Canterbury-ből Rómába: két magyar a Via Francigenán

Varga Lóránt és Frányó Zsófia májusban indulnak el a Via Francigenán, az 1800 km hosszú, Európát átívelő zarándokúton. Itt a Harmoneten is végigkísérjük útjukat!

Zsófi természetgyógyász és pedagógus, Lóránt író. Mindketten, bár külön-külön, végigjárták a Caminót, 2011. május 18-án pedig új kalandokra vágyva nekiindulnak a Canterbury-ből Rómába tartó zarándokútnak.

A Via Francigena
Az útról szóló első írásos feljegyzés 876-ből származik. Kezdetben, a XI. sz. közepétől olyan lelkek járták végig az utat, akik "Elveszett Mennyei Otthonukat" szerették volna újra megtalálni. A zarándokút a középkorban egyre nagyobb jelentőséget kapott. A zarándokok többnyire gyalog (vezeklés céljából) tették meg az utat, naponta 20-25 km-t haladva a cél felé, alapvetően azon eltökét szándéktól vezérelve, hogy eljussanak a Katolikus Egyház bölcsőjébe. A középkorban három fő fontosságú zarándokhely létezett. Elsőként Róma, Szent Péter és Szent Pál mártíromságának helyszíne; Santiago De Compostela, Szent Jakab nyugvóhelye; és természetesen Jeruzsálem, a Szentföld. A keresztények csoportokban utaztak magukon viselve zarándoklatuk jelképét (kagylót Santiago de Compostela-ba, keresztet Jeruzsálembe, és kulcsot Rómába tartó útjuk során). Az útvonalak mentén virágzott a kereskedelem.


1985-ben Giovanni Caselli tárta fel ismét az útvonalat az első (Sigeric püspök által) lejegyzett zarándoklat írásbeli emlékei alapján. Az útvonal nem volt állandó, több különálló útvonal is létezett, melyek évszázadról évszázadra változtak függően a kereskedelmi, utazási lehetőségektől, a zarándokok igényeitől, az évszakoktól és az aktuális politikai helyzettől, illetve a különböző szentek ereklyéinek tartózkodási helyétől. Ennek megfelelően, a római utaktól eltérően a Via Francigena inkább apátságokat érintett, mint nagyobb városokat.

Napjainkban a zarándokok Sigeric lábnyomait követik Rómáig, gyalog, lóháton, vagy kerékpáron, de számuk nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a Santiago de Compostellába induló zarándokok tömege. Ennek megfelelően az útvonalon jóval kevesebb a vándorok számára fentartott szállás és egyéb lehetőség, akik ennek okán sátorban, vagy olcsóbb panziókban szállásolják el magukat éjjelente.

1994-ben az Európa Tanács az utat Európai Kulturális Úttá nyilvánította. 2007-ben 27 kerékpáros járta végig a távot 16 nap alatt jótékonysági és figyelemfelkeltő céllal. 2009-ben az olasz kormány projektet tőzött ki az út olaszországi szakaszának felkarolására, amely nem csupán spirituális és vallási értelemben vett támogatást, de építészeti, kulturális, történeti aspektusokat is érint. A kezedményezést támogatta a toszkán tartomány is, ahol majd 400 km-en keresztül vezet az út.

A nagyjából 80 szakaszból álló út teljes hossza kb. 1700 km. Az út főbb állomásai: Canterbury, Calais, Guines, Bruay, Arras, Reims, Châlons-sur-Marne, Bar-sur-Aube, Langres, Besançon, Pontarlier, Lausanne, Saint-Maurice, St. Bernát hágó, Aosta, Ivrea, Vercelli, Pavia, Fidenza, Aulla, Luni, Lucca, Poggibonsi, Siena, San Quirico, Bolsena, Viterbo, Sutri, Róma.

Kevesebb, mint egy hónap múlva indulnak
„Régóta érlelődött, majd tavaly nyáron véglegesen megszületett bennünk a gondolat, hogy elindulunk. Mire várnánk, most vagy soha: végiggyalogolunk Európán egy Via Francigena névre hallgató, az angliai Canterburytől Rómáig vezető 1800 km hosszú zarándokúton!

Nehéz megfogalmazni, hogy alapvetően mi motivál bennünket, de azért talán nem lehetetlen... Keressük a választ. Néhány éve (külön-külön) legyalogoltuk a Santiago de Compostellába vezető zarándokutat. Az út során megtanultunk valami fontosat önmagunkról, az életről, a világhoz való helyes hozzáállásról, és ennek nyomán évek óta próbálunk olyan életet élni, melyben az egyensúlyra, a nyugalomra, a bizalommal, hittel, de tevékenységgel és aktív közreműködéssel teli hétköznapokra törekszünk. Most pedig tudni szeretnénk, hogy az életről, a világ misztikus, beláthatatlan, de törvényeiben megismerhető lényegéről kialakított hitünk valódi-e, használható-e egy olyan úton, amely hosszú, fáradságos, sok próbát és változást rejt magában. Próba ez, saját világlátásunk próbája, melyről nem tudjuk, hogy mennyire erős, képes-e kiállni a valódi megmérettetések, változások királyvizét.
Kérdezünk. Tudni akarjuk, hogy az utunk során velünk találkozó emberek mit gondolnak ugyanerről. Mi a véleményük a boldogságról, a lélekről, arról, hogy van módszer, út, lehetőség szellemünk, valódi lényünk megvalósítására, amely egy szóval így írható le: Boldogság.
Reméljük, tudunk segíteni minden keresőnek, ezért a válaszokból, tapasztalatokból, tanulságokból utunk végeztével könyv készül majd, mint ahogyan született már a korábbi gyalogút tanulságaiból is El Camino Kis titkok könyve címmel.


Az út gyakorlati szervezésébe már ősszel belefogtunk. Útvonalak, térképek, szálláslehetőségek után kutattunk az interneten. A franciaországi szakasz állomásait csak középkori dokumentumok alapján rekonstruálhattuk. A svájci szakaszról már sok információt találtunk, és végül az olaszországi útról igen sok beszámolót és forrást fedeztünk fel, majd az elvi döntést követően tavasszal megvásároltuk a londoni repülőjegyeket és ezzel eldőlt a kérdés. Nem baj, hogy még nincs térkép, az sem, hogy az út reális költségvetéséhez képest pénztárcánk kapacitása csupán töredékes. Elindulunk, és ez a lényeg. Ha valóban ki akarjuk tenni saját elhatározásunkat, életszemléletünket egy valódi próbának, talán éppen ezzel érjük el a célunkat. Sátorban lakunk majd, nem eszünk olyan sokat, mint itthon és bízunk magunkban, a világban. Jó lesz, mert azt szeretnénk, hogy jó legyen!

Csupán egy hónap van hátra az indulásig, egyelőre szürreális élmény elképzelni, hogy nekivágunk. Napjaink kérdésekkel telnek: Svájc drága, hol fogunk ott aludni? Jó lenne minél több helyen úgy megszállni, hogy ne kelljen naponta a magyar pénztárcákhoz mérten fizetésnyi összegeket otthagyni. Honnan lesz jó sátrunk, hátizsákunk? Mikor érkezik meg a franciaországi barátunk által beszerzett útikönyv, amely részletesen leírja a francia szakaszt, és amely nélkül az első 30 napi tervet még mindig homály fedi? Izgalmas, félelmetes napok ezek. Érdekes, a gyaloglás, a fáradság miatt egyáltalán nem izgulunk, csupa tárgyi dolgok tűnnek aggasztónak, de persze a próba itt kezdődik: kitartóan hisszük, hogy minden rendben lesz!”


Nekivágunk hát 2011 május 18-án! Tartsatok velünk!

Lóránt & Zsófi

Az út előkészültéről, magáról az útról, kalandjainkról és az úton felmerült gondolatokról itt a Harmoneten és a www.mindenut.net weboldalon is beszámolunk majd.

Kép: www.bigfoto.com