A mandala tudománya, filozófiája

A mandala szó nem csak lenyűgöző geometrikus ábrákat jelöl, hanem azok elkészítésének rituáléját is. "A középpont a lényeg, Annak kerülete a körülhatárolás, így aztán a kör kerülete a lényeg megragadója." A lényeg pedig Buddha "szíve". A megvilágosodott Buddha már nem része a mi világunknak, a mandala jelképezi a megvilágosodott Buddha testét.

A mandala szó nem csak lenyűgöző geometrikus ábrákat jelöl, hanem azok elkészítésének rituáléját is. „A középpont a lényeg, Annak kerülete a körülhatárolás, így aztán a kör kerülete a lényeg megragadója.” A lényeg pedig Buddha „szíve”. A megvilágosodott Buddha már nem része a mi világunknak, a mandala jelképezi a megvilágosodott Buddha testét.

A tibeti tradíció szerint minden vallási tárgyú képzőművészeti alkotást sku gsun thugs rten. RTen-nek hívnak, azaz „támasznak, segédeszköznek”. A sKu rten a buddhizmus szóhasználatában ez a megvilágosodás három megtestesítőjének egyike. Ezek a test, a beszéd, és az elme támaszai. A „test segédeszközeinek” csoportjába tartoznak Buddha képmásai, és a thangkasok.
A második „segédeszköz csoport” a gSun rten vagyis a „beszéd támasza”. Ezek a sutrasok, a tantrák, és ezek magyarázatai.
A harmadik, a Thugs rtenek az „elme támaszai” csoportba tartoznak a mandalák, vagy a dkyil khor( magyarul a „középpont-kerület”). (A mandalákon kívül ide tartoznak még a stupák is.)

Mandalákat, a meditáció mellett, tantrikus beavatási rituálékon is alkalmazzák. A szertartás elején készítik el, és mint védikus oltárokat használják őket. A különbség a kettő között az, hogy az oltárokat a szertartás után elhagyják, magukra hagyják az emberek, míg a mandalákat a szertartás részeként megsemmisítik, a homokot elsöprik és egy közeli forrásba vagy folyóba öntik. Visszaadva azt az egységnek.

Minden tibeti buddhista szerzetesnek kötelező megtanulnia a mandala-készítés fortélyait. Ez a kiképzésük része. A tanulás két részből áll: először is meg kell tanulniuk azokat a szövegeket, amelyek a mandala-készítés lépéseit, a rajzon található vonalak, ábrák nevét írja le, valamint meg kell tanulniuk a rajzolás, homok-szórás technikáját is. A mandala-szövegek azonban nem tartalmazzák az összes vonal, vagy struktúra nevét, a rájuk vonatkozó utasításokat, csak az alapot adják. Inkább iránymutatóként szolgálnak, mint kezelési útmutatóként. (lsd. 2. ábra-alap struktúra) A többit rengeteg gyakorlással tanulják meg a szerzetesek idősebb, már gyakorlott szerzetesek felügyelete alatt.
Az alapstruktúra megrajzolását követően kiegészítik a mandalát az iránymutató vonalakkal (lsd. 3. ábra). Az iránymutató vonalak egy templom körvonalait, melynek négy kapuja a világ négy sarka felé néz, és záró körvonalakat tartalmaznak, melyek a fizikai hely behatároltságát jelképezik. Ezeket a vezérvonalakat hagyományosan krétával rajzolják fel az előkészített talajra, vagy asztalra és utána, ezeket a vonalakat követve, készítik el a végleges mandalát színes homokból (lsd 1. ábra).

Többféle „alapmandala” is ismert. Mi itt most a Guhyasamaja mandala-fajta egy változatát mutattuk be. A Guhyasamaja mandala az öt Vajravali tradícióban megtalálható mendala-fajta egyike. Persze egy csoporton belül is léteznek különböző alakzatok, formák. A Guhyasamaja mandalának is három ismert variációja létezik (lsd. 4. ábra)