Bioritmus - óra az agyban

Néhány évtizede ismert, hogy az embernek van egy belső órája. A 60-as években egy német pszichológus önkénteseket zárt 4 hétre egy napfénytől elzárt bunkerbe. Bár a földalatti lakóhelységekben semmi nem utalt a napszakra, az emberek egy szinte teljesen normális napi ritmus szerint éltek

Néhány évtizede ismert, hogy az embernek van egy belső órája. A 60-as években egy német pszichológus önkénteseket zárt 4 hétre egy napfénytől elzárt bunkerbe. Bár a földalatti lakóhelységekben semmi nem utalt a napszakra, az emberek egy szinte teljesen normális napi ritmus szerint éltek. Átlagosan azonban kb. 25 órás volt a napjuk, némelyeknél hosszabb, némelyeknél rövidebb. A kutatók számára a kísérlet eredménye egyértelműen arra utalt, hogy az ember rendelkezik egy belső időmérővel.

Az is kiderült, hogy a napfény hiányában a belső óra kissé lassabban jár. Azóta a kutatók megtalálták az agyban az óra helyét, és ki is elemezték annak "szerkezetét". Az ember észre sem veszi, de mindenhol órával van körülvéve. A karóra, a vekker, a pályaudvar órája, a templomi nagy óra, a mobiltelefon órája. Az életünk ritmusa minden elemében alkalmazkodik a föld mozgása által kialakult éjjelek és nappalok váltakozásához. Ez a természetben sincs másképp. A kutatók megvizsgálták az egerek génaktivitásának ritmusát. Az egerek minden szervében legalább 500 olyan gént találtak, melyek működési ritmusa a napok ritmusához igazodott. A szervezetben így megbújó "órák" szinkronban vannak egymással.

Úgy tűnik, van a szervezetben egy központi óra is. Egy kukoricaszem méretű központ az agyban, amit SCN-nek neveztek el. Az SCN-ből vezetnek idegpályák többek között oda, ahol az alváshormot, a Melatonin-t állítja elő a szervezet. Az alvásritmust és ennek hatására a szervezet több más bioritmusát is ez a központ dirigálja. Ha a reggelt vesszük kiindulópontnak, az SCN azzal kezdi "munkáját", hogy 6 óra körül a vér melatoninszintjét csökkenti. Ennek következményeként emelkedik a vérnyomás, a pulzus és a testhőmérséklet. A reakcióképesség nő, és 7 óra körül a szervezetet ellepi az aktiváló szexhormon.


Dél körül a szervezet oxigénellátása optimalizálódik, ugyanis ilyenkor a legnagyobb a vér vörösvértest koncentrációja. Délután a legmagasabb a légzésritmus, ilyenkor a leggyorsabbak a reflexek. 4 óra körül éri el a testhőmérséklet, a vérnyomás és a pulzus a legmagasabb szintet. 6 óra körül már a szervezet a munka után regenerálódni akar. Késő este a fájdalomérzékenység a legmagasabb. Kb. két órával azelőtt hogy elalszunk, adja ki az SCN az utasítást a melatoniszint növelésére. Szinte lehetetlen ettől a ritmustól eltérni. Aki mégis megpróbálja, mint pl. az éjszaka dolgozók, a gyakorlat szerint többször betegszik meg, és pszichikailag kevésbé terhelhető.

A tudósok egészen napjainkig azon spekuláltak, hogy mi is határozhatja meg a belső ritmust. Arra rájöttek, hogy az nem a világos vagy sötét időszakoktól függ, hiszen a vak embereknek ugyanúgy működik a belső órája. A hatvanas években azonban megdöbbentő felfedezést tettek: azok a vak emberek, akik kozmetikai okokból az elvileg funkció nélküli igazi szemet üvegre cserélték, elvesztették a megszokott napi ritmusukat. Ugyan továbbra is megvolt az ébrenlét és alvás ritmusuk, a napjuk azonban a legtöbb esetben hosszabb lett mint 24 óra. A belső órájuk "szabadon járt", ahogy azt a tudósok nevezték. Minden nap egy kicsit késett, anélkül, hogy azt valaki visszaállította volna a helyes időre.

Nemrég az agykutatók felfedezték ennek fiziológiai hátterét. A szem a már ismert látóidegei mellett egy harmadik féle látóideggel is rendelkeznek. Ezek a látóidegek nem tesznek mást, mint a belső órát segítik abban, hogy az magát korrigálni tudja nap mint nap a nappalok és éjjelek váltakozásának megfelelően.

Grafolka