Ne félj lépni! - Hogy hagyd ott a gyűlölt munkahelyet?

Utálod a munkahelyedet, de ha felmondanál, semmi esélyed nem volna? Odakötötted magad egy őrült kényszer hatására a céghez, pedig már repülni volna jó? Mi a teendő, ha kinőtted a pozíciót, vagy ha minden nap gyomorideggel mész be dolgozni?

Barátnőm sír. Bántotta a főnöke, már megint rá testálták lusta kolléganője elmaradását fizetetlen túlóraként és természetesen az idén is ő megy majd szilveszter napján leltározni, mert neki nincs gyereke. Ez így megy már évek óta. Amióta a fizetésemelés is késik. Miért nem vált munkahelyet? Ennyire lojális volna munkaadóival szemben? A valóság más. Edina egyszerűen fél.

Sokan vannak ebben a cipőben. A munkaadók pedig erősen kihasználják, ha valakin észreveszik a munkahely elhagyásától való félelem jegyeit. Az önállótlan, magukat függő helyzetben tartó emberek valójában saját maguk gerjesztik azokat a helyzeteket, amikért annyira haragosak. Vajon mitől válhat zsarolhatóvá egy munkavállaló? Mi motiválja arra, hogy két kézzel kapaszkodjon kényelmetlen, kinőtt székébe? Nézzünk néhány tipikus helyzetet!

Edina már a második héten tudta, hogy ezt a munkahelyet nem neki találták ki, de a próbaidő után nem sokkal mégis tanulmányi szerződést kötött a céggel. Fizették tanulmányait, és odakötötték őt arra a posztra, amit utált. Nem kapott tanulmányi szabadságot – pedig az járt volna neki! – túlóráit sorra nem fizették ki, pedig az is járt volna. A burkolt zsarolás mindig úgy szólt: - ha felbontjuk a tanulmányi szerződésedet, vége az iskolába járásnak! Edina pedig be akarta fejezni a sulit. A függő helyzet az iskola után is folytatódott, amikor egyel magasabb fizetési sávba helyezték és felajánlottak neki egy hosszú lejáratú vállalati kölcsönt. Ha elhagyja a munkahelyet, a kölcsönt kamattal és egy összegben kell visszafizetnie, míg ha marad, minimális a kamat és évekig nyújtható a visszafizetés. Minden áldott napon gyomorgörccsel megy a munkahelyére. Kollégái és főnökei kihasználják. A gyűlölt munka ellen évente több betegséggel védekezik a szervezete. Kiszolgáltatottságát azonban maga okozta.

Sanyi hasonló helyzetben van. Munkahelyét csak azért tartja meg, mert három év után esetleg, ha addig minden rendben van, külföldre kerülhet majd, egy magasabb beosztásba. Ez a vágy tartja benne a lelket és emiatt tűri napról napra a megaláztatást, a túlmunkát és a személyiségi jogokat sértő ellenőrzéseket. (például az összes e-mailt amit a gépéről küld és kap elolvassák, minden percével el kell számolnia és ha véletlen a főnöke szerint nem megfelelő színű nyakkendőt köt, egész nap cikizik vele.) A külföldi státusz egyáltalán nem biztos. Képesítésének megfelelően akár azonnal is vállalhatna külföldön munkát, de Sanyi inkább kivár. Szinte élvezi, hogy megalázott helyzetéből egy álomkép fogja kihúzni. Mesehősnek érzi magát, aki legyőzi a gonosz sárkányt.

Panka nem szokott függeni munkáltatóitól. Ha jobb ajánlat érkezik, vagy ha éppen nincs megelégedve a munkahely által nyújtott lehetőségekkel, vagy megtanult már mindent, amit tudni érdemes, egyszerűen tovább lép. Még soha, egyetlen napot nem volt állás nélkül, noha hagyott úgy ott munkahelyet, hogy nem volt a tarsolyában biztos ajánlat. Általában hívják egyik helyről a másikra, és ha jó ajánlatot kap, megy. Azt tartja, hogy nem csak a fizetés a fontos, volt olyan alkalom is, amikor egy látszólag rosszabb állást vállalt, mert meglátta a lehetőséget, a fantáziát.

Gyula, a férje már nem ilyen bátor. Ő fél, hogy nem kap majd állást ha elhagyja a munkahelyét. Az emberek többsége – nem csak Gyula szerint – ettől való félelmében nem mer lépni, vagy csak a biztos állás tudatában lép tovább. Gyula ezért másodállást vállal és vállalkozói igazolványt váltott ki, nehogy véletlen állás nélkül maradjon, és ne tudja eltartani a családját. Minden percét munkával tölti, pedig már régóta megvan mindenük, és van annyi tartalékuk, amivel akár egy fél évig is kihúzhatnák.

A szabadság félelmetes lehet
Ahogy a börtönből hosszú idő után kiszabaduló embernek, vagy a hirtelen nyugdíjazottaknak, úgy a munkahelyről hirtelen kilépetteknek is félelmetes lehet a szabadság. A karrier tanácsadók külön tréningeket szerveznek számukra, hogy a szabadságban ne félelmetes és fenyegető mumust, hanem az új lehetőségek perspektíváját tudják látni. A paradigmaváltás nem megy olyan könnyen, de egészen biztosan megtanulható.

Bucher Katalin