Állattartás és klímaváltozás: a hús, ami kinyírja a Földet?

Amikor csak megvitatják a klímaváltozás okait, a listát a fosszilis üzemanyagokkal kezdik. Olaj, földgáz, szén. A fő forrásai az ember-okozta szén-dioxid kibocsátásának. Ám az üvegházgázok forrásának sorából a táplálék céljából tartott háziasított állatok életciklusát és ellátási láncát kihagyják, e hatásokat alábecsülik. Valójában az összes ember-okozta üvegházgázok legalább feléért ezek felelősek!

Ha ez az érv igaz, ez azt jelenti, hogy az állattartás termékeinek jobb alternatívákkal való  helyettesítése lenne a klímaváltozás megfordításának legjobb stratégiája. Valóban, ennek a megközelítésnek sokkal gyorsabb hatása lenne az üvegházgáz kibocsátásokra és légköri koncentrációikra – és így az éghajlat melegedésének sebességére – mint a fosszilis üzemanyagokat megújuló energiával helyettesítő tetteknek.
 
Az állattartásról már régóta tudják, hogy hozzájárul az üvegházgáz kibocsátásokhoz. Az állattartás hosszú árnyéka, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2006-os jelentése szerint évente 7,516 millió tonna CO2 egyenérték (CO2e), vagyis az évenkénti világszintű üvegházgáz kibocsátások 18%-a tulajdonítható a szarvasmarhának, bivalynak, birkának, kecskének, tevéknek, lovaknak, sertésnek és baromfinak. Ez a mennyiség valóban könnyen járhat azzal, hogy a klímaváltozásra adandó válasz módjai után kutatva alaposan megnézzük az állattartást. A mi elemzésünk viszont azt mutatja, hogy az állatállomány és melléktermékei rovására évente legalább 32,564 millió tonna CO2e írható, vagyis a világ évenkénti üvegházgáz kibocsátásának 51%-a.
 
Ez egy erős kijelentés, ami erős bizonyítékot kíván, ezért alaposan átnézzük az állattartásból származó üvegházgáz kibocsátások közvetlen és közvetett forrásait. Némelyik ezek közül nyilvánvaló, de alulbecsülték, némelyiket egyszerűen nem vették figyelembe, és némelyik kibocsátási forrást már figyelembe vették, de rossz ágazatokhoz sorolták be. Az állattartás adatai helyről helyre változnak, és elkerülhetetlen pontatlanságok hatnak rájuk; ahol bármilyen üvegházgáz összeg számításánál lehetetlen volt a pontatlanságok elkerülése, ott az összeg csökkentésére törekedtünk, ezért az összesített számításunk visszafogottnak tekinthető. 

Átfogó kép
Az alábbi táblázat összegzi az állattartáson alapuló kibocsátások kategóriáit, és az általunk számolt nagyságukat.


A FAO 7,516 millió tonna CO2e, évenként az állattartásnak tulajdonítható adatával kezdjük. Ez a szám az állatállomány legeltetéséhez és a takarmánytermesztéshez szükséges erdőirtás, az állatállomány életben tartása, és a végtermékek feldolgozása és szállítása során keletkező üvegházgáz kibocsátások összegzéséből adódik. Kimutatjuk, hogy 25,048 millió tonnányi, az állattartásnak tulajdonítható CO2e értéket alulbecsültek, vagy nem vettek figyelembe; ebből a részösszegből 3,000 millió tonnát rossz helyen számoltak el, 22,048 millió tonnát pedig egyáltalán nem számoltak bele. Amikor a figyelembe nem vett tonnákat hozzáadjuk a légköri üvegházgázok globális főösszegéhez, az a főösszeg 41,755 millió tonnáról 63,803 millió tonnára emelkedik. A FAO állattartásnak tulajdonítható 7,516 millió tonna CO2e értéke akkor 18%-ról 11,8%-ra fog csökkenni. Nézzük meg egyenként a figyelmen kívül hagyott, vagy rossz helyen elszámolt üvegházgázok kategóriáit:
 
Légzés: A FAO az állatállomány légzését kizárja a számításából, a következő érv alapján: Az állatállomány légzése a CO2-nak nem nettó forrása… Az állatállomány légzéséből jövő kibocsátások egy gyorsan pörgő biológiai rendszer részei, ahol maga az elfogyasztott növényi anyag a légköri CO2 szerves vegyületté történő átalakítása során keletkezett. Mivel a kibocsátott és elnyelt mennyiségek egyenlőnek tekinthetők, az állatállomány légzése a Kiotói Egyezmény szerint nem számít nettó forrásnak. Valójában, mivel az elfogyasztott szén egy része a növekvő állat szövetében tárolódik, ezért a növekvő globális állományt akár széncsapdának is lehetne tekinteni. Az elmúlt évtizedekben a lábon álló állatállomány biomasszája jelentősen növekedett… Ezt a folytatódó növekedést… szénelnyelési folyamatnak lehetne tekinteni (becsült értéke nagyjából évente 1 vagy 2 millió tonna szén).
 
Tehenek lélegeznek egy hideg reggelen egy marhapiacon, Buenos Aires, Argentína

De ez a dolog vizsgálatának téves módja. Először az elnyelési kijelentést vizsgáljuk meg: az elnyelés helyesen arra utal, hogy a CO2-t kivonjuk a légkörből  és eltemetjük egy tárolóban vagy stabil vegyületben, ahonnan hosszú  időn át nem tud kiszabadulni. Még ha a lábon álló állatállomány biomasszáját széncsapdának tekinti is valaki, a FAO saját számítása alapján az állatállományban tárolt szén mennyisége jelentéktelen az abban az erdőben tárolt mennyiséghez képest, amit kiirtanak, hogy helyet csináljanak a takarmánytermesztéshez és az állatállomány legeltetéséhez.
 
Ami inkább érinti a lényeget, az állattartás (az autókhoz hasonlóan) emberi találmány és komfort, nem része az ember előtti koroknak, és az állatállomány által kilégzett CO2 nem természetesebb, mint az, ami az autó kipufogójából származik. Továbbá, míg idővel létezhet egy egyensúly az állatok által kilégzett, és a növények által fotoszintézissel megkötött CO2 között, ez az egyensúly sosem volt statikus. Ma tízmilliárdokkal nagyobb állatállomány lélegez ki CO2-t, mint az iparosodás előtti korban, míg a Föld fotoszintetikus kapacitása (a képessége, hogy növényi masszában megkötve a szenet eltávolítsa a légkörből) az erdőirtás miatt meredeken csökkent. (Közben, persze, még több szenet juttatunk a levegőbe a fosszilis üzemanyagok égetésével, még jobban elárasztva a szénmegkötő rendszert.)
 
A FAO az állatállomány légzését a Kiotói Egyezményre hivatkozva nem sorolja fel, mint az üvegházgázok elismert forrását, habár valójában az Egyezmény a CO2-t kivétel nélkül felsorolja, és gyűjtőkategóriaként tartalmaz olyat, hogy „egyéb”. Az átláthatóság miatt ezt külön kellene felsorolni bármilyen, Kiotót helyettesítő egyezményben.

Csábító dolog az emberi eredetű kibocsátások egyik vagy másik forrását kizárni a szén könyveléséből – az ember saját érdekei szerint – azon az alapon, hogy azt ellensúlyozza a fotoszintézis. De ha helyénvaló az emberek százmilliói által nem használt, fosszilis üzemanyag hajtotta autókat üvegházgáz forrásként figyelembe venni, akkor ugyanolyan helyénvaló figyelembe venni az állatállomány légzését. Emberek százmilliói nem, vagy alig fogyasztanak állattartásból származó terméket, és – az emberi légzéstől eltérően – az állati légzésre nincs szükség az ember életben maradásához. Az állatállomány légzésének tulajdonítható üvegházgázokat az üvegházgáz mérlegekből kizárva megjósolható, hogy az emberek nem fognak velük foglalkozni, és mennyiségük növekedni fog – mint ahogy az valójában történik.
 
HarmoNet tipp: Húsevéssel reménytelen a klímaharc? >>

Alan Calverd brit fizikus 2005-ös számítása szerint az állatállomány légzéséből származó szén-dioxid világméretekben az antropogén üvegházgázok 21%-áért felelős.
Nem adta meg ennek a CO2-nak a súlyát, de az nagyjából 8,769 millió tonnára jön ki. Calverd számítása az egyetlen ilyen típusú eredeti számítás, de mivel csak egy változót tartalmaz (a teljes állatállomány összes tömegét, mivel a hidegvérű tenyésztett halak kivételével kilogrammonként mind nagyjából ugyanannyi CO2-t lélegez ki), így minden, adott súlyú állatállomány légzéséből jövő CO2 számítás nagyjából ugyanannyi lesz.
 
Calverd számítása nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az állatállomány légzéséből származó CO2-t kizárták a globális üvegházgáz elszámolásokból. Szintén nem vette figyelembe azokat az üvegházgázokat, amiket elemzésünk újonnan tulajdonít az állatállománynak. Az összes odatartozó üvegházgázokat hozzáadva az üvegházgáz elszámolásokhoz, az állatállomány légzésének tulajdonítható üvegházgázok százaléka 21-ről 13,7 százalékra esik.

Föld: Mivel ma hiány van füves területekben, gyakorlatilag az egyetlen mód több állatállomány és takarmány előállítására a természetes erdők kiirtása. Az állattartás termékei iránti piac növekedése a fejlődő országokban a legnagyobb, ahol az esőerdő hektáronként általában legalább 200 tonna szenet tárol. Ahol az erdő lecserélődik mérsékelten leromlott füves területtel, a hektáronként tárolt szén mennyisége 8 tonnára csökken.
 
Átlagosan egy hektár legelő nem lát el többet, mint egyetlen szarvasmarhát, aminek a széntartalma egy tonna töredéke. Összehasonlítva, hektáronként több mint 200 tonna szén szabadulhat ki rövid időn belül, miután az erdőt és egyéb növényzetet kivágták, elégették, vagy felaprították. Az alatta lévő talajból hektáronként újabb 200 tonna szabadulhat ki, és még több üvegházgáz az állatállomány légzéséből és ürülékéből. Így az állatállomány bármely fajtája aprócska „szénperselyt” jelent, hogy helyettesítse a talajokban és erdőkben tárolt óriási szénmennyiséget. De ha véget vetünk az állatállomány vagy a takarmány előállításának, akkor az erdő gyakran meg fog újulni. Az üvegházgáz csökkentési erőfeszítések főleg a kibocsátások csökkentésére koncentrálnak, míg lemondanak a fák potenciálisan óriási mennyiségű szén megkötéséről – azon képességük ellenére, hogy az üvegházgázokat gyorsan és olcsón csökkentik.
 
Kansasi állattartó üzem szennyvízkezelő tóval az előtérben

A FAO beszámítja az állattartás bevezetése miatti földhasználat váltásnak tulajdonítható kibocsátásokat, de csak az évenkénti váltásból származó, relatíve kis üvegházgáz mennyiségeket. Furcsa módon nem számítja be a fotoszintésisből származó üvegházgáz csökkenések sokkal nagyobb mennyiségét, amiről lemondunk azzal, hogy világszerte a föld 26%-át az állatállomány legeltetésére használjuk, a művelhető föld 33%-át pedig takarmánytermesztésre, ahelyett, hogy hagynánk újraerdősödni. Önmagában, ha az állatállomány legeltetésére és takarménytermesztésre használt, jelentős mennyiségű trópusi földterületet hagynánk újraerdősödni, az akár az összes antropogén üvegházgázok felét (vagy még többet) képes lenne megkötni. A fő ok, amiért ez nem történik meg, az az, hogy még nem tekintik fontosnak a legeltetésre és takarmánytermesztésre használt föld visszaigénylését; ellenkezőleg, a takarmánytermesztés és legeltetés gyorsan eléri az erdőket.
 
Vagy tegyük fel, hogy a legeltetésre és takarmánytermesztésre használt földet ehelyett arra használnánk, hogy olyant termesszünk rajtuk, amit közvetlenebb módon alakítunk emberi táplálékká, vagy bioüzemanyagokká. Azok az üzemanyagok világszerte a szén felét ki tudnák váltani, ami évente nagyjából 3,340 millió tonna CO2e kibocsátásért felelős. Ez a mennyiség az üvegházgázok 8%-át jelenti azokban a világméretű üvegházgáz elszámolásokban, amelyek kihagyják a jelen cikkben vizsgált további üvegházgázokat, vagy világszerte az üvegházgázok 5,6%-át, amikor az itt vizsgált üvegházgázokat is beleszámítjuk. Ha a biomassza nyersanyagokat gondosan választják ki és dolgozzák fel, akkor a bioüzemanyagok egységnyi energiára nézve 80%-kal kevesebb üvegházgázzal járhatnak, mint a szén. Ezért a föld állattartásra és takarmánytermesztésre való használatával járó extra kibocsátást 2,672 millió tonna CO2e-nek, vagy a világméretű éves üvegházgáz kibocsátás 4,2%-ának lehet becsülni.
 
Ezt a két hihető forgatókönyvet figyelembe véve a világszintű üvegházgázok legalább 4,2%-át úgy kellene beszámítani, mint olyan kibocsátást, ami a föld legeltetésre és takarmánytermesztésre való használata miatt igénybe nem vett üvegházgáz csökkentésekből adódik.
 

Metán:
A FAO szerint az ember okozta metán 37%-a az állattartásból származik. Bár a metán sokkal erősebben melegíti a légkört, mint a CO2, féléletideje a légkörben csak kb. 8 év, szemben a CO2 legalább 100 évével. Emiatt a megújuló energia és energiahatékonysági intézkedésekkel összehasonlítva a világszerte tartott állatállomány jelentős csökkenése viszonylag gyorsan csökkentené az üvegházgázokat.
 
Az üvegházgázok hővisszatartó képességét a légkörben a globális melegítő képességükkel (GWP) írják le, ami a melegítő képességüket a CO2-hoz viszonyítja (aminek a GWP-je 1). Az új, széles körben elfogadott GWP adat a metánra 100 éves időtartamon belül 25 – de 20 éves időtartamon belül ez 72, ami helyénvalóbb, egyrészt a nagy hatás miatt, amivel a metán csökkentése járhat 20 éven belül, másrészt az éghajlat súlyos felbomlása miatt, amire 20 éven belül számíthatunk, ha az üvegházgázokban nem érünk el jelentős csökkenést. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület a metánra támogatja a 20 éves időtartam használatát.
 
A szénlábnyom növelése: nagy ventillátorok hűtik a sertéseket Észak-Karolinában 

A FAO számítása szerint 2004-ben az állatállomány volt felelős 103 millió tonna metán kibocsátásért a kérődzők emésztése és a trágya kezelése miatt, ami 2,369 millió tonna CO2e-vel egyenlő. Ez a világméretű üvegházgáz kibocsátás 3,7%-a az elavult 23-as GWP adatot használva, ahogy a FAO teszi. A GWP 72-es adat használatával a metán 7,416 millió tonna CO2e kibocsátásért felelős, vagy a világméretű üvegházgázok 11,6%-áért. Tehát a megfelelő 20 éves időtartam használata 100 év helyett a metánra nézve az állattartásnak tulajdonítható összes üvegházgáz mennyiséget 5,047 millió tonnával, vagy 7,9%-kal növeli. (További munkára van szükség az állattartáson kívüli egyéb metán források újraszámolásához, a 20 éves időtartam használatával.)
Más források: Az üvegházgázok négy további kategóriáját – amelyek együtt legalább 5,560 millió tonna CO2e-nek (az üvegházgázok 8,7%-ának) felelnek meg – a FAO vagy nem vette figyelembe, vagy alulbecsülte, és nem szerepelnek az üvegházgázok létező világméretű elszámolásaiban:
 
Először, az Állattartás hosszú árnyéka 2002-es FAO statisztikát említ a 18%-os számítás fő forrásaként. 2002-től 2009-ig az állattartás termékeinek mennyisége 12%-kal növekedett a világon, aminek együtt kell járnia az üvegházgáz kibocsátások arányos növekedésével. A FAO számításából, és a sajátunkból következtetve úgy számoltuk, hogy 2002 és 2009 között világszerte az állattartás termékeinek növekedése nagyjából 2,560 millió tonna CO2e-nek felel meg, vagy az üvegházgáz kibocsátások 4%-ának.
 
Másodszor, a hivatalos statisztikákban a FAO és mások gyakran alulbecsülték a legeltetett és nagyüzemi állatállományt is. Az Állattartás hosszú árnyéka nemcsak hogy nem használ korrekciós tényezőt az ilyen alulbecslésre, hanem bizonyos szekciókban ténylegesen alacsonyabb számokat használ, mint amik más FAO statisztikákban, és másutt fellelhetők. Például, az Állattartás hosszú árnyéka arról számol be, hogy 2002-ben 33 millió tonna baromfit állítottak elő az egész világon, míg a FAO 2003 áprilisi Food Outlook beszámolója szerint 2002-ben a világon 72,9 millió tonna baromfit állítottak elő. A beszámoló azt is kijelenti, hogy 2002-ben 21,7 milliárd állatot neveltek fel, miközben sok nem-kormányzati szervezet szerint a 2000-es évek elején évente kb. 50 milliárd állatot neveltek fel. Ha a valós szám közelebb áll az 50 milliárdhoz, mint a 21,7 milliárdhoz, akkor a hivatalos állattartási statisztikák alulbecsléséből adódó üvegházgázok százalékosan valószínű több mint 10 %-ot tesznek ki.
 
Harmadszor, a FAO az állatartásnak tulajdonítható üvegházgázok különböző aspektusaiban 1964, 1982, 1993, 1999, és 2001 évi adatokra hivatkozik. A kibocsátások ma sokkal magasabbak lennének.
 
Negyedszer, a FAO Minnesotát, mint az adatok gazdag forrását említi. De ha ezeket az adatokat általánosítják a világra, akkor a valós értékeket alulbecsülik, mert Minnesotában hatékonyabban működik az állattartás, mint a legtöbb fejlődő országban, ahol az állattartó ágazat a leggyorsabban növekszik.
 
Látkép a telep padlójáról: sertéstenyésztés

Végül úgy gondoljuk, hogy a FAO nem vett figyelembe olyan kibocsátásokat, amiket az állattartáson kívül, egyéb ágazatoknál vettek tekintetbe. Ezek a kibocsátások összeadódva legalább 3,000 millió tonna CO2e, vagy a globális üvegházgáz kibocsátás 4,7%-a.
 
Először, a FAO kijelenti, hogy „az állattartáshoz kötődő erdőirtást, amiről pl. Argentínából számoltak be, kizárták” az üvegházgáz könyvelésből. Másodszor, a FAO kihagyja az állatállomány definíciójából a tenyésztett halakat, és így nem veszi figyelembe az ő életciklusuk és ellátási láncuk során keletkezett üvegházgázokat. Szintén kihagyja azoknak a tengeri és szárazföldi iparágaknak az építéséből és működtetéséből származó üvegházgáz hányadokat, amelyek az állatállomány tengeri élőlényekkel való etetését szolgálják (az évenként kifogott tengeri élőlényeknek akár fele).

HarmoNet tipp: Hús helyett: Jövedelmező iparágak a vegetarianizmus szolgálatában >>

A húsevés környezetre káros hatásai

Végül, a FAO figyelmen kívül hagyja az üvegházgázoknak azt a lényegesen magasabb mennyiségét, ami az állattartás alábbi aspektusainak tulajdonítható, az állattartás termékeinek alternatíváival szemben:
Tipp: Étkezz egészségesen. Fogyassz zöldségeket, gabonákat, egyszerű  ételeket. Főzz kreatívan!
http://zold.harmonet.hu – 10 éve zölden!

Robert Goodland és Jeff Anhang nyomán

http://www.globalisfelmelegedes.info

A "Kérdések és válaszok" rész eredeti angol szövege:
www.worldwatch.org/ww/livestock