Kutyaharapást szőrivel - vajon tényleg gyógyít?

A fenti mondásnak vajon van-e valós tapasztalatokon nyugvó alapja, avagy valóban gyógyítható-e a kutyaharapás az állat szőrével? A népi gyógymódok között keresünk a kérdésre választ.

Természetesen a kutyaharpás veszélyes dolog, hiszek a kutya - és különösen a macska - nyálában lehetnek olyan fertőzést okozó organizmusok, amelyek miatt nem szabad ezeket félvállról venni. Alapos fertőtlenítés után orvoshoz kell vele menni, és tudnunk kell, hogy a kutya be volt-e oltva. Tehát a kérdésre a válasz határozott nem. A mondás azonban nem is ezt jelenti, hogy a kutyaharapást gyógyítsuk meg kutyaszőrrel. Inkább azt, hogy a gyógymód lehet, hogy hasonló dolog, mint ami a bajt okozta. 

Például a másnaposságot egy kupica alkohol, a szerelmi bánatot egy új szerető, az égést az égett felület visszamelegítése orvosolni tudja. 



A népi gyógyászatban a bölcs hármas szabály az egészség megőrzésére:


  1. A mértékletesség, amely nem csak a táplálkozásra vonatkozik, hanem egyetemesen az egész életvitelre. Önmegtartóztató, egyszerű élet.
     
  2. A természetesség: bajban a népi orvoslás természetes gyógymódrendszere szerint orvosolták magukat, elsősorban gyógyfüvekkel. 
     
  3. Szellemiség, lelki erő: lelki állapotunk hullámzó, de rajtunk áll, hogy boldogok vagyunk-e. Bármekkora szerencsétlenség ér minket, azon túl lehet jutni, a lényeg, hogy tanuljunk belőle és akrjunk, merjünk boldogok lenni. 

A népi orvoslás panácea jellegű (mindenre jó gyógynövény, mindent gyógyító csodafű, pl.: ezerjófű, tályoggyökér, szikfű, örménygyökér, stb.) gyógyszereket és gyógymódokat keres és tart számon; a vértisztítást és a rossz nedv eltávolítását tartja a gyógyítás céljának, ez a gyógyszerhatás lényege is. Gyakran alkamazza a népgyógyítás a hasonlóság elvét akkor is, ha a szervi gyógyításról van szó. (Például a diót az agy frissítésére, mivel agy formája van, babot a vesére, stb..) Ezek a fajta megközelítések az esetek többségében nem állják meg a helyüket, afféle babona inkább, semmint alapos megfigyelés. 

Az analógiás elvnek megfelelően („Ami elrontja, meggyógyítja” alapon hasonlót a hasonlóval próbálnak, így a kutyaharapásra az állat szőrét megégetik és a hamuját teszik a sebbe) választják a gyógyszert; kozmikus-mágikus előtérbe helyezi a gyógyítást minden tényezőjével együtt.

Ezek a népgyógyászati módszerek azonban nem természetgyógyászati eljárások, és igen gyakran nem állják ki az idők próbáját.