Manfred Mann - rhythm and blues, pop, rock minőségi szinten

Kíváncsi, vagy inkább gyanakvó tekintete és hetven éve ellenére fiatalos arc - ilyennek láthatjuk ma Manfred Mannt, az élenjáró pop-rockzene egyik emblematikus fazonját. Minden zenei műfajban, amit művelt letette a névjegyét, ráadásul a tehetsége mellett szerencséje is volt, mert a rock, a blues és a pop legkitűnőbb zenészeivel hozta össze a sors.

Az 1940. október 21-én Dél-Afrikában, Johannesburgban született Manfred Mann – azaz Michael Lubowitz - sokféle zenével töltötte fel magát, mielőtt áttelepült volna a ködös Albionba. A kitűnő zongorista zenélt táncos mulatókban, klasszikus zenével foglalkozott a Witwaterstand egyetemen.


S mert nemcsak tekintete kíváncsi, hanem az egész ember. Korán kezdett érdeklődni a popzene iránt, eközben azonban beleásta magát a jazzbe is. John Coltrane, Miles Davis, Cannonball Adderley, Dave Brubeck és mások muzsikája hatott rá.

 
   
Amikor 1961-ben Nagy-Britanniába került, csakhamar összebarátkozott Mann Hugg ütőhangszeressel, s megalakították a Mann-Hugg Blues Brotherst. Tagja volt a formációnak Graham Bond, a fehér blues kiemelkedő képességű fúvósa (és billentyűse), valamint a szintén kitűnő Mike Vickers gitáros.


A blues nem hozott anyagi sikert, s miután meg kellett élni valamiből, Manfred Mann 1964-től poposabb vizekre hajózott az akkorra már a nevét viselő együttesével. Került ehhez egy nagyszerű énekes, Paul Jones, akinek a repertoárban maradó bluesos darabok és a popdalok egyaránt jól illettek hangjához. (A bluesos löketet Alexis Korner együttesében kapta.) Volt egy kiváló basszusgitáros, Tom McGuinness, aki szólógitáron is remekül játszott és kivette a részét a dalszerzésből. A Do Wah Diddy Diddy nagyot durrant, s bluesos hagyományokat őrizte a 5-4-3-2-1, a One of the Middle, a Watermelon Man, a Smokestack Lightning, a Hoochie Coochie Man, a Stormy Monday, az I Put a Spell On You, az I’m Your Kingpin, a Groovin’ és sok hasonló nóta.


A popzene azonban egyre inkább előtérbe került, s kitűnő dalaik legremekebbje, mindenesetre legsikeresebbje, a Pretty Flamingo örökre bevéste a zenekar nevét a rajongók szívébe. Hanem azután Paul Jones távozott, s vele együtt a bluesos hang is. A remek Mike D’Abo más hangot, poposabbat hozott az együttesbe.  Ez a banda nagyon beindult: a Ha, Ha Said The Clown, a The Fox On the Run, a My Name is Jack mellett abszolút telitalálat volt Bob Dylan Mighty Quinn című dalának feldolgozása. Nem is csoda, hogy a Mester ezt éveken át tartogatta ráadásszámként. Érdekes, hogy ebben a popos időszakban két olyan remek, blueshoz kötődő muzsikus váltotta egymást a basszusgitárnál, mint Jack Bruce és Klaus Voorman. A popos Manfred Mann ennek ellenére a hatvanas évek végére kifulladt.


A kísérletező, dzsesszrockos Chapter Three formáció, üzletileg kudarcra ítélt korszaka után született meg a Manfred Mann’s Earth Band. Ezt a bandát, s benne az egyik legjobb rockhangot, Chris Thompsonét szerencsére volt alkalmunk többször személyesen is hallani, legutóbb öt évvel ezelőtt jártak Magyarországon. Az együttes Glorified Magnified, a Solar Fire, a Good Earth, a Somewhere in Africa, a Watch ismét minőséget hozott. De el ne feledkezzünk a Budapest című koncertalbumról, amely egyaránt kedves volt alkotóinak és magyar közönségének is. Dalaik közül a Davy’s On The Road Again, a For You, a Blinded By the Light és persze a Mighty Quinn volt a legütősebb. Ez a kiváló banda mégis, sajnos messze elmaradt a popos korszak sikerétől.

  
Manfred Mann, végtelenül tehetséges és sokoldalú, ám hallatlanul szerény muzsikus. Mostanában a korábbiaknál is kevesebbet hallat magáról, legutóbb 2006-ban jelent meg lemeze a világzenés beütéssel próbálkozó Earth Band-del. Idén várható a Then and Now címmel az együttes DVD-je.


Bár ő az ünnepelt, azért ne hallgassuk el, hogy egykori zenésztársai, Paul Jones és Tom McGuinness majdnem pontosan napra kilenc évvel ezelőtt a Blues Band együttes tagjaként koncertezett Budapesten. (Tom McGuinness egészen fiatalon Eric Claptonnal pengetett a Roosters együttesben.) Dave Kelly, a nagyszerű bluesénekes és gitáros pedig hab volt a tortán.