Táplálkozás a kínai gyógyászat tükrében

A kínai orvoslás több ezer éves tapasztalaton alapul és a világon mindenhol elfogadott egészségfilozófia. A kínaiak a táplálkozásban mindig a természet adta lehetőségeket vették figyelembe és ennek szellemében sok száz év alatt rendszerezték az élelmiszerek energetikai hatásait. A kínai táplálkozási elvek betartásával nincs szükségünk diétázásra, fogyókúrára, mivel eleve úgy étkezünk, ahogy a testünk szeretné.



Nálunk más szokások vannak. Minket már kevésbé érdekel a természet ciklusa és ha vélt érdekünk úgy kívánja, „teszünk” minden ésszerű természettörvényre. Ez különösen táplálkozásunkra igaz. Jön a tél, szél, hideg, nedvesség. A természet gyermeke raktáraiból él, a szervezet igyekszik nem elpazarolni, ami van. Ezt kódolták bele évezredek alatt, ezt a tanácsot adta istenek képviselője vagy a csillagködök üzenete. Hazánkfiának ez nem számít,  sok ember ilyenkor kezd fogyókúrázni!

Ebben a magyar (aki teheti) roppant leleményes. Választódiétát tart, újra (minden intelem ellenére) eszi a káposztalevest vagy paleolit gondolkodás szerint bronzkori (vagy még korábbi) embert játszik. No ez legalább már hasonlít  a legújabb tápelmélethez, melynek olvasásakor nyugtató gyógyszerért kiállt több gondolkodó. Ó és még azt hittem nincs már semmi a bronzkori kaján túl! Hát ez tévedés, itt a Harcosok táplálkozása! Ezek főleg este esznek (mert nappal harc közben nem lehet).

Miért érzik fontosnak a fejlettnek mondott világban élő emberek újabb és újabb zavart táplálkozási elmélet kitalálását? Alig hevertük ki a vércsoport szerinti diéta borzalmait és edzett emberként már szemünk se rebben, ha azt halljuk az egyik makrobiotikus elmélet szerint, hogy a tej halálos méreg, nem beszélve a paradicsomról.

Mi a megoldás? Gondolkodni kellene. Példálózunk a kínai közmondásokkal, a taóra hivatkozunk, az öt fázis változásairól elmélkedünk és sokak szerint távoli rokonaink a kínai emberek. Ezek közül viszont egyik sem fontos, csak annyi, hogy van mit tanulni tőlük. Tudásuk a természetből táplálkozik, annak törvényét követi, legyen szó akupunktúráról vagy táplálkozásról.

A kínai orvoslás több ezer éves tapasztalaton alapul és a világon mindenhol elfogadott egészségfilozófia. A kínaiak a táplálkozásban mindig a természet adta lehetőségeket vették figyelembe és ennek szellemében sok száz év alatt rendszerezték az élelmiszerek energetikai hatásait. Számukra az élelem nem kémiai szereplő, amely zsírokból, fehérjékből, stb. áll, hanem létfontosságú energetikai összetevő.

Gyakorlatban a rendszer egyetlen dolgot vesz figyelembe: az egyén egészségi állapotát és testének pillanatnyi szükségletét. Alapelve az egyensúlyra törekvés minden területen. Az élelmiszernek egy dolognak kell megfelelnie: az egyensúly törvényének.
Ez a rendszer könnyen érthető, jól tanulható. Segítségével személyre szabott étrendet alakíthatunk ki, megtartva szokásaink lényegét.