Új testben Te is visszatérsz majd!

1990-ben kipróbáltam a hipnózist. Időben visszalépve francia szerzetesként láttam magam - nagyon élesen -, holott akkor még nemigen hittem a reinkarnációban. Három évvel később bizonyságot kaptam róla, hogy valóban éltem francia szerzetesként.

A reinkarnációval kapcsolatban idézem dr. Joel Whitton, a Torontói Egyetem pszichiáter-professzora szavait, amelyek a – nagyon-nagyon figyelemreméltó – Létköz című könyvében olvashatók: „Az úttörő Colonel de Rochas legjelentősebb követője a svéd John Björkhem és az angol dr. Alexander Cannon volt. Utóbbi kilenc európai egyetemen szerzett tudományos fokozatot. Munkásságuk során óriási mennyiségű előző élettel kapcsolatos anyagot hoztak fel a mélyből. Bár dr. Cannon 1382 önkéntest vitt vissza előző életeikbe, amelyek a Krisztus előtti néhány ezer évre is visszanyúltak, vallomásaikat csak megszorításokkal fogadta el. 1950-ben így írt A belső erő című könyvében:

„Évekkel ezelőtt a reinkarnáció teóriája lidércnyomás volt számomra, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. Még a hipnózisba vitt pácienseimmel is vitatkoztam, mivel szerintem lehetetlen dolgokat mondtak. De ahogy múltak az évek, hitüktől függetlenül mind több és több páciens mondta el ugyanazt a történetet. Mára már több, mint ezer esetet vizsgáltam meg, és be kell ismernem, hogy a reinkarnáció nevű dolog létezik.”...


Dr. Helen Wambach, egy másik kaliforniai klinikai pszichológus néhány éve elhatározta, hogy bebizonyítja vagy megcáfolja a reinkarnáció teóriáját. Kutatásait hipnotizált alanyok százainak statisztikáira alapozta, akiknek előző életei – mostani nemüktől függetlenül – 50,6%-ban férfi, 49,4%-ban női életek voltak, egészen Krisztus előtt 2000-ig visszamenően. Habár ezek az alanyok főként fehér, középosztálybeli amerikaiak voltak, inkarnációik pontosan tükrözték a történeti világban fennálló faji, társadalmi és népességi megoszlást. Mi több, a ruházatról, lábbelikről és konyhai edényekről szóló beszámolóik minden században egyeztek a történelmi tényekkel. Dr. Wambach e tanulmánya után inkább „belátta”, mintsem hitte a reinkarnáció folyamatát. Ahogy kifejtette, "ha egy sátorban ül valaki az út szélén, és az arra haladó ezer ember közül mindegyik azt mondja, hogy Pennsylvaniában átment egy hídon, az ember végül meg lesz győződve arról, hogy van híd Pennsylvaniában.”
 

Mint már említettük, az újjászületést nem lehet megcáfolhatatlan tényekkel alátámasztani, hiszen lehetetlen bebizonyítani, hogy az egyén előző életének emlékei valóban egy előző életéből származnak-e. Ez a dilemma egy amerikai pszichológus, William James mondását juttatja eszünkbe: "Ha meg akarjuk cáfolni a törvényt, hogy minden varjú fekete, nem kell megkeresni az összes ilyen madarat. Elég, ha egyetlen olyant mutatunk, amelyik fehér." Több, mint negyedszázad óta az előző életek két kutatója, dr. Ian Stevenson és Hemendra Banerjee minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megtalálják azt a bizonyos fehér varjút. Ez a szőkített madár azonban mind ez idáig nem volt hajlandó megjelenni. Stevenson és Banerjee kitartóan vizsgálta és összehasonlította a világ minden táján élő több száz gyerek előző élettel kapcsolatos spontán megnyilatkozásait. Időről időre ismételten összevetették a fiatalok állításait a valóban létező történelmi személyekkel és helyekkel. És ahogy e két elszánt nyomozó esettanulmányai is bizonyítják, bár nem találtak kihallgatható fehér varjúra, létét mégsem lehet egykönnyen kizárni.

Dr. Stevenson, aki több, mint kétezer gyerek esetét vitte számítógépre a University of Virginia Parapszichológiai Tanszékén, kijelentette: „ma már egy racionális ember is hihet a reinkarnációban.”

Ha érdekel a téma, figyelmedbe ajánlom Michael Newton Lelkünk útja című könyvét és az itt hallható interjút >>
 
dr. Domján László agykontrolloktató