicsi avagy Üdvözlés színeinek tava. Minthogy már távol voltak a külvilágtól, a repülő tovább ment, Ike azt ajánlotta, hogy a hosszú út porát mossák le a napfénytől tündöklő színű tóban, majd pihenjenek egy kevés ideig, mielőtt folytatják útjukat a rezervátum felé. Ruháikat a Test Megtisztulásának barlangjában hagyták, s egymást átölelve nézték a Sárkány háta aranyának vízesését. 


Bambuszerdők

Szonja is, Ike oly csendben tudták figyelni a természetet, mintha pillangóként élnének a bokrokon. A lábuk se zavarta fel az avart, Ike már jó-előre figyelmeztette Szonját, hogy lehetőleg mezítláb járjon, zajtalanul, ha egyáltalán meg kell mozdulnia. Ike mindig ilyen tudatosan, lehellet-finoman élte az életét, hogy senkit se zavarjon meg jelenlétével. Itt él a Rododendron delavayi, valamint a jellegzetes bambuszerdők világában voltak. És itt laknak a pandák. A panda csak bambusszal táplálkozik, ezért oly nehéz meghonosítani bárhol a világon. A bambusz csak nagyon ritkán virágzik, de akkor nem ehető. Sokszor száz év is eltelik, de sajnos néha egyszerre virágzik minden bambusz, és olyankor éhen pusztulnak a pandák.

HarmoNet tipp: Karácsonyra megint sapkát? - Pandát a fa alá! >>

A légtornász pandák

Ike intett Szonjának, mindketten leültek a földre. Ike, mint keleti ember megszokta, hogy órákig tud mozdulatlanul ülni, Szonja pedig gyerekkora óta jógázott, így természetes volt számára a féllótusz, ami olyan testhelyzet, hogy kiegyensúlyozva tartja magát a test. (Amíg végképp be nem görcsöl az alsó láb.) s ahogy felnézett Szonja, egy különös játékmackó szerű szőrgombócot látott félkézzel csüngeni, majd könnyű mozdulattal feldobta mókás duci lábát és szinte megfordult a levegőben, mint egy szertornász a felemás rúdon. Most úgy látszott, mintha állna a vékony ágon, és nem lenne semmi súlya, majd lefordult, és egy haskeleppel fejezte be a mutatványt. Hihetetlen volt ez a mackós ügyesség: tömör gyönyör, nyugalom és mintha megszűnt volna a panda számára a föld vonzása. A két fekete csík lefelé konyult a szeméből, mintha szomorú lenne, de máris a fején állt, s akkor felfelé nézett a két csík. Aztán felállt és megindult szonja felé, aki szinte teljesen belesimult Ike ölébe, úgy érezve, hogy ott teljes biztonságban van a különös állattal szemben. Szinte karnyújtásnyira ment mellettük a maci, pillantásra se méltatta őket, csak bambusznádját ropogtatta. 

Szonja nem így tervezte az életét. Házat, családot, kutatóintézetet képzelt magának. Ideig-óráig jól megvolt a természetben, de egész életét nem áldozta fel. Mondjuk, néha meglátogatná gyermekével valamelyik állatkertben a pandákat, s egy évben egyszer eljönne ide a Sárkányvölgybe is.

Pandaparadicsom
Néhány éve még a tudósok féltették a pandákat a kihalástól. Most úgy látják, jól érzik magukat védett környezetben, hiszen szaporodnak, s huszonnégyből huszonegy megélte a felnőtt korát. Legújabban lehetőség van az állatok örökbefogadására is, Szonja anyja, Klári fölajánlotta lányának: inkább fizet megfelelő pénzösszeget egy panda fölnevelésére, minthogy örökre ott maradjon csodás völgyben. Haza úgy sem viheti a mackót. A völgyben minden állat otthon érzi magát, a látogató gyönyörködhet a madarak énekében, a növények színeiben a napszakok szerint, s a játékos, szerelmes kis (embernagyságú óriás) pandamackók életvidám mutatványaiban. 

Dobosy Ildikó