A mi Palink 65 éve

Simon apja a magyar rádió zenekarának muzsikusa volt, aki a zsidótörvények elől menekült Amerikába. Paul már New Jerseyben született 1941. október 13-án. Hamar fogékony lett a költészetre, a  folk- és a rockzenére, és alig 16 évesen duót alakított az akkor fénykorát élő Everly Brothers mintájára, Tom and Jerry néven (képünkön). Ő volt természetesen Jerry, Tom pedig egy magas, szőke, gyönyörű hangú fiatalember, Arthur Garfunkel. Éveken át csak kisebb sikereket értek el, és inkább egyetemre mentek, Paul irodalmat, filozófiát, Art pedig matematikát tanult, de a zene erősebb kötelék volt számukra. Paul közben nyaranta átrándult Európába, Párizsban aluljárókban játszott és egy ilyen élményéből született meg talán leghíresebb dala, a Sounds Of Silence, A csend hangjai.
 
1966-tól már ők voltak a New York-i városi népzene legkiválóbb képviselői. A nagy áttörést egy évvel később Mike Nichols Diploma előtt című filmje hozta meg nekik, amelyben a Sound Of Silence mellett elhangzott a Mrs. Robinson, valamint a Scarborough Fair című daluk is. A kettős vokáljai, az akusztikus gitárok csengése, a halk poézis maradandó dalok egész sorát teremtették meg: Homeward Bound, America, I Am A Rock. 1970-ben jutottak a csúcspontra, a Bridge Over Troubled Water című albummal, rajta a címadó dal mellett a The Boxerrel, a The Only Living Boy In New York-kal, a Ceciliával. A korong az év lemeze lett az Egyesült Államokban, ezt követően azonban a két jóbarát szétvált: Garfunkel egyedül énekelt tovább, több-kevesebb sikerrel - a közös dalokat ugyanis szinte mind Simon írta – igaz, egy időben szép sikereket ért el filmszínészként. Paul viszont önállóan is megállta a helyét: az 1975-ös Still Crazy After All This Years, az 1980-as Hearts And Bones, amelyet akkori, már második felesége, Carrie Fischer színésznő ihletett, óriási siker lett.
 
1981-ben a New York-i Central Parkban tartottak közel félmillió néző előtt hatalmas koncertet. Nem volt nehéz összehozni, mert a park két oldalán laknak... Utána még végigcsináltak egy  nagyszerű világturnét – e sorok írója soha nem felejti el azt a párizsi éjszakát, amikor 70 ezer gyertya lobogott az egyik legnagyobb lóversenytéren a The Sounds of Silence alatt - majd 20 évre ismét befejezték közös pályafutásukat. Akkor újra összeálltak az Old Friends-turnéra, amelynek csúcspontja az az ingyenes buli volt, amelyet a római Colosseumnál tartottak 600 ezer néző előtt. A turnéról CD és DVD is készült, előzőleg pedig megjelentettek egy koncertfelvételt, amelyet 1967 januárjában a New York-i Lincoln Centerben vettek fel, Paul egy szál gitáros kíséretével.

A 80-as évek közepén kevesen gondolták volna, hogy a csendes, a rock-sztárságtól igen távol álló Simon még hatalmasat fog dobni: 1986-ban készült el a Graceland című albuma, amelyben dél-afrikai  zenészekkel és kórusokkal, köztük a Ladysmith Black Mambazóval játszott együtt, és a slágerlistákra is  felkerült a Diamonds On The Sole Of Her Shoes, illetve a Chevy  Chase-zel közösen készült, humoros klippel "súlyosbított" You Can  Call Me Al. Paul egyike volt azoknak a muzsikusoknak, akik síkra szálltak a dél-afrikai apartheid felszámolásáért, Nelson Mandela szabadon bocsátásáért és a lemezzel az afrikai zenész tehetségét akarta megmutatni a világnak. 1991-ben azonban már Brazíliában kalandozott,  és a Rhythm of The Saints című lemeze a szambának adott új  értelmezést. Ezzel a koncertprogramjával abban az évben Budapestre is eljutott.
 
A 90-es években Paul Simon alkalomszerűen lépett fel, elsősorban jótékonysági koncerteken, köztük egy tibeti bölcs könyvbemutatóján játszott Patti Smith-szel és Philip Glass-szal, akikkel már volt a 80-as évek közepén egy közös kortárs zenei tervük. 1997-ben azért ismét új önálló lemezzel, sőt, mindjárt  egy musicallel jelentkezett: The Capeman című darabját a Broadway-n is bemutatták. A 2000-ben kiadott You’re The One album azonban némi csalódást okozott.

2001. októberében David Bowie az ő Americájával indította el azt a New York-i koncertet, amelynek bevételeit a szeptember 11-i terrortámadások áldozatai hozzátartozóinak ajánlották fel. Ugyanebben az évben került be Paul – szólistaként – a Rock and Roll Dicsőségcsarnokba.

Simon azonban 65 évesen sem akar a múltjából élni. Az idén májusban jelent meg legújabb a kritika és a közönség által egyaránt nagyrabecsült lemeze, a Surprise, amely Brian Eno producerkedése mellett összegezte Paul rock-os, folkos és némiképp jazz-es törekvéseit is. Zenésztársai között olyan kiválóságok szerepeltek, mint a billentyűs Herbie Hancock, Bill Frisell gitáros és Steve Gadd dobos, de vokalistaként ott volt 14 éves fia, Adrian is. Más utánpótlás is van a családban: első házasságából származó fia, Harper, kiváló gitáros.