Mark Tremonti - a Meztelen totyogótól az Alter Bridge-ig

Az 1974. április 18-án a Michigan állambeli Detroit közelében született Mark Thomas Tremonti  vallásos, keresztény családban nőtt fel, de ő csak ritkán járt templomba. Iskolai eredményeit még az sem igazán befolyásolta, hogy családjával gyakran költözött, először Grose Pointba majd az Illinois állambeli Wilmette-be. Közvetlen egyénisége segített abban, hogy gyorsan szerezzen barátokat. A rockzenével 11 éves kora táján fivérei, Michael és Daniel hatására ismerkedett meg, különösen a Kiss és a Metallica zenéje ragadta meg. 1985 karácsonyán megkapta első gitárját, amely mindössze 25 dollárba került, igaz, egy Gibson-koppintás volt. Azonnal belefogott a tanulásba, de két hét után otthagyta a tanárát, mert a Mary Had A Little Lamb eljátszása helyett ő inkább a Metallica Master Of Puppets lemezén hallottakat akarta elpengetni.

Gitár-könyvekből egyedül kezdett bele a hangszeres-játék elsajátításába, 30 évvel korábban született társainak még a rádióból kellett lekagylóznia, vagy a lemezek "rongyosra" hallgatásával leszednie a szólókat és az akkordokat, így neki már viszonylag könnyebb volt.

1990-ben a floridai Orlandóba költöztek, ahol találkozott Scott Stapp-pel, akivel később létrehozza a Creed nevű rockbandát. De ekkor még Mark Megadeth-rajongóként élete első zenekarában, egy Wit’s End nevű csapatban nyomta, ahol főleg Mötley Crüe és más, akkor divatos metal banda dalait játszották.

A Clemson Universityn tett rövid kitérője után Tremonti ismét visszatért Floridába, ahol újra összefutott Scott Stapp-el és ekkor már hozzáláttak egy saját banda megszervezéséhez. Hamar rátaláltak Brian Marshall basszusgitárosra és Scott Phillips dobosra. A Naked Toddler zenekarnevet Mark már régóta dédelgette, ott hordozta a nevet rejtő cikket a tárcájában és most előkapta, a többiek elfogadták a különös nevet. Néhány héttel később azonban mégis változtattak, Stapp ősei között Creek indiánok is voltak, Marshall korábbi zenekarát pedig Maddox Creed-nek hívták, nem beszélve Scott Stapp a lelkész apjától kapott vallásos neveltetésétől, így a Creed (hit, hitvallás) név igazán kézenfekvő volt.

Azonnal elkezdtek próbálni és saját dalokat írni, az első számuk a Grip My Soul volt. Saját erőből egy független kis cégnél, a Blue Collar Records-nál vették fel az első lemezüket My Own Prison címmel, amely mindössze 6 ezer dollárba került és hatezer példányban dobták piacra. A fergeteges sikerű klubkoncertek és a helyi rádiók segítségével egyre többen kezdték őket megismerni Floridában. Felfigyelt rájuk a Sony leányvállalata, a Wind Up Records is és kis módosítással 1997-ben újra megjelentette a My Own Prisont. Ezt követően a Creed szinte hihetetlen népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban (pályafutásukról bővebben a kapcsolódó cikkekben olvashattok).

Hősünk is lecserélte már rég a gitárját, sőt, ma már egy Paul Reed Smith Mark Tremonti Singlecut nevű hangszeren játszik, méghozzá olyan szinten, hogy három éven keresztül őt választották a legjobb gitárosnak Amerikában. De még mindig tanul, rengeteget gyakorol minden nap, hogy még tökéletesebben játsszon. A Creed után az Alter Bridge nevű bandájában erre - elmondása szerint - sokkal több lehetősége van.

A társai között van a Creed-ből 2000-ben kirúgott Brian Marshall és Scott Phillips dobos, valamint Myles Kennedy énekes (ex-Mayfield Four). A kirobbanóan tehetséges, nagy hangterjedelmű és a koncerteken is roppant magabiztos énekes kiválasztása jó szemre és persze fülre vall. Tremonti egyik interjúban elmondta, hogy már 1998-ban kiszúrták a fickót, amikor együtt turnéztak, így nem volt kérdés, hogy ő lesz a megfelelő frontember. 2004 nyarán jelent meg a One Day Remains című bemutatkozó albumuk, amely ugyan a boltokban nem érte el a Creed-korongok eladási számait – azért az 500 ezres eladott példány szám aranylemezt ért. Sajnos, ezt követően az Alter Bridge a bántóan rossz menedzselés miatt nem tudott a zenészek képességeinek megfelelő pozícióba kerülni a rockvilágban, így megváltak a Wind-Up kiadójuktól. Az új zenei anyag tavaly októberben került piacra a Universal gondozásában. A Blackbird CD-vel nem okoztak csalódást a rajongóiknak, a dallamok ezúttal is fogósak, Tremonti gitárja letaglózóan szól, Myles Kennedy hangja pedig szárnyal, ma már senkinek nem hiányzik Scott Stapp… 

Géczi László