Ami Jézusból fakad: szeretet és szerelem - mi is szeretjük Őt?

Az igazi szeretet egy csodálatos érzés, s ezt a csodálatos érzést csak az Úr Jézus, ki értünk meghalt tudja adni nekünk. Ez a szeretet időálló, nem motiválja érdek. Nem számító, hanem igazi, mély, mely boldogságot ad annak, akiben ilyen szeretet él, s aki felé irányul szeretetünk.

Az igaz szeretet
Az örömünk alapja nem kimondottan Jézus születésének e napja volt, hanem az, aminek az év minden napján tudtunk örülni: hogy Jézus miérettünk is ott hagyta mennyei otthonát, miértünk is folyt drága szent vére, nekünk is megnyitotta a menny kapuját. Sokszor énekeltük otthon e szép éneket:

Betlehem csillaga
Szerettem volna látni Betlehemnek csillagát,
Hozni Uram elé aranyat, tömjént és mírhát.
Szerettél volna ott lenni bölcsek seregében?
Oh, mondtad-e már: Jézusom, lakj az én szívemben?
Drága kő az ilyen szent áldozat, s mint betlehemi csillag ragyoghat,
Óh, mondtad-e már? Jézusom, lakj az én szívemben!
Szerettem volna menni én ama jászol felé,
S kitárni szívem örömét a Messiás  elé.
Szerettél volna ott lenni bölcsek seregében?
Óh mondtad-e már: Jézusom, lakj az én szívemben!
Szerettem volna csókjaimmal elhalmozni Őt,
S köszönteni hála teljesen a nagy Üdvözítőt
Szerettél volna ott lenni: bölcsek seregében?
Óh mondtad-e már: Jézusom, lakj az én szívemben!




Szeretjük mi is őt?

A szeretett tanítvány, János így mutatja be ezt a nagy szeretetet: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” ( I.Ján. 4, 10.)

A legsötétebb éjszaka - a remény kezdete >>

Ez volt Jézus földrejövetelének célja
, s húsvétkor elmélkedtünk azon a nagy szenvedésen, kínon, hogy feláldozta magát. A cél megvalósult. Miért? Mert Ő nagyon szereti az általa megteremtett embert, azt az embert, aki hűtlenül elpártolt tőle az ősellenséghez. Az Ő szeretete előtt nem volt akadály, mert a szeretet mindenre képes. A földi embertársaink között milyen könnyű azt szeretni, aki minket is szeret. De ő azokat szerette és szereti, akik ellene vétettünk. S most vére által kéri, hogy viszontszeressük őt. Ugyancsak János apostol írja itt az 5,3 versében: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” Mikor nem nehéz az engedelmességünk Jézus iránt? Ha viszont szeretjük Őt. Hogy is mondotta maga Jézus: „szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Miért lesznek kevesen a keskeny úton? Ismét az ő szavát idézem: "Nem nagyobb a szolga az Ő uránál, ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” S Pál apostol így írja: „ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róma8 ,17.)

Ha igazán szeretetni kívánjuk Jézust, úgy engedelmeskedve néki, mint ahogy példát adott  „a keresztfának haláláig”, - akkor mi sem várhatunk mást e földi életünkben. De várhatjuk, hogy mellette lehetünk egykor a dicső mennyei otthonban, melyet készít a keskeny úton Vele járóknak.

Részletek Feketéné Bokor Katalin Egészség minden napra című művéből
Képek: Piqs.de