3 kérdés, amire minden jó anya keresi a választ, csak sosem volt kitől megkérdezni!

A gyermekkorban vannak olyan visszatérő dolgok, melyek valószínűleg így voltak 1000 éve, 100 éve, s így vannak ma is. Az anyák - bár természetesnek fogják fel őket - nem értik ezeket, s időnként károsnak tekintik. Korszakonként, irányzatonként más és más reagálás lehetséges. A gyerek azonban ugyanazt teszi… Mi pedig megkérdeztünk 3 szakértőt!

Nézzük sorra a miérteket:

  1. Miért rajzol nagyfejű babákat?
  2. Miért érdekli a varázslat és a hit?
  3. Miért szeret százszor meghallgatni egy mesét?

1. Miért rajzol nagyfejű babákat? – Válaszol az óvodapedagógus-grafológus, Gáspár Katalin

Nem csak a babák, de általában az első rajzokon az állatok is nagyon nagyfejűek. Nézz csak meg néhány mai játékszert – a játékgyártók ezt a gyermeki világképet tükrözik le a nagyfejű „Littlest petshop” vagy „Bratz baba” játékokon. A gyermek világlátása, világ ábrázolása még nem tudja és nem is akarja a valóságot követni. Ő olyannak ábrázol, amilyen a fontossági sorrend az észlelésében. Először a fejet, az arcot rajzolja le – az fejezi ki az érzelmeket, arról lehet tudni, hogyan viszonyul hozzánk a másik ember – és ezt természetesen kicsit elnagyolja. A helyes testarányok akár majd iskolás korra alakulnak ki, az is tökéletesen megfelelő – akkor ugyanis a gyerek már valóságos tárgyakat és nem érzelmeket, érzéseket akar megjeleníteni. A kisgyermek a nagy szemekkel, nagy arccal, vagy a hangulat-firkákkal még érzelmeket és nem tárgyakat akar ábrázolni. Ezért ezt a rajzolási fázist sem kell és nem is szabad kritizálni, egyszer csak magától helyreállnak a rajz arányai.

2. Miért érdekli a kicsiket extrém erősen a varázslat és a hit(vallás)? – Fodor Kata teológus hallgató, az Ezobaba című könyv szerzője, okleveles gyermekfelügyelő

A gyermekkor gondolkodási sémája az ősember gondolkodásához hasonlít. Az „alkotó-mágikus” világkép jellemzi. A gyermek tudata megérkezésekor még meglehetősen tiszta, az ősiség állapotában található. A gyermek természetes érdeklődése a lelkiség, hogy ő egy lélek, egy utazó a testében, ennek miértjeit és világgal való kapcsolódási pontjait keresi. Úgy ismeri meg saját testét lépésenként, mintha egy földönkívülivel találkozna. A lelki élettel korunkban azonban a hit, vallás fogalmai, illetve a vallási irányzatok, mindemellett a lélektan foglalatoskodik, ezért ő ezen területek felé nyit, amely az érdeklődésének megfelelőt tárja fel.

A lelki élet ma már nem természetes számunkra. Ezért azt mondhatjuk a gyermek nem vallással vagy hittel, hanem a lelkiséggel, természetfeletti eredetével, a testnél több részével és világ nem látható oldalával kíván foglalkozni. Ezeket a témákat olyan kérdésekkel közelíti meg, ami számunkra úgy tűnhet a gyermek misztikához, mágiához, Istenhez és vallásokhoz vonzódik. Így is van, de ezek nem elvont területek, hanem az életünket átható szubsztanciák. A vallás eredetileg nem intézmény, hanem az ember természetes velejárója. Mindemellett a varázslat, a manipuláció, a képesség kibontakoztatásának lehetősége, vagyis az én csinálom, képes vagyok rá, én irányítom érzését adja. Ugyanakkor a szürke valóság szoros határait nélkülözve. A mágikus gondolkodás tehát egy játék, amely színes gondolat-erdőbe tereli a gyermeket, ám nem alaptalan, hanem ősi igényeinkhez, az égiekkel, Istennel való elfeledett kapcsolatunkhoz visz közelebb néhány lépéssel.

HarmoNet tipp: Ha feketével rajzol >>

3. Miért szeret százszor meghallgatni, vagy megnézni egy mesét? – Nagyné Dankó Erzsébet óvodapedagógus, a gyermekrajzok szakértője válaszol

A gyerekek életében rendkívül fontos szerepet tölt be a ritmus. A mindennapok óramű pontossággal ismétlődő rituáléja biztonságot ad a 7 év alatti gyerekeknek. Munkám során sokszor tapasztalom, hogy ha valami miatt megborul a napirend (pl. épületen kívüli tevékenység), minél kisebb a gyerek, annál zaklatottabbá válik. Éppen ez az egyik oka a mesei fordulatok örökös ismételtetésének is.

A másik fontos szerepet a mesében lévő egyetemes rendezési elv adja. A jó a jutalmát, a rossz a büntetését nyeri el minden körülmények között. Akkor még nem beszéltem a többi árnyalt erkölcsi viselkedési-forma megjelenésének egyensúlyáról (igazság-hazugság, barátság- utálat, szeretet-gyűlölet stb.). Mivel a gyerekben születésekor már kódoltak ezek az ősi értékrendek, a mesei képzelt által mindig visszatalál ártatlanul jó ősi állapotához. Tehát, mikor ismételtetik a meséket, mindig ez az érzés keríti hatalmába.

Ez a két irányadó elv az oka igényének. Ezek mellett persze meg is tanulja a különböző fordulatokat, melyre rendkívül fogékony. Egyik reggel elég hideg volt az oviban, mikor odajött hozzám az egyik kisfiú, és így szólt: ”Kimegyek, felveszek egy pulóvert, mert úgy fázom, hogy majd megvesz az Isten hidege.”
Hát nem gyönyörű?!

Szerk.: Kiss-Kárpát R.

(Képek: piqs.de)