A nyaralás célja: feltöltődés - de milyen áron?

A nyári kikapcsolódás, üdülés idején szakítsunk időt arra, hogy saját magunkkal is "elbeszélgessünk". Ez csak önmagunkra tartozik és senki másra.

Mire odaérünk, hogy kicsit magunkkal is törődjünk, küzdelmek árán a szabadságunkat megkaphattuk - egyeztetve a család többi tagjával - már eléggé kimerültek vagyunk. Nyár... napfény, meleg, kirándulás, kikapcsolódás a munkanapok beütemezett, monoton „szolgaságából”. Félretenni a mindennapi gondokat, kicsit elfelejteni a nehézségeket, a fel-felmerűlő problémákat. Egyszerűen jól érezni magunkat, hiszen minden porcikánk pihenni vágyik. Ne gondoljunk arra, hogy a pihenés, kikapcsoldás minden embernél egyforma. Életvitelünktől, munkánktól, vágyainktól, korunktól, családi állapotunktól, szellemi és fizikai erőnlétünktől függően elképzelhető, hogy másképp tervezzük a szabadságunkat.

Életvitel: milyenek az igényeid, kulturális elképzeléseid, anyagi helyzeted - nem beszélve arról, hogy elképzeléseid megvalósításához nemcsak anyagi, hanem fizikai erőd is elegendő-e?

Terved egy igazi lelki feltöltődés, egy sarokba leülve elbeszélgetni önmagaddal, vagy kézbe venni egy olyan könyvet, mely segit a belső nyugalmad megtalálásában? Megszakításként kirándulni, esetleg úszni egy nagyot, s közben elbeszélgetni a pároddal, olyan dolgokról is, amelyekre a rohanó hétköznapokon soha nincs idő. Vagy gyermekeddel focizni egy nagyot, olyat, hogy ezekre a közös kirándulásokra majd mindig boldogan emlékezzen.

Munka: általában egy szellemi munkát végző embernek már az is nagy kikapcsolódás, ha kedvére való fizikai munkát végez. Akit munkája mindig sok emberrel kapcsol össze, nagyon vágyik egy kis csendes helyen eltöltendő kikapcsolódásra, s aki úgy érzi, hogy szellemi munkája, sok elfoglaltsága miatt, szinte minden porcikája elernyedt, annak egy szép kert rendezése, fizikai munka végzése, izmai erősítésére, szintén nagy öröm lehet.

Természetesen a fizikai munkát végzők között nagyon soknak öröm szabadsága ideje, ha leülhet s elolvashat egy jó könyvet, szellemileg kíván feltöltödni olyan helyen, ahol igazán jól érezheti magát. Azért nem helyes teljesen leállni fizikai szervei megmozgatásáról sem.

Vágyaink: elérését igen sokszor befolyásolja a pénztárcánk, vagy egészségi állapotunk. Ilyenkor jó, ha eszünkbe jut, addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. S ha elutazunk egy szép tengerpartra, vagy csodálatos hegyvidékre, senki sem fogja tudni, hogy a ruha, ami rajtunk van, hány éves... vagy éppen most vettük - esetleg hitelből - elutazásunk előtt. Ezért nincs értelme adósságba verni magunkat. Jómagam is láttam sok szép külföldi tájat, mindamellet hiszem és vallom, hogy itthon kis hazánkban is vannak gyönyörű tájak, amit még sokan nem is láttunk, láttak, s érdemes ezeket is felkeresni.



Korunk:
egész biztos, hogy másmilyen kikapcsolódásra, nyaralásra vágyik általában egy fiatal, vagy középkorú, mint az idősebb korosztály, s az lenne a legszebb, ha közösen megbeszélve olyan terveket fektetnének le, amelyben senki nem akarja irányítani, vagy magához kötni a másikat. Nemrég hallottam egy ismerősőmtől: A nagymama mondja unokájának „Mikor látogatsz meg, hogy beszélgessünk egy kicsit?” Kérdéssel válaszol az ifjútitán: „És miről beszélgetnénk Mama?” A Mama rádöbbent, hogy a felnőtt unokájának nincs témája vele, s ekkor még öregebbnek érezte magát. El kellene fogadnunk, nekünk „időseknek”, hogy a fiataloknak teljesen más az érdeklődési körük.

Családi állapot: ez is befolyásolja, hogy ki, mikor és hova megy kirándulni, nyaralni. Egy egyedülálló elképzeléseit nem biztos, hogy máshoz kell igazítsa. Ha van egy szép hely, ahova szeretne eljutni, s az errevalót is össze tudta rakni, - főleg ha még szeret utazni is - egy megadott időpontban elindul, s olyan helyekre megy, ahova eltervezte, s akkor, amikor akar. Nem kell komrpomisszum.

A családban élő - még ha csak két személy is – a férj és feleség összeülnek, megbeszélik, melyikük hova szeretne eljutni, mennyire fut a költségvetésből, mikor kapnak szabadságot... s ha már közös nevezőre jutottak, mennek nyaralni. De már ha gyermekek is vannak még jobban meg kell tervezni a nyaralás idejét, a kikapcsolódás mibenlétét. Nem véletlenül írtam ide: kikapcsolódás... Miért? Vannak szülők, akik nyaralásuk idejére - kikapcsolódás „címén” a nagyszülőkhöz viszik gyermekeiket, hogy ők „igazán” pihenni tudjanak. Egy másik szülői csoport, - ha áldozatok árán is - de a nyaralás idején is össze kívánja tartani családját, tehát nyaraljon együtt a család, s ha pénztárcájuk engedi, olyan helyet választanak, ahol „teljes ellátás” van bíztosítva, s így az Anyuka is felszabadul a konyhai munkák terhe alól. Ezek a gondok változnak, ha már a gyermek is közeledik a „felnőtt”-kor idejéhez... s talán hamarabb, mint gondolja a szülő, de szeretné külön, barátaival együtt eltölteni a nyaralási időt.

Ekkor már sokkal nagyobb gondban van a gyermeke életét szívén viselő, aggodó szülő. Aggodalmát csökkentheti, ha a barátokat Ő is személyesen ismeri, s eddig is jó véleménnyel volt róluk. Aggodalmának foka azon arányban növekszik, vagy csökken, hogy mennyire volt szoros kapcsolata gyermekével egész kicsi korától kezdve. Akik gyermekük pici korától időt szántak arra, hogy mindig meghallgassák őket, akkor és ott, amikor arra a legnagyobb hiánya volt gyermekének, hiszem, hogy ez az évek óta fenntartott szoros kapcsolat csökkenti aggodalmát. Gyermekkoromtól ismerem E.G. White által írt anyáknak szóló tanácsot: „ Hadd susogják füledbe bajaikat.” Boldog az az anya, aki ezt mindig gyakorolta, s ez a „teher”, amit kicsi kortól vállalt, meghozza gyümölcsét gyermeke „felnőtt” korában is.

Most eszembe jut egy régi Nők Lapjában olvasott cikk. Több hetes külföldi tartozkódásom után, hazaérkezve - „végre magyar betű” felkiáltással belemerültem a magyar újságba. Nyár lévén a nyaralásokkal kapcsolatosan történetekről szólt a cikk, melyben a következőt olvastam: Siófokon egy rendőrségi razzia után, több fiatal lányt bevittek a rendőrségre. Kiskorúak lévén, az egyik kislány szüleit – Szabolcs megyéből - telefonon kérte a rendőr, hogy jöjjenek el gyermekükért. A telefon túlsó végéről az Édesanya kérdése így hangzik: Melyikért?

Tehát otthonról nem csak egy kislány hiányzott, s ezek szerint egyikről sem tudta az Édesanya, hogy hol is van. Kérem a kedves olvasót, hogy gondolja át – milyen lehet ebben a családban a „családi összhang”? Bizonyára, hogy mindannyian hibázunk, hiszen senki sem tökéletes, sem a szülő, sem a gyermek. S elnézést, hogy leírom, de mostanában mind több és több olyan panasz hangzik el itt az irodában nemcsak fiataloktól, hanem jó középkorúaktól is, hogy „mennyire szeretetlenül bántak vele a szülei”. Saját Édesanyjuk, vagy Apjukkal kapcsolatban... szinte több mint az Anyós- és meny közötti problémákról. S ezek a problémák még jobban kiütköznek, ilyenkor, amikor több időt kellene együtt tölteni. Sokszor hallhatjuk: „mindig a felnőtt a hibás” - megjegyzést, mert hogyan nevelte? Milyen példát adott gyermekének? Stb.

Igaz, hogy a X. parancsolatban, az V. parancsolat: „Tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a Te Istened ád te néked.”, de Pál apostol írásaiban olvashatunk a szülőknek adott tanácsról is: „Ti is Atyák ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek..” Úgy tapasztalom, hogy erről az intésről sok szülő talán nem is hallott, vagy nem gondolja át ennek lelki lényegét. Ha gyermeke úgy érzi, hogy sokszor még a „szalmaszálba” is beleköt valamelyik szülője, akkor, amikor alig- alig találkoznak, mondhatni csak este - hogyan lenne kedve úgy elmenni együtt kirándulni, mikor nap mint nap együtt kell lenni velük.

Nekem nagyon fájna az, hogy azért legyen egy család együtt mert „kell”, s nem azért, mert mindenki örül, hogy együtt vannak.

A nyári kikapcsolódás, üdülés idején szakítsunk időt arra, hogy saját magunkkal is „elbeszélgessünk”. Ez csak önmagunkra tartozik és senki másra. A szeretet, mint gyógyító erő c. könyvemben írom: „A mai embert nem is az elmagányosodása miatt kell sajnálnunk, hanem inkább azért, hogy soha sincs csendben, összeszedetten egyedül.”

Hiszem, hogy nekünk lesz jó, ha szabadságunk alatt erre is időt szakítunk, elbeszélgetünk önmagunkkal, s mérlegre tesszük dolgainkat. A mai divatos szóval élve, igyekszünk megismerni önmagunkat... az Önismeretben való növekedéssel egyirányban fog akkor szerintünk az önnevelés is haladni. Legyünk „lelkileg is gerincesek”, s ha valamire most rádöbbentünk, hogy gyermekeinkkel, vagy házastársunkkal szemben valamiben hibáztunk, mondjuk meg nekik, s kérjünk elnézést. Még akkor is, ha ezt gyermekünkkel szemben kellene megtennünk. Sok szülő úgy gondolja, hogy Ő ezt a megalázkodást nem tudja megtenni, pedig – ha jól nevelte gyermekét - ekkor fog nagyot nőni a szemében.



Összefoglalva:
egy szerető családban közös nevezőre fognak jutni a nyaralás, a kikapcsolódás területén is, egymáshoz alkalmazkodva, s előre mindent megbeszélve, pl.: mennyire engedi a költségvetés hogy „nyújtózkodjunk”, stb., s az ilyen család boldogan fogja együtt tölteni a szabadságát.

Talán elsőnek kellett volna felsorolni, hogy egészségi állapotunk mennyire befolyásolja a nyári pihenőnket. Hiába szeretnének sokan eljutni oda, ahova a kerekes székkel nem lehet elmenni, hiába akarok én hegyre menni, mert nagyon szeretem a hegyet, ha nem bír a lábam... hiába szeretnék kikapcsolódni, ha a fájdalmak állandóan gyötörnek... Hiába akarnám, hogy lássák, jól érzem magam, ha a sok gyógyszer teljesen eltompította érzésvilágomat... Pedig a szép táj, a nyugodt légkör tudja feledtetni még fájdalmainkat is. Nagynénémék házánál, Erdélyben, egy szép patak csörgedez. Ez a falu két hegy közötti völgyen húzódik, régen többször kimentem hozzájuk, s ha leültem ennek a pataknak a partjára, mondhatni minden fájdalmamat, bánatomat elfelejtettem. Nagyon szeretem hallgatni a patak csörgedezését.

Csak egy-két példával élve: légúti betegségekkel, a sós levegőjű tengerpartra, vérszegénységgel küszködők, tüdőbetegek a hegyvidékeken keressenek felüdülést, mivel mennél magasabb levegőréteg vesz körül bennünket, annál jobban termelődik bennünk a vörösvérsejt.

Bőr és bőrrák
Dr. Sang Lee és dr. Kime szavait juttatják eszembe nap mint nap, amiről saját szemeimmel is meggyőződhetek. Mit mondanak e hires természetgyógyász orvosok? Röviden: „Ha sok fehérjét tartalmazó táplálékot fogyasztasz, ki se feküdj a napra!”

Miért? Szervezetünknek a fehérje tartalmú táplálék emésztéséhez sokkal hosszabb idő szükséges, tehát méreganyagával legtovább marad bennünk. Tehát az erős napsütés hatására kiváltott izzadásunkal szervezetünk méregteleníti magát, de ha túl sok a méreganyag bennünk, bőrünk ezért a sok méreganyagtól hamar elrákosodhat. Saját szemeimmel látom, hogy szinte mindhárom étkezéskor bő fehérje tartalmú állati termékeket fogyasztanak, igen kevés nyers, szinte minimális zöldséggel. Dr. Kime határozottan leírja, ne a napfényt, hanem a táplálkozásodat okold, ha bőrrákot kapsz. Azt is nyugodtan le merem írni, hogy sem a kívánt mennyiségű nyers gyümölcs fogyasztásunk, sem a minimális 2,5-3 liter folyadékfogyasztásunk nincs meg.

Szeretnék figyelmeztetni minden kedves olvasómat! Legalább 60-70 %-ban nyers gyümölcsöt és zöldséget fogyasszanak, s minimális 3 liter egészséges folyadékot igyanak meg naponta, pótolván a hőség miatti folyadékvesztést. S mivel nincs túlerőltetve szervezetük, most is maximum háromszor étkezzünk és ne többször.

S még egy komolyfigyelmeztetés, amit bár nap mint nap hallunk a rádióból és a televíziókból is: Legalább de. 10-től du. 15- h-ig ne menjünk ki napozni. Sajnos nap mint nap saját szemeimmel látom, hogy minden figyelmeztetés ellenére sokan a déli órákban is mennek fürödni, napozni. Ha mindkét tanácsot figyelembe vennék, hiszem, hogy sokkal kevesebb bőrproblémával kellene orvoshoz menni, s sok szenvedést is elkerülhetnénk.

Nyári felfázás
Betegeim utáni tapasztalatom, hogy nyáron „elfelejtünk” védekezni a megfázás, illetve FELFÁZÁS ellen. A nagy hőség után, egy igen árnyékos helyen hideg földre, kőre leülni, felelőtlenség. Ennek következménye egész életünket megkeserítheti. Ma, amikor az időjárás „elfelejtette a régi rendet”,  hogy a tavasz tavasz legyen, a nyár nyár, vagy a tél tél, igen nagy hőkülönbségek lehetnek szinte percek alatt, s ha nincs nálunk tartalékban meleg ruha, hamar összeszedhetünk valamilyen komoly betegséget. S azt se feledjük, még szabadságunk ideje alatt is az éjfél előtti alvást „duplán lehet számolni”, az éjfél utániből egyet le kell vonni!, ezért az este 22 óra már alvásban találjon bennünket.

NAP F É N Y - ami a nyár nagy áldása. Nagyon jó, ha a napfény beragyog lakásodba, megvilágit, átmelegit mindent. Szinte felvidul az ember lelke általa. Figyeljük meg, hogy borongós, esős időkben hangulatunk egész más, mintha szépen süt a napocska. Jó lenne, ha a lelki napfény beragyogná a szívünket is. De ehhez akár a lakásunk ablakáról van szó, akkár a szívünk ablakáról, nekünk kell azt kitárni, hogy a felüdítő napfény besüthessen rajta.

Befejezésűl egy gyermekkori szép énekkel szeretnék Önöktől búcsúzni :
Napfényt a szívedbe, meleg sugarat, Mely búban, örömben világod marad.
Ha érzed a fényét sugározni rád, Fogadd be örömmel, mint a kis virág.

Napfényes az otthon, napfényes a szív, Akárhová mennél, napfényt oda vigy.
Napfényben az élet, legyőzi a bajt, Óh tárd ki a szíved e fénynek hamar.

Szeressen a szíved, fényét, melegét, S akármerre mennél is, árassza szét.
Király lesz a koldus, ha szíved szeret, Ez hozza a földre a fénylő eget.

Legyen vele telve a szív, meg a ház, hol szívek szeretnek, ott gond se tanyáz,
Hol csak szeretet van és nyer lakozást, Ott angyalok szállnak az ablakon át.

Nem vágyol-e arra, hogy ezt megtaláld? Szolgálva örömmel, a mások javát,
Ne távoli tájon, ne messze keresd, De zárd a szívedbe és el ne ereszd !

Csak úgy adhatsz másnak, ha Tőle veszel, Ha átformál téged, és mássa leszel.
Ragyogni, szeretni, örülni csupán, Az tud ki hiven megy a mester után.

Feketéné Bokor Katalin
www.bokorkatalin.hu

Képek:
piqs.de: strawberryfray - sea of daisies
piqs.de: netuh - Wir bauen einen "Staudamm"