Ahány vallás, annyi esküvői szokás.

Sorozatunk a különböző vallások esküvői hagyományait, szokásait mutatja be. Elsőként kezdjük a zsidó tradiciókkal.

A zsidó hagyományok szerint a fiatal pár összes bűne megbocsáttatik ezen a jeles napon, mivel ekkor egy új egységes lélekké olvadnak össze. Az eskuvő rendkívüli fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a Talmud szerint még a legnagyobb bölcsnek vagy rabbinak is kötelessége volt befejezni a tóra tanulmányozását és elkísérni a vőlegényt a hüppéhez.

A zsidó esküvőt tarthatjuk otthon, vagy a zsinagógában is, egy a lényeg: a hüppe! Az egy olyan sátor, ami az ifjú házasok által majdan közösen építendő otthont szimbolizálja. De ezen felül még a vendégszeretetet is jelképezi. A hüppét két imasálból varrják össze és négy oszlop vagy pedig igény szerint négy férfi rokon is tarthatja.

A hagyományos zsidó esküvő két részből áll: a kiddushinből, azaz az eljegyzésből és a nissuinból a menyegzőből és a lakodalomból.

A mennyasszony a felkészülését új életére egy rituális fürdéssel kezdi. Ez a hagyomány még a középkorból származik, amikor még a fiatal párokat a szabadban eskették, hogy az ifjú házasoknak annyi gyermekük lehessen, mint az égen a csillag.

A szertartás a gyertyák meggyújtásával kezdődik. Azt követően eléneklik az eljegyzési áldást és megisszák az első pohár bort. Ezutan a mennyasszony és a vőlegény együtt elénekli a Ketubahot, azaz az esküvői fogadalmat. A Ketubah régen a mennyasszony legális státuszát volt hivatva hirdetni, ma már a fiatal pár elvárásait és kötelességeit tartalmazza egymás iránt.

Miután a mennyasszony és a vőlegény elénekelte a Ketubahot, a vőlegény leereszti a mennyasszony fátylát, de termeszetesen csak azútan, hogy megvizsgálta az arcát. Sose lehet tudni! Ez a hagyomány Jákob bibliai történetére utal, aki szerencsétlen csalás áldozata lett és nem a kiszemelt asszonyt vette el, mivel a hamis mennyasszony fátyollal takarta el az arcát.
A mennyasszony ezután erőt gyűjt és hétszer körbejárja a hüppét és benne a teremtés koronáját, leendő hitvesét. Evvel a hagyománnyal a teremtés hét napjára emlékezünk.

Ezt ket házassagi áldás követi a sorban. Az áldások megköszönik Istennek, hogy megteremtette a világot, az embereket, az örömöt, a boldogságot, és persze az esküvőt.

Az áldást követően kerül elfogyasztásra a második pohár bor, és cserélik ki a gyűrűket. A gyűrűket ugyanúgy, mint a keresztény esküvőkön, a mutatóujjra húzzák. A romantikusok szerint, azért mert a mutatóujj k0yvetlen összeköttetésben van a szívvel. A zsidó hagyományok szerinti karikagyűrűnek a lehető legegyszerűbbnek kell lennie: kő, vésés vagy bármiféle díszítés nélkül.

A szertartás végén a vőlegény rátapos a pohárra, ami a Jeruzsálemi Templom lerombolását jelképezi, és emlékeztet minket veszteségeinkre, és arra hogy milyen törékenyek az emberi kapcsolatok. Ezt inkább jóindulatú tanácsként érdemes értelmezni. Arra figyelmeztet, hogy kapcsolatunkat ápolni, építeni kell, még az esküvő nyújtotta védelem után is.

A legjobb rész, a lakodalom (nissuin), még csak ezután kezdődik. Sok-sok tánccal, énekkel és rengeteg kóser ételcsodával. A mennyasszony és a vőlegény egy fehér keszkenőt szorongatva egy-egy székbe ültetik, az ünneplő tömeg a vállára e,eli őket és az ifjú pár,mint az est királya és királynője” távozik.