A pozitív gondolkodás is lehet negatív

Ebben a témában már jelent meg korábban egy írásom a "A pozitív gondolkodás negatív hatásai" címmel, amivel kapcsolatban kaptam számos pozitív és számos negatív visszajelzést is. Felháborodott olvasók kérdezték, hogyan merem azt mondani, hogy ne gondolkodjunk pozitívan, és hogy a pozitív gondolkodás ártalmas. Ezt szeretném most kifejteni.

Alapjában véve nem a pozitív gondolkodással van a baj, hanem azzal „ahogyan” megpróbálunk pozitívan gondolkodni. Kérem az olvasóimat, mielőtt folytatják a cikk olvasását, nézzenek bele a fent említett cikkbe itt, hogy megértsék, mi is volt az előzmény.


Rengeteg könyv jelent és jelenik meg a pozitív gondolkodásról. Mégsem pozitív az emberek lelkiállapota. Tehát valami nem stimmel! Régóta ecsetelik a segítő tevékenységgel foglalkozó szakemberek, hogy milyen megerősítéseket kell ismételgetni, ha lehet minél többször, és ezek majd beépülnek a tudatalattinkba, ott kifejtve jótékony hatásukat. Mégis minden változatlan életünkben.

Egy saját tapasztalattal mutatnám be, hogy a pozitív gondolkodás a megerősítésekkel bizony az esetek többségében nem igazán működik.



 

Az életem egy szakaszában elég rossz volt az anyagi helyzetem, napról napra éltünk a párommal. „Kezdő ezoterikusként” elolvastam néhány pozitív gondolkodásról szóló könyvet, és gondoltam, hajrá, most jövök én! Egyik este munkából hazamenet ismételgetni kezdtem az állítólag másoknál már jól bevált, „az életemben bőség és jólét uralkodik” megerősítést. Ballagtam-ballagtam, és mire hazaértem, azt vettem észre, hogy a gyomromban először csak egy kis gombóc vált érezhetővé, és ez a gombóc, mint a hógolyó - amely a lejtőn legurulva egyre nagyobb és nagyobb lesz - nőni kezdett. Nem értettem, mit csináltam rosszul. Magamat hibáztattam, hogy „lám, még erre sem vagyok képes.” Nem hogy gazdagság meg jólét nincsen, de még ez a gombóc is itt van a gyomromban!

Megerősítéseim alkalmazása ezzel véget is ért. Azóta sem alkalmazom őket.

Néhány héttel később kezembe került a magyarázat egy könyv formájában, melynek címe  „A gyógyító agy” volt. Ebben olvastam először az ún. „lelki vírusokról”, azokról a szavakról, amelyek a tudatalattira hatva kellemetlen érzéseket váltanak ki bennünk. Mivel tisztában voltam vele, hogy nem élek bőségben és jólétben, „az életemben bőség és jólét uralkodik” szavak negatív folyamatokat indítottak el a tudatalattimban, és a testem rögtön jelzett a gyomorgombócon keresztül, hogy valami nem stimmel. Ekkor jöttem rá, bizony nem mindegy, milyen szavakat ismételgetek.

A könyv például beszámol arról, hogy egy daganatos beteg esetén a „világomban minden rendben van” megerősítés mutatkozott negatívnak, és nem hogy gyógyult volna, a daganat egyre gyorsabban kezdett növekedni. Ennek oka az volt, hogy a beteg tudatalattija a „világ” szót a II. világháborúval kötötte össze, amihez nagyon fájó emlékei kapcsolódtak.

A szavak erejéről többet nem írnék most, de még egy utolsó gondolat azoknak, akik mindenképp ezt választják: mindegy, hogy mit ismételgetsz, a lényeg, hogy jól érezd magad tőle. A tested rögtön jelezni fogja, ha a kiválasztott szavak nem megfelelőek. Ezeket az érzéseket ne vedd félvállról, mert előfordulhat, hogy a helyzeted rosszabbra fordul. Ha a nagymamád almás pitéjére gondolsz, azt képzeled el, és ettől boldog leszel, gondolj arra!

Nem is kell ismételni semmit. Már magától az almás pite képétől is pozitív energia indul el útjára, és öngyógyító folyamatok indulnak el.

A hozzám fordulóknak sosem ajánlom a megerősítések alkalmazását, hisz az élethelyzet pozitív megváltoztatásának számos más útja van. Használd inkább a vizualizálást. Hamvas Béla ezt imaginációnak nevezte. Vagyis képzelj el, vizualizálj jó érzéssel képeket arról, amit szeretnél elérni, szavak nélkül. Ez biztonságosabb.

Nem tudjuk és értjük, hogy a számos könyv elolvasása, útmutatások sokasága és a különböző terapeuták tanácsai ellenére miért vagyunk még mindig nehéz élethelyzetekben.

Mert egy dologról megfeledkezünk: ez pedig a SORS. Nem tudom, hogy a hozzám fordulónak mi a sorsa, és azt sem tudom, hogy én magam milyen sorsot vállaltam. Például egy ismerősöm egész életében gazdag szeretett volna lenni, legnagyobb álma volt, hogy eljusson Hollywoodba. Mindig is vonzotta a sztárok csillogása. Ez azonban sosem sikerült neki, sőt, egész életében pénzszűkében élt. Nem szerepelt sorsában a gazdagság.

Ezért először is fogadjuk el azt, ami van. Örüljünk annak, amink már megvan, és ha változni, változtatni szeretnénk, nézzük meg, mit tehetünk, mire van lehetőségünk. Erre alkalmas például a családfelállítás módszere is.




 
Végezetül egy példa, amely a családfelállítások során megfigyelhető, és amely a pozitív megerősítésekkel nem oldható meg.

Ha egy ember ún. „sorstévesztésben” van, akkor tudattalanul ugyan, de nem a saját életét éli, hanem valamely ősének az életével azonosul, akit esetleg a család kirekesztett, elfelejtett (például ha valaki a családban öngyilkos lett, és ezt a család elhallgatja, mert szégyelli, ezért úgy beszélnek róla, mintha valamilyen betegségben hunyt volna el).

Ilyenkor előfordul, hogy a személy egészen más életet él, mint ami a sajátja lenne, mert őse sorsával azonosul, és erről még csak nem is tud, mert ez lelki és tudat alatti szinten van. Tudatosan nem érti, hogy miért nem sikerülnek a tervei, miért beteg, miért nem működnek a kapcsolatai stb. Ha az általa képviselt családtag (akinek sorsával azonosult tudat alatt) megkapja a neki járó helyet és tiszteletet, az alany ismét a saját életét élheti. Sajnos ilyen esetben sem fognak segíteni a pozitív megerősítések.

Célunk tehát: higgyünk abban, hogy a sors, az élet tudja, hogy mit kell megtapasztalnunk. Higgyük el, hogy sorsunk olyan utakra fog vezetni, ahol megoldást találunk problémáinkra. Nem baj, ha nem vagyunk mindig pozitívak. Nem ez a lényeg. Engedd meg magadnak, hogy néha negatív is lehetsz. A lényeg, hogy belül, a lelkünk mélyén mit gondolunk. Kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, szükségünk van rá.

A honlapomon megtalálod azokat a problémákat, érzéseket, amelyek a fent említett esetekre utalhatnak.