A lélek titkai mindenkinek: Pszinapszis 2009

Idén tizenharmadik alkalommal került sor a pszichológia nyílt napjaira. A Pszinapszis alkalmával lehetőség nyílik bekukkantani a különféle lélektani diagnosztikai és gyógyító-önismereti módszerek világába, emellett kulturális programok sokasága is várja az érdeklődőket. Ranschburg Jenő, Popper Péter, Gusztos Éva. Egy helyen.

...Na meg egy büfé, ahol igazi, békebeli szocreál óriáspogácsát és presszókávét lehet kapni.

Szeretem a Pszinapszis hangulatát. A csillogó tekintetű diákokat, a lelkes szervezőket, az Ember iránt érdeklődő és az önismereti tapasztalatok iránt nyitott idősebbeket. A kedvezményes könyvárusítást. Az ismerkedési lehetőségeket az „élő könyvtár” résztvevőivel. Szeretem az előadásokat, ahol az „élő legendákkal” lehet személyesen találkozni: Ranschburg Jenő vagy Popper Péter könyveit nagyjából mindenki ismeri. Nos, és itt vannak a workshopok, a műhelymunkák is: fél-egy napos formában ki lehet próbálni a művészetterápiától a hipnózisig mindent – már ha sikerül ügyesen regisztrálkodni, mert a létszám limitált.

Kis szerencsével a grafológushoz, masszőrhöz, orientációs tanácsadóhoz is be lehetett jutni, én erről eleve letettem, az időpontjaik villámgyorsan beteltek. A relaxációs szobában viszont nem volt teltház: a félhomályos terem babzsákfoteljeiben alig pár fiatal ejtőzött, valószínűleg azért, mert a diák többnyire ugyebár bulizik és nem relaxál. De kell ez is.

Néhány pillanatfelvétel, a „műhelytitok” figyelembe vételével...
Félhomályos pincehelyiség, amúgy a Hegedűs Géza Ált. Isk. alagsora, kafkai folyosórendszer vezet ide csövekkel. Masszív linóleum- és tornacipőszag, amivel hiába küzd az indiai füstölő, letakart csocsóasztal. Dr. Orosz Katalin születésünk titkairól mesél, amíg meg nem sokallja a szellőzőberendezés zúgását, egy szervező villámgyorsan talál egy üres tantermet, átköltözünk, libasorban vonul a nép kezében párnákkal, mécsessel, cédélejátszóval, miegyébbel. Mindjárt megvan a születés topográfiája, árnyékból a fényre. Már ez a szinkronicitás tanulságos élmény, aztán – nem gondoltam volna, hogy egy finom stílusú beszélgetés, vezetett ráhangolódást követő zsírkrétás rajzolgatás ilyen mélyre visz. Erős érzelmek és emlékek vibrálnak a levegőben, a folyamatok még sokáig dolgoznak mindenkiben, ebben bizonyos vagyok. Jó az ebédszünetben napozni, nézni a madarakat: most mindenki fészket rak, úgy látszik, őket nem zavarja az ingatlanadó vagy a kamatválság, jó látni értelmes lényeket körülöttem. Ha a rigót megijeszti a dolmányosvarjú, nincs utána poszt-traumás stressz szindrómája. Jó neki. Éjjel rigókkal és gilisztákkal álmodom, és nem tudom, kinek drukkoljak.

HarmoNet tipp: A kérdés: Akar-e hallani róla? - avagy a pszichológiáról mindenkinek >>

Kóstoló az Alexander-módszerből. Gusztos Éva finom érintésekkel igazgatja a testünket a helyes tartásba. Annyira finom ez az érintés, alig érezni, és végre valaki, aki nem aláz meg és nem mondja hogy „húzd ki magad, lányom!”. Mégis valahogy mindenki „kihúzza magát”, illetve megtalálja az optimális, feszültségmentes testtartást. A testi görcsök feloldódása, a testi harmónia megtalálása és a tudatosság természetesen visszahat a mentális állapotra, Éva szerint egy „alexanderezőt” nehéz mondjuk felbosszantani, kibillenteni a lelki egyensúlyából. Milyen vonzó aspektus! Nem is beszélve a csigolyakopás, a lumbágó elkerüléséről, ami persze a jelenlévő huszonévesek számára elképzelhetetlenül távoli alternatíva. De jó tudni. No meg az egész mozgáskultúra szép, harmonikus, kecses, összefogott. Éva finom humorral válaszol a kérdésekre, laticeleken és párnákon heverészünk a tanteremben, a napfény csíkokat húz a padlón, a falon Király Viktor és Micimackó-poszterek, a plafonról „szeresd a matekot!” felirat függ.


Interaktív relaxáció a címe annak a műhelymunkának, amit kieséses alapon „választottam” – de nem bántam meg.
Ez, úgy látszik, a finom érintések napja: egymás kisugárzásának megérzésével finom összehangoló gyakorlatok után lágy mozgatás következik, aztán afféle masszázs a testen görgetett teniszlabdákkal, milyen jó is ez! Mennyire ismeretlen sokak számára a gyengéd és biztonságos érintés! Rácz Valéria nem magyaráz sokat, fontosabb a saját élmény. Engem is meglep némely testi érzésem, pedig sokszor voltam már mindenféle masszázson, ez valami más, valóban ellazít és mélyen önmagamba visz, ahogy látom, mások is így vannak vele. A véletlenszerűen összeverbuválódott osztálynyi ember közösséggé válik, és azt hiszem, ez a legfontosabb.

Halász Alexandra
Fotó: Gaál Donát