Középkori vallató módszerek III.

Az inkvizíció volt az emberiség legimmorálisabb és legkegyetlenebb intézménye. Az inkvizíciót a legszigorúbb tárgyilagosság követelményei szerint csakis hivatalos elnevezésén kellene nevezni: Szent hivatal.

A Szent Hivatal gyilkos praktikái
Az inkvizíció volt az emberiség legimmorálisabb és legkegyetlenebb intézménye. Az inkvizíciót a legszigorúbb tárgyilagosság követelményei szerint csakis hivatalos elnevezésén kellene nevezni: Szent hivatal.



A római-katolikus egyház törvényszékeként funkcionált. Működésének lényege pedig az eretnekség, hitetlenség, és minden más a „valódi” vallás elleni bűntettek feltárása, elfojtása és megbüntetése. 1248-ban IV. Ince pápa alapította állandó ítélőszékként, irányítását pedig a leginkább vakbuzgó csatlósaira, a dominikánusokra bízta.

Az elméleti elképzelések sajátos módon véghezvitt és kegyetlen formában való kivitelezése által és a pápa által hivatalosan jóváhagyott eljárásoknak köszönhetően az eredeti elnevezésből, a köznép hamarosan új nevet talált ki: az inkivizitorokból, „Domini canes”, azaz az Úr kutyái lettek. A Szent hivatalt a legkülönfélébb eszközök alkalmazására hatalmazták fel, hogy a vádlottat meggyőzze annak talán nem is létező bűnösségéért

Vízkúra:
Előnye, hogy nem függött a kínzókamrák technikai felszereltségétől. Legegyszerűbb variációja a közönséges fullasztás volt. Az áldozat fejét a vezető hóhér vezényszavára a hóhérinasok vízzel teli dézsába nyomták, majd meghatározott ideig a víz alatt tartották. Ez függött a vádlott vélt bűnösségétől, mely meghatározta a víz hőfokát, illetve intenzitását. Fejlettebb változata két egyszerű eszközzel kötél és csiga alkalmazásával kivitelezett módszer. Ilyenkor a delikvenst lábánál fogva felkötötték, fejjel lefelé lógatva mártogatták a vízbe.
A vízzel végrehajtott kínzások másik vállfaja a mikor a vádlottat levetkőztették, padhoz kötötték, szájába tölcsért tettek és azon keresztül jutatták a szervezetébe a vizet, amelynek mennyisége a vallatás fokozatától függően akár 10-15 liter is lehetett. A folyadék szétfeszítette a gyomrot és felpuffasztotta a hasat, ezáltal pokoli kínokat okozva.

A kút:
A feltételezett bűnöst egy akkor a verembe rakták, mely mélységében pont a feje búbjáig ért csak annyira volt kiszélesítve, hogy ne tudjon benne megmozdulni. Aztán otthagyták napokig étlen-szomjan, míg az ellene felhozott vádakat be nem ismerte. Az üreg szűkössége sem alvást, sem a mozgást. Izomgörcsök, keringési zavarok, légzési nehézségek pszichikai zavarok léptek fel.

Stappado
A förtelmes találmány egy csigából, és egy kötélből állt. Az áldozat két karját a háta mögött csuklónál összekötözték, majd ezeknél fogva felhúzták a lehető legmagasabbra a levegőbe. Ekkor a kötelet elengedték. Az illető lezuhant a padlóra a magatehetetlen test a padlóra csapódott. Nagy terhelés érte a váll és könyök izületeket, izmokat.

Lelki kínok:
Az áldozatot szakadatlan vallatásnak vetették alá a kihallgatás mesteri, akik egymást váltották. A vallomásokat azután ellentmondásossá tették, elferdítették. Mivel a gyanúsítottat nem hagyták aludni sem vizelni, sem egyéb szükségleteit kielégíteni az illető elméje elhomályosult, gondolkodásra képtelenné vált. A kínzás alá vont személyeket sötét, nyirkos magánzárkákban tartották, ahol óránként közöltlék vele, hogy valamennyi azonos vádakkal letartóztatott barátja már vallomást tett. Ez a módszer a gyengébbeket hamarabb megtörte, de idővel bárki ellen hatásosnak bizonyult. Látható hogy a agymosás és az ideológiai átnevelés a 20.század vívmányaként nyilvántartott ám a technika, illetve az erre alapozott, jól bevált módszerek a Szent hivatal förtelmes találmánya.

Forrás: Torrente del Bosque: Kínzások és kivégzések története
Vagabund Kiadó
vagabund@freemail.hu
Középkori vallató módszerek II
Középkori vallató módszerek I