Káros-e az ideálkép?

Egy mondás szerint a nő a barátait elfelejti, a szerelmeit soha, a férfi a szerelmeit elfelejti, a barátait soha. Ebből annyi mindenesetre igaz, hogy a nők évtizedek távlatából is képesek nemhogy nagy szerelmeikre emlékezni, de "kis szerelmeik" nevét is föl tudják idézni.

Fontosabb kapcsolataikra vagy imádottjaikra pedig akár nap-nap után gondolnak. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg nem akadályozza új kapcsolat kialakítását.

Ha az emlékezetes férfiből ideálképet alkotunk, akkor ahhoz már semmilyen hús-vér férfi nem lesz fogható. Vajon miért vannak a nők életében olyan férfiak, akiket sosem felejtenek el, akikből ideálképet alkotnak?




Az apafigura

Több oka lehet az ideálalkotásnak, de alapvetően két tipikus helyzet a gyakori. Az egyik az, amikor a nő életében apafigura volt az emlékezetes szerelem, és ezért még erősebb nyomot hagyott benne. Ilyenkor hasznos onnan megközelíteni a problémát, hogy az illető földolgozza az apjához fűződő viszonyt. Ez a tisztázási folyamat magától is végbemehet, ahogy az ember érettebb lesz.

Ha ez nem történik meg, akkor a megbeszélésre, tisztázásra nem csak az apa, hanem másik apa-figura is alkalmas lehet, akivel a nő nem áll szerelmi viszonyban. Mindenestre önismereti terápia sokat segíthet.

Az első a Nagy Ő

A másik tipikus helyzet, hogy valaki az első szerelméhez ragaszkodik, még ha nem is teljesült be. Ebben a helyzetben általában olyan emberek vannak, akik nagyon ragaszkodnak a tárgyaikhoz. Ők belső tárgyaikhoz, szerelmük idealizált képéhez is nagyon ragaszkodnak. Ilyenkor az ideálhoz senki hús-vér ember nem fogható. Még az sem lenne elég, ha maga az ideál mintája jönne el, hiszen ő is tökéletlen volna. Ideálunkat nem kell feltétlenül elfelejtenünk.

Egyesek életében tényleg csak egy nagy találkozás van, de a "kisebb szerelmek" is boldog kapcsolatot eredményezhetnek. Csak arra kell figyelni, hogy ne csak az ideálunkat keressük, hanem legyünk fogékonyak más vonzó tulajdonságokkal rendelkező férfiakra is. Ne csak azokat a tulajdonságokat gondoljuk fontosnak, amelyek ideálunkban megvannak, legalábbis képzeletünk szerint. Azokra is figyeljünk föl, amelyekről eddig esetleg nem is gondoltuk, hogy fontosak lehetnek.