Szári - az indiai nők népviselete

Az ősi dél-indiai vagyis dravida hagyomány a mai napig él. A földműveléssel foglalkozó népek, mint a rómaiak, vagy az Indonéz népcsoportok (az ő ősi viseletük a Horang) nem ismerték a varrást. A szári eredete a mitológiai ősidőkbe nyúlik vissza...

Az ősi dél-indiai vagyis dravida hagyomány a mai napig él. A földműveléssel foglalkozó népek, mint a rómaiak, vagy az Indonéz népcsoportok (az ő ősi viseletük a Horang) nem ismerték a varrást. A szári eredete a mitológiai ősidőkbe nyúlik vissza. A szép Draupadi egykor csak azért őrizhette meg tisztaságát, ártatlanságát, mert Krisna isten egy végtelen hosszú szárit ajándékozott neki, melyből a kéjsóvár hódolók nem tudták kihámozni.

A sokszor összehajtogatott és körülcsavart ruhadarab, mely egyszerre csábos, és szemérmes, a mai Indiában is talán a legelterjedtebb viselet maradt. A klasszikus szári közel hat méter hosszú, és több, mint egy méter széles természetes alapú pamut, vagy selyem anyagból készül. Hagyományos földműves viselet. A mai, jelenszázadi nők egészítették ki egy 2,5 méter anyagigényű "alsószoknyával" és egy kb. 1 m anyagszükségletű kis blúzzal. Ezt a két kiegészítő darabot azonban az öregasszonyok nem hordják, így oldalról a szárijuk alá teljesen belátni.

A korai időkben a szári a felsőtestet nem is takarta, hasonlóan az afrikai népek felül semmi viseleteihez. A szári anyaga tulajdonképpen egy hosszú és semmilyen előkészítést nem igénylő textilcsík. Nem varrják, pedig ha arra gondolunk, hogy az indiai varrodák a hatalmas szegénységben hány nőnek tudnának ezzel munkát adni, lehet, hogy megoldanánk néhány kérdést. Varrott ruhát először a lovas nomád népek hordtak, (Például magyar őseink). A vallás feltalálására azért volt szükség, hogy a tél hidege ellen is hatékonyan védekezzenek, és lovagolhassanak.

A száriról, azok, akik már viselték, néhányan úgy nyilatkoztak, hogy kényelmes, de a legtöbben megegyeztek abban, hogy a nyári hőségben a szári túlságosan meleg, esős időben a tócsákon, és az elárasztott utcákon átkeléskor és még rengeteg más praktikus és a mai nőnek hétköznapi esetben az elképzelhető legkevésbé praktikus ruhadarab. E hátrányokat azonban jól ellensúlyozza, hogy a szári a legkarcsúbb és a legkövérebb hölgyre is illik. Az említett érvek ellenére mi lehet a magyarázata annak, hogy a mai indiai nők többsége megmaradt a szárinál? Főleg a hagyományok tisztelete, de a vagyoni státusz bemutatása is.

A selyemből készült méregdrága anyagú szárik ugyanúgy a divathoz tartoznak, mint a mi vízparti selyemkendőink, vagy báli ruháink. Egy indiai nőmegpillantásakor gyakran felvetődik az a gondolat, hogy vajon egy férfinak hányszor kell adott esetben körbeszaladnia szíve hölgyét, ha ki akarja csomagolni a ruhájából? A hozzáértők azonban azt állítják, hogy a dolog egészen másként történik: meg kell fogni a ruhadarab megfelelő csücskét, s a leány forog...