A Fiji szigetek

A Fiji szigetek még ma is leginkább a kanibalizmusról ismert. Pedig ez a gyakorlat hál istennek ma már a múlté. A napjainkban onnan megtért turisták inkább a gyönyörű strandokról, az állatvilágról és a multikulturális bazárokról, éttermekről mesélnek. A Fiji szó jelentése paradicsom (úgy látszik ez a szigetek sajátja), és a fijiek jelmondata, pedig: Sega na lega! (Nincs miért aggódni!) sokat elárúl a sziget atmoszférájáról. Ideális pihenni, feltőltődni.

A Fiji szigetek még ma is leginkább a kanibalizmusról ismert. Pedig ez a gyakorlat hál istennek ma már a múlté. A napjainkban onnan megtért turisták inkább a gyönyörű strandokról, az állatvilágról és a multikulturális bazárokról, éttermekről mesélnek. A Fiji szó jelentése paradicsom (úgy látszik ez a szigetek sajátja), és a fijiek jelmondata, pedig: Sega na lega! (Nincs miért aggódni!) sokat elárúl a sziget atmoszférájáról. Ideális pihenni, feltőltődni.

Fiji
A Csendes-óceán déli részén, az Egyenlítő és a Baktérítő között, Ausztráliától kb. két óra repülőtávolságra található a 300 szigetből álló szigetcsoport. Lakói a világ egyik legbarátságosabb népe, és napjaink turistái nem is sejtik, hogy vendéglátóik dédszülei - alig több mint száz évvel ezelőtt - még veszedelmes kannibálok voltak.

Fiji őslakói a 17. századig - azaz az európaiak megjelenéséig - különös és komplikált osztály illetve kasztrendszerű törzsi közösségben éltek, és minden törzsnek, csoportnak, klánnak illetve családnak megvolt a saját feladata. Főnöki, vezetői, vallási, kézműves, halász és diplomata klánok alkották a közösséget. A rangot a szülőktől kapták, örökölték az európaiak számára meglehetősen követhetetlen módon. Például a férfiak poligámiában éltek, és ha mondjuk egy férfinek öt felesége volt és mindegyiktől legalább egy fia, akkor a fiuknak az apa olyan politikai státuszt adott, mely az anya bátyjának társadalmi helyének felelt meg. Ezt a rangot a nagybácsi halála után a fiú örökölte. Valódi, mindenki felett uralkodó törzsfőnökük nem volt, helyette a különböző csoportok éltek együtt, vagy harcoltak egymás ellen. A viszályok általában a föld, a tulajdon vagy a nők birtoklása fölött robbantak ki.

Fiji és az európaiak
Az európaiak számára talán a kannibalizmus a legmeghökkentőbb, ami a fiji-eknek már Krisztus előtt hozzátartozott mindennapi életükhöz. A vallási áldozatbemutatásnak csak egy része volt a kannibalizmus, hiszen az emberhúst nem mindig ették meg. Más volt a helyzet az egymásközti háborúkban. Ilyenkor az emberevés az ellenség teljes megsemmisítésének jelképének számított illetve a legyőzött áldozatként való bemutatása az isteneknek és az áldozat családjának. A fijiek sokszor kegyetlenül megalázták ellenségeiket. Például kivágták az áldozat nyelvét vagy levágták az ujját és megfőzték, majd bizonyítgatva, hogy milyen finom, megetették magával a szerencsétlennel. Az első misszionáriusok halálra rémültek, mikor egy-egy csata után megkínálták a kedves idegent valamelyik ellenségük megfőzött testrészéből, de csak a lakoma után mondták meg nekik, hogy mit is ettek.
Európaiak a 16. században jutottak el Fiji-re a nagy Déli Szárazföld: a terra australis incognita keresése közben. Dél-Amerika felől spanyolok telepedtek le a szigetvilág szélén, nyugat felől pedig hollandok hajóztak el partjai mellett. Fiji felfedezése nem volt egy szervezett, előre kitervelt akció. Hanem kb. kétszáz év alatt apránként került be az európai köztudatba, miközben olyan híres hajósok tettek róla említést, mint a holland Tasman, az angol Cook, Bligh, Wilson vagy Bellinghausen. A holland Abel Tasman Tasmania és Új-Zéland felfedezése közben vetődött errefelé 1643-ban, amit Vilmos herceg szigetnek nevezett el. James Cook kapitány második csendes-óceáni útja során 1774-ben keveredett erre a vidékre és nevezte el Turtel Island (Teknősbéka sziget)-nek. 1789-ben erre járt a híres, hírhedt Bligh kapitány is, akinek nevét a lázadás a Bounty-n tette halhatatlanná. A hajólázadás a tongai vizeken tört ki és a kapitányt 18-ad magával egy csónakba tették a nyílt tengeren. Az életben hagyott hajóskapitány Fiji felé tartott, ahol egy viharnak köszönheti, hogy a harcias emberevő őslakók gyors kenui nem érték utol. Bligh végül is 6000 km-t hánykódott a tengeren mire az általa ismert legkeletibb európai (holland) gyarmatot, Timort elérte. A jó megfigyelőképességû Bligh, - ki később Ausztrália kormányzója lett - a szigetet saját magáról Bligh Island-nak nevezte el.

1840-ben három hónapig egy amerikai felfedező csoport is járt a szigeten Charles Wilkes tengernagy vezetésével. Az expedíció nagyon alapos felmérést készített a szigetről, mire Nagy-Britannia és az USA majdnem háborúba szállt miatta. A páratlan dokumentum később egy tűzvész martalékává vált az Egyesült Államokban.

Az első brit kormányzó
Az első brit kormányzó Sir Arthur Gordon - egy tipikus 19. századi romantikus -, valami nagyon jót akart tenni az őslakosságnak. Mint állami hivatalnok előzőleg már járt Mauritiuson és Trinidadban, ahol látta, hogyan zsákmányolják ki az őslakosságot, és milyen jól dolgoznak az indiai vendégmunkások. Úgy érezte tapasztalatai alapján végre megvalósíthatja nagy álmát: egy kizsákmányolás-mentes társadalom kialakítását. A rabszolgaság és a kisemmizés kísértése elkerülése végett első rendeleteiben megtiltotta az őslakosság ültetvényeken való dolgoztatását, valamint azt, hogy eladhassák földjeiket az európai ültetvényeseknek. A nemes lelkű kormányzó egy olyan adózási rendszert dolgozott ki, mely arra serkentette az ősfijieket, hogy inkább a saját földjeiken dolgozzanak, mintsem a (jól fizető) ültetvényesekén. Sir Arthur törvényeivel örökre megvédte a szigetvilág lakóit a kizsákmányolástól: földjeik üveggolyóra cserélésétől és a rabszolgaként vagy éhbérért való dolgoztatástól. Persze az országnak bevételre volt szüksége és akkoriban az egyik legjövedelmezőbb iparágnak a cukornádtermesztés számított. Az őslakóktól bérelt földeken azonban munkaerőhiányban szenvedtek az ültetvényesek, - és ekkor jött a nagy ötlet: Indiából kell hozni vendégmunkásokat! Sir Arthur nagyon jól tudta, hogy az indiaiak már beváltak Mauritiuson és Trinidadban is.
Az első vendégmunkásokat szállító hajó, a Leonidas, 1879. május 14-én érkezett Calcuttából 463 önkéntessel a fedélzetén. Az indiai munkavállalók többsége 20-40 év közötti volt, akik a szegénység elől menekültek el hazájukból. Vallási megosztottságúk szerint 85 %-uk hindu, 14 %-uk muszlim illetve elenyésző számú keresztény és shik volt. Ezeket a vendégmunkásokat Indiában úgy toborozták, hogy ötéves szerződést kellett kötniük az ültetvényen dolgozásra azzal a kikötéssel, hogy aztán eldönthetik vagy még öt évig ott dolgoznak, hogy fedezzék a visszautat vagy végleg Fijin maradnak. Amikor a cukornád földekre érkezőket szállító utolsó hajó 1916 novemberében kikötött már 60 ezer indiai volt Fijin. Az indiaiak nagyon nehéz körülmények között éltek, de lassan a felemelkedés útjára léptek. Különösen a szakszervezeti mozgalmon keresztül kezdtek szerveződni. Segítséget magától Mahadma Gandhitól kértek, aki akkoriban még Dél-Afrikában küzdött az indiaiak jogaiért. Gandhi egy Manilal nevű mauritiusi hindu ügyvédet küldött a szigetre, aki aztán állami szintre emelte az indiaiak problémáinak és jogainak megvitatását és orvoslását.

XX. század
Érdekes, hogy az első világháborúban csak "fehér" fijiek vehettek részt, az őslakosságot nem sorozták be. Az egyetlen fekete (bennszülött) egy fiatal törzsfőnök: Sukuna volt. A második világháborúban amerikai támaszpontot alakítottak ki a szigeten és a fiji-i katonákat a dzsungelben megbújó japánok felkutatására és harcképtelenné tételére képezték ki. A harcok során 55 fiji-i vesztette életét. Hogy jó katonák, azt bizonyították az 50-es években a kommunisták ellen harcoló alakulataik is Malayaban. Majd 1981-tõl mint békefenntartók vesznek részt Egyiptom és Izrael határán, a Sinai-félszigeten, illetve az ENSZ égisze alatt 1978 óta Dél-Libanonban. Az ország 1969-ben vált függetlenné, és lett a Brit Nemzetközösség tagja.

Fiji valójában agrárország, ahol a turizmus mellett még ma is a cukronád a legfőbb bevételi forrás és egyúttal a legnagyobb exportcikk is. Két nagy szigetből áll, Viti Levu (Nagy Fiji) és Vanua Levu (Nagy Szárazföld). A sziget-csoport mai neve is a legnagyobb sziget tongai eredetű nevéből (Viti = Fiji) származik. A föld ma is az őslakosság (közös) tulajdonában van, és általában indiaiak bérlik.
Az ország területén húzódik keresztül a nemzetközi "vasárnap-hétfő" vonal, így a világnak ezen a részén minden évben (huszonnégy órán belül) kétszer lehet köszönteni az újévet. A 2000. év kétszeri köszöntésére minden repülőjegy előre elkelt és az ország valamennyi szállodája, motelje foglalt volt. Az ország lakói nagyon kedves, nyílttekintetű, örökké mosolygó, barátságos emberek.

A nagy emberbaráti és idegen- szeretet ellenére maguk a fiji szigetiek igencsak megosztottak. Sir Arthur Gordon jóhiszemű, szinte utópisztikus társadalmi rendszere, mely az őslakók érdekében született a gyarmatosítók ellen, napjainkra a visszájára fordult. Az egykori indiai vendégmunkások leszármazottai lassan többen lettek, mint az őslakósok és az élet szinte minden terén megvetették a lábukat, de különösen az üzleti és kereskedelemi szférában. Az elkerülhetetlen demográfiai robbanásból következő politikai és társadalmi feszültségeket nem volt nehéz megjósolni, hiszen az indiai származásúak egyre inkább követelték az őslakókkal egyenlő jogokat.
Látnivalók
Viti Levu, a legnagyobb szigeten található a főváros, Suva, amely bármelyik nagyvárossal felveszi a versenyt. Suvában érdemes megnézni a Fiji múzeumot. A szigetet pedig ajánlatos kocsival körbejárni, megnézni pl.a GArden of teh Sleeping Giant (Az Alvó Óriás Kertjét), ahol különleges flora, fauna vár minket.

Vanua Levu, a második legnagyobb sziget. Érdemes épp ezért ezt meglátogatni. Itt közelről láthatjuk, hogy hogyan élnek a helyiek, megismerhetjük a helyi kultúrát, tradíciókat. A Savusavu-öblöt pedig hiba lenne kihagyni, hiszen gyönyörű látványt nyújt az oda látogatóknak. Különösen a két oldalt források teszik különlegessé a képet állandó gőzfürdőbe vonva a tájat. Labasaban, a legnagyobb városban, pedig vígan kivásárolhatjuk magunkat főleg, ha kedveljük az indiai kézműves termékeket és konyhát.

Taveuni szigete „Fiji kertje”. Mindössze 12 ezren lakják. A lakosság szétszórt kis tradicionális falvakban él. Az odalátogatók nagy örömére. A vízeséseken és vadvilágon kívül érdemes megnézni a Harcosok temetkezési barlangját, ameyl egy kb. 350 méter barlang, ahova a hősi ősök földi maradványai vannak eltemetve; a Waitavala vízesést, és Lavena falut gyönyörű tengerpartjával.
További szigetek: Ovalau (az egykori főváros othona ma már csak egy kis település), a hegyes-dombos Kadavu, a strandjairól híres Mamanuca, a korall zátonyok keretezte Rotuma, és a kihalt, vulkáni eredetű Yasawa.

forrás: Elekes István

Ajánlat: Fiji-guide