Egy passzív dohányos fojtogató élményei

Nem dohányzom. És zavar a dohányfüst. A pipadohányé is. És tudom, hogy nem vagyok vele egyedül. Mit tehetünk, illetve tehetünk-e egyáltalán valamit azért, hogy friss levegőhöz jussunk? A friss levegő persze már átvitt értelem, hiszen a városi levegő eleve nem tiszta. Elég csak kimenni a város széléig, máris kellemesebb a levegő. De még ne menjünk olyan messzire. Nézzük, mivel is találkozik egy akaratlanul passzív dohányos naponta.

Ahogy kilépek az ajtón, esélyes, hogy a ház lépcsőházában cigiszag terjeng, mert oda járnak ki a dohányosok – nem a saját konyhájukat füstölik tele. A lépcsőház meg nem szellőzik rendesen, pedig a hatalmas ablakok nyitva vannak. Első akadály: lejutni a lépcsőn minél hamarabb.
Ki a kapun. Vennék egy mély levegőt, de az épp arra járó, munkába igyekvő tízből nyolc ember cigizik. Szép, őszi az idő, szívesen vennék mély levegőket – de nem tehetem, mert csak nehéz, büdös lég áramlik az orromba. Hál’isten a járműveken tilos a dohányzás, de amíg várok a buszra, bizony kerülgethetem a füstölőket.
Szerencsére a munkahelyen is tilos a dohányzás, azonban amint kinyitom az ablakot friss levegőért, máris beáramlik a szag, mert mások kijárnak az ablak alá cigizni és a füst nem válogat, bejön az ablakon.


Az évek alatt próbáltam mentegetni a dohányosokat, mert a barátaim között is vannak páran és ha akarják, diszkréten is tudják intézni a füstölgést. Igyekeztem összehasonlítani a cigaretta-függőséget az édesség-függőséggel. Az egyszerűség kedvéért vegyük a csokoládét példának.

Íme az eredmény táblázatba foglalva:

Dohányosok Csokievők
eldobják a csikket nem dobják el a csokipapírt
ha cigiznek, más tüdejének is rosszat tesznek a csokievéstől csak a csokievő hízik
egy egész saroknyi bűzt húznak maguk után a csoki szagtalan
ha fel-alá járkálnak (mert mindig ezt teszik), akkor 15-20 méteres körben is terjeng a füst, ami kikerülhetetlen ha fel alá-járkálnak (evés közben ritkán, még ha utcán is eszik), senkit nem zavar                          
büdös a ruhájuk is, 3 méteres körzetben érezni, tömött járműveken kifejezetten kellemetlen max. nyári hőségben veszélyes, ha a ruhára kenődik


Hiába van az éttermekben dohányzó és nem dohányzó részleg, a füst nem áll meg a határvonalon.
Sokszor a kijelölt dohányzóhelyeket sem tartják be, de ha mégis, a füst akkor is önállóan kavarog tovább.


Az pedig örök igazságtalanságként él bennem, hogy a dohányosok óránként legalább 5-10 percet kivonulnak a munkából „igazoltan” és a nemdohányzókra ferde szemmel néznek, ha azt mondják, hogy csak kimennének egy kis friss levegőt szívni. Büdöset engedélyezett, csak frisset nem?!

A legcsalódottabb azonban a minap voltam, amikor színházba mentem. A darab úgy volt megírva, hogy a színészek többször is rágyújtottak a színpadon. És a füst áramlott a nézőtérre.
És akkor úgy éreztem, hogy már sehol sem vehetek friss levegőt többé. Lehangoló volt.

Mit tehet egy nemdohányzó, friss levegőt szerető ember a városban?

Tamás Krisztina (Tara)

Képek:
piqs.de: shadow_876 - vergessen und abgebrannt
piqs.de: Alfred Lohmann - Rauchgebastel