Gyógynövények hatás szerint: Emésztést javítók

A fahéjfa kérgét a népi gyógyászatban sokféle panasz és betegség (például étvágytalanság, hasmenés, gyomorgörcs, emésztési zavarok, hányás, mentsruációs panaszok, meghűlés, asztma, lumbago stb.) kezelésére használják. A fito- és aromaterápiás kezelések során a kérget és az illóolajat egyaránt használják.

Fahéjfa, kínai - Cinnamomum cassia Blume

Leírás és előfordulás:
eredetileg Dél-Kínában és Burmában őshonos, dúsan ágas, örökzöld kisebb fa (10-13 méter). A termesztésben sohasem engedik 3-4 méternél magasabbra nőni.

Bőrnemű levelei keskeny lándzsásak, hosszúkásak, kihegyezettek, 15 cm hosszúak, kihajtáskor élénk pirosak. Kérge a valódi fahéjnál gyengébb minőségű és olcsóbb, azt helyettesítik vele. A trópusokon termesztik.


A valódi fahéj (Cinnamomum zeylandicum Blume) Dél-Indiában és Ceylonon őshonos örökzöld, 10-13 méter magas fa. Bőrnemű, sötétzöld levelei kihegyezettek vagy tompák, 10-18 cm hosszúak, csupaszok. Fiatalabb ágainak vörösesbarna, fahéjszínű, papírszerű belső kérge szolgáltatja a kitűnő minőségű valódi fahéjat. A trópusokon ültetvényeken széltében termesztik.

Felhasznált részek:
a kéreg (Cinnamomi cortex) és az illóolaj (Aetheroleum cinnamomi).

Hatóanyagok:
1-2% illóolaj (fő alkotórésze a fahéjaldehid - 75-90%), 2-4% cserzőanyag.

Hatások:
a kéreg antibakteriális, összehúzó (adstringens), szélhajtó (karminatív), görcsoldó (antispasmodicus) és hányáscsillapító (antiemeticus), az illóolaj antibakteriális, antivirális és antifungális hatású.

Alkalmazások:
a fahéjfa kérgét a népi gyógyászatban sokféle panasz és betegség (például étvágytalanság, hasmenés, gyomorgörcs, emésztési zavarok, hányás, mentsruációs panaszok, meghűlés, asztma, lumbago stb.) kezelésére használják.

A fito- és aromaterápiás kezelések során a kérget és az illóolajat egyaránt használják. A kéregdrogok gyakori alkotórészei az étvágy- és emésztésjavító (aperitív és digestív), gyomorerősítő (stomachicus), valamint a szájüreg gyulladásos folyamatainak (fogíny- és szájnyálkahártya-gyulladás - gingivitis, stomatitis) kezelésére használatos teakeverékeknek, illetve ez utóbbi esetben a fogkrémeknek és szájvízeknek. Galenusi készítményekben ízjavitóként, aromás tinktúrák alkotórészeként is használják. Az illóolaj alkalmazását belsőleg fertőzések okozta megbetegedések, külsőleg reumás bántalmak kezelésére ajánlják.

Ajánlott napi adagok:
kéregből 2-4 gramm, illóolajból 50-200 milligramm.

Figyelmeztetések:
alkalmazásakor a bőrön és nyálkahártyán allergiás reakciók fordulhatnak elő. Fahéjra és perubalzsamra érzékeny egyéneknél, ill. a várandósság ideje alatt alkalmazása ellenjavallt. Az illóolaj külsőleges alkalmazását bőrizgató hatása miatt csak 0,2%-nál alacsonyabb koncentrációban javasolják.

Lestyán, orvosi - Levisticum officinale Koch

Leírás és előfordulás:
a lestyán nemzetség egyetlen faja Perzsiából származik, melyet ősidők óta termesztenek. Sokfelé, - még Észak-Amerikában is - kivadult a kertekből. Robusztus növekedésű, 1-2 méter magas, erős illatú évelő növény. A 2-3 araszos alsó levelei kétszeresen, a kisebb felsők egyszerűen szárnyasak, a levélkék visszás-tojásdadok, csúcsuk bevagdalt. Az ernyős virágzatba rendeződött sárga virágai a nyár második felében nyílnak. Termése sárga vagy barna, 5-7 mm hosszú.

Felhasznált részek:
a gyöktörzs a gyökerekkel (Levistici rhizoma et radix), a levél (Levistici folium) és az illóolaj (Aetheroleum levistici).

Hatóanyagok:
0,5-1,8% illóolaj, 0,5-4% kumarin-származék és növényi savak.

Hatások:
vizelethajtó (diuretikus) és emésztésjavító (digestív).

Alkalmazások:
népi gyógyászatunkban a leveleket egyes vidékeken fejfájás esetén borogatószerként használják. Az állatgyógyászatban a kérődzés elősegítésére és köhögés csillapításra adják a gyökerekből és a leveles hajtásokból készült főzetet, emellett sebek lemosására is használják. A fitoterápiában a gyökereket vizelethajtó- és emésztésjavító teák alkotórészeként használják.

Ajánlott napi adagja:
a gyökérből 4-8 gramm, ill. azzal egyenértékű tinktúra.

Figyelmeztetések:
akut vesegyulladás, veseelégtelenség esetén alkalmazása ellenjavallt. Tartós fogyasztása/alkalmazása fényérzékenységi reakciót (photodermatosis) válthat ki.

Rebarbara, kínai - Rheum palmatum L.

Leírás és előfordulás:
a rebarbara nemzetség gyógyászati szempontból legjelentősebb faja a kínai vagy török rebarbara (Rheum palmatum L.), melynek elterjedési területe Északkelet-Ázsia. E faj főbb botanikai jellemzői: nagy termet, 200-250 cm magasságot elérő szár, nagy és szárnyasan karéjozott levelek, erőteljes, répaszerű húsos gyöktörzs, melyből az idősebb (4-5 éves) növényeknél 2-3 cm átmérőjű húsos gyökerek erednek. A gyöktörzs központi részének átmérője elérheti az 5-7 cm-t. Gyógyászati felhasználásra ezek a gyöktörzsek és gyökerek a legértékesebbek. Apró, bíbor színű virágai 50-80 cm hosszú összetett füzért alkotnak. Termése háromélű barnás színű makkocska.

Felhasznált részek:
a gyöktörzs a gyökerekkel (Rhei rhizoma et radix).

Hatóanyagok:
1-5% antrakinon származék (fontosabbak a rein, krizofanol, aloe-emodin, emodin, fiscion, szennosid - többnyire cukrokhoz kötötten, glikozidok formájában) és 4-11% cserzőanyag.

Hatások:
gyomorerősítő (stomachicus), tonizáló, hashajtó (laxans), antibakteriális, összehúzó (adstringens), vérzéscsillapító (hemosztatikus). A drogok roboráló, gyomorerősítő vagy hashajtó hatásának érvényesülését alapvetően az antrakinon-származékok és a cserzőanyagok drogon belüli aránya, ill. a drogból elfogyasztott mennyiség határozza meg. Kisebb adagok esetében a drogok hasmenést megszüntető, gyomorerősítő és tonizáló hatása kerül előtérbe, míg nagyobb adagoknál a hashajtó (laxans) hatás érvényesül.

Alkalmazások:
a hagyományos kínai gyógyászatban önmagában és különféle gyógyszerformákban székrekedés, emésztési zavarok, hasmenés, sárgaság, gyomor- és bélrendszeri belső vérzések, menstruációval kapcsolatos panaszok, kötőhártyagyulladás, karbunkulusok és fekélyek kezelésére használják. Az ájurvédikus orvoslásban gyöktörzseit különböző készítmények formájában epebetegség, lumbago, szembetegségek, aranyér, láz, krónikus hörghurut, asztma és nátha ellen alkalmazzák.

A gyökeres gyöktörzseket a fitoterápiában elsősorban hashajtó teakeverékek, galenusi gyógyszerformák és gyári gyógyszerek összetételeiben használják székrekedés ellen, de alkotórészei lehetnek étvágyjavító és emésztési zavarok kezelésére alkalmas készítményeknek is. A kínai rabarbara porát sikerrel alkalmazzák gyomorvérzések- és fekélyek, valamint gyomor-, és bélvérzések megelőzésében és kezelésében. A drogok vérzéscsillapító-, összehúzó-, valamint az antibakteriális hatása miatt a belölük készített kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya-, és a fogíny gyulladásainak (stomatitis, gingivitis), valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok (aphta) ecsetelésére is.

Ajánlott napi adagja:
hashajtóként 15-50 mg milligramm hidroxiantracén-származéknak (rheinben kifejezve) megfelelő mennyiségű gyöktörzs, gyomorerősítőként 3-9 milligramm hidroxiantracén-származék.

Figyelmeztetések:
a rebarbara hosszabb ideig (hetekig, hónapokig, esetleg évekig) tartó használatát az antrakinon-vegyületek várható káros mellékhatásai (bélnyálkahártyáján képződő pigmenthiány, vastagbél- ingerlékenység, káliumveszteség és az ezt kísérhető szív-és keringési panaszok) miatt kerülni kell. Fogyasztása várandós és szoptatós anyáknak, valamint gyermekeknek ellenjavallt. Az antrakinon-vegyületek alhasi vérbőséget okozhatnak és ezen kívül a tejen keresztül kiválasztódva a csecsemőknek hasmenést idézhetnek elő.

Sóska (lósóska) fajok - Rumex sp.

Leírás és előfordulás:
évelő vagy kétéves növények. A szikes pusztáktól a havasi legelőkig, a lápoktól a homokbuckákig mindenfelé teremnek. Többnyire erőteljes és fásodó gyöktörzsük van. A száraik 20-200 cm magasak. Leveleik az esetek többségében nagyok, szíves, lekerekített, nyélbe keskenyedő vagy dárdás vállúak. Zöldessárga virágaik június-szeptemberben nyílnak. Termésük 3 oldalú makkocska, melynek az egyes fajok pontos azonosításában kulcsfontosságú szerepe van.

Felhasznált részek:
a gyökerek és a gyöktörzsek (Rumicis rhizoma et radix), ill. a termések (Rumicis fructus).

Hatóanyagok:
a gyökerek legfontosabb hatóanyagai az antrakinon-származékok (1-4%) és cserzőanyagok, a virágos hajtásokban és a termésekben az antrakinonok mellett a flavonoid-vegyületek is jelentősek (mennyiségük a terméséréshez közeledve fokozatosan csökken).

Hatások:
a lósóskafajok virágainak, terméseinek és magvainak több kórokozóval (például Shigella dysentheriae, Staphylococcus aureus, Salmonella fajok, Proteus vulgaris stb.) szemben is kifejezett antibakteriális hatása van. A gyökerek az antrakinonok mennyiségétől függően gyomorerősítő (stomachicus), emésztésjavító (digestív) vagy hashajtó (laxans) hatásúak.

Alkalmazások:
a magyar népi gyógyászatban a sóska nemzetség szinte valamennyi faját használják mind a humán, mind az állatgyógyászatban, többnyire megkülönböztetés nélkül. A nővények legfontosabb alkalmazási területei a hasmenéssel járó megbetegedések (hasmenés, gyomormenés, tífusz, hastífusz, vérhas) és a különbőző eredetű bőrbetegségek (rüh, varas seb, viszketeg stb.). Az előbbi esetben rendszerint a termésekből és a magvakból készült gyógyteát vagy alkoholos kivonatot fogyasztják, míg az utóbbinál inkább a levelek és a gyökerek főzetét használják sebek lemosására, vagy az azokból készült kenőccsel a sérült, beteg bőrfelületet kezelik. A virágos hajtások vagy a termések jó eredménnyel alkalmazhatók a bakteriális eredetű, különösen nyáron gyakori hasmenések (diarrhoea) megállítására akár főzet, akár szeszes kivonat formájában. A hazai lósóska-fajok többségének termései gyermekeknél is biztonsággal alkalmazhatók. A terméseket a fitoterápiában rendszerint félérett vagy érett állapotban, önmagukban és más drogokkal (libapimpó, apróbojtorján, tölgyfakéreg, kigyószisz, réti füzényfű) összekeverve, gyógyteának elkészítve javasolják hasmenéses állapotok kezelésére.

Ajánlott napi adagok:
termésekből 6 gramm, ill. azzal egyenértékű kivonat. Gyökérből (R. crispus-ra vonatkozik) 2-4 gramm, ill. azzal egyenértékű kivonat.

Figyelmeztetések:
a gyökerek nyersen vagy poralakban fogyasztva gyomorizgató és hánytató hatásúak, ezért csak teának elkészítve vagy valamilyen más gyógyszerformában fogyasztható. Várandósság és szoptatás ideje alatt a gyökérdrogok fogyasztása ellenjavalt.

Dr. Babulka Péter
Házipatika