Elek, a "lábas ember" - egy meghökkentő gyógyulás története

Egy daganatos beteg többnyire akkor vesz igénybe alternatív módszereket, amikor már az orvostudomány által kínált lehetőségeket kimerítette, vagy pedig azzal párhuzamosan szeretné még valamivel támogatni a gyógyulását. Amikor már a páciensnek negatív leletei vannak, utólag nagyon nehéz kideríteni, hogy mitől gyógyult meg a beteg valójában. Ki ezzel, ki azzal hozza összefüggésbe a gyógyulását, miközben örül, hogy szerencsésen megúszta az egészet.

Elek a baráti körünkhöz tartozott. Felesége elvált tőle, gyerekei már felnőttek. Rendőrként a kábítószeres bűnesetekkel foglalkozott, bár kissé kezdett belefáradni az egészbe. Mikor felfedezték, hogy a combjában daganata van, akkor az onkológiára küldték  szövettani vizsgálatra. Egyértelmű volt az orvosok számára, hogy függetlenül attól, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú, ki kell operálni. Cukorbetegsége miatt hetekig kezelték, hogy kibírja a műtétet, miközben várta a szövettani eredményt. Ekkor kérte, hogy beszélgessünk a betegségéről, a gyógyulás perspektívájáról, hiszen tudta, hogy magam is átmentem egy hasonló helyzeten és támaszt, segítséget remélt tőlem. Olyan fájdalmai voltak, hogy időnként morfiumozták. Gyakran bejártam hozzá a kórházba, de ebben a környezetben - a folyosón üldögélve csoszogó betegek között – valóban „csak” beszélgetésre volt mód, nem tudtam megmutatni a Simonton-féle relaxációs, imaginációs gyakorlatokat. Mindig vittem olvasmányokat magammal, amelyek a betegség és az érzelmi állapot összefüggéseire világítottak rá, valamint arra a lehetőségre, hogy a beteg hogyan tud aktívan szerepet vállalni a gyógyulásában. A diétáról - amellyel meg lehet könnyíteni a gyógyulást és amelyet én is végigcsináltam betegségem idején – alig esett szó, ugyanis a kórházban a cukorbetegeknek kialakított étrenden élt, azaz húst hússal ettek.



Felkínáltam, hogy az NLP-s kérdezési technikával segítek „rendet rakni” a gondolati rendszerében, amennyiben partner benne
. Örömmel fogadta, annyira elszánt és nyitott volt, hogy óriás léptekkel haladtunk és végeztük a gondolati nagytakarítást. Én kérdésekkel „bombáztam”, figyeltem a megfogalmazásait és szinte mondatonként átbeszéltük, hogy a megfogalmazásai mit sugallnak. Játszottunk a szavakkal. Mindig volt házi feladata, megbeszéltük, hogy egyes szavakat másokkal fog helyettesíteni és megfigyeli a változtatások hatásait. Nagyon nyitott és közreműködő volt az egész folyamat során. Megkérdeztem, vajon nem érzi furcsának, hogy a kábítószereseket „üldözi”, miközben a jelen helyzetében ő is kábítószerekkel tudja csak kibírni a fájdalmat? Volt felesége, akit még szeretett, felajánlotta, hogy házasodjanak ismét össze. Repkedett a boldogságtól. Elek megkérte őt, hogy hozzon diétás ételeket a kórházba, hogy ezzel is támogassa a gyógyulását. Erre az asszony nem volt hajlandó. Minden fontos életterületet átbeszéltünk, céljait, vágyait elmesélte, mesélt a stresszes élethelyzetekről, amelyekkel nehezen tudott bánni. Az új perspektívák lendületet adtak neki és egyre bizakodóbban fordult a jövője felé.


Beszélgetéseink kb. három hétig tartottak, ennyi idő kellett, hogy a cukorbetegségét annyira kikezeljék, hogy műthető állapotba kerüljön. Addigra megjött a szövettani eredmény is, kiderült, hogy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. Átvitték az onkológiára, hogy felkészítsék a műtétre. Ekkor jött az érdekes fordulat: az orvos, legnagyobb megdöbbenésére, már nem találta a daganatot a combjában, így gyógyultnak nyilvánították és hazaküldték a kórházból. A volt feleségével megosztotta a jó hírt, aki elég hűvösen fogadta. Hamarosan végleg szakítottak. Pályát módosított azóta, és talált másik párt. Sok év telt el, azóta is jól van…

Hogy mitől gyógyult meg? Ki tudja? Fő, hogy megtörtént. A szememben ő egy hős. Szerintem a varázslat benne zajlott le, mert elkötelezetten kereste a megoldást és be is engedte.

Tőrös Ildikó
Simonton-terapeuta

Képek: www.morguefile.com